Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól

II. A KORA AVAR KOR NÉHÁNY KELETI KAPCSOLATÁRÓL (568-kb. 670/680)

125a Az avar eredet kutatásában

126 De Guignes munkássága óta az orientalisztika több nyelvészeti és történeti problémát vitatott vagy éppen világított meg. Az alapkérdést (értsd: az avarság belső- és/vagy közép-ázsiai eredete) illetően azonban a rendelkezésre álló adatok - számuk és jellegük miatt - jóidéig nem látszottak elegendőnek ahhoz, hogy az egyik koncepciót valló tábor a másik kétségeit el tudja oszlatni. E téren a régészet az, mely új és számban egyre gyarapodó forráscsoportot kínál a kérdés vizsgálatához. Természetesen ennek jelentőségét sem szabad túlbecsülnünk, hiszen még csak alig két évtizede, hogy e szakterületnek végre időtálló, történeti jellegű következtetést is sikerült közreadnia; első lépésként az avar hagyaték néhány belső-ázsiai kapcsolata tárult fel.

127 Azóta a hasonló természetű régészeti megfigyelések tovább szaporodtak, s azok ma már e tudomány berkein kívül is kell, hogy érdeklődésre tartsanak számot. A KözépÁzsiában végzett, jelentős szovjet és kínai feltárásoknak is köszönhető, hogy a régészet immár nem pusztán tárgyi illusztrációt kínál az avar etnogenezissel kapcsolatos elméletekhez, hanem a kérdés vizsgálatához szuverén adatokat is fel tud tárni. Új eredmény a Kárpát-medencei avar anyag árnyaltabb periodizálása (a korai, közép és késő avar kor szétválasztása),

128 nemrég pedig elkészült egy összefoglalás is, mely az újabb - vagy sokszor éppenséggel közöletlen - keleti leleteket vette számba.

129 Ezen előzmények után lehetségessé vált megkezdeni a kora avar régészeti emlékek földrajzi-kulturális csoportosítását, azaz hogy egyes tárgyak, szokások párhuzamai Ázsia mely régióiban lelhetők fel. E téren az első lépést Bóna I. tette meg. Rendkívül jelentős felismerése, hogy a kora avar emlékanyag keletre vezető szálai két irányba mutatnak: a viselet és az ékszerek, valamint a fegyverzet egy része a nagyszámú közép-ázsiai ábrázolásokon ismerhető fel, míg a lószerszám több eleme, a különféle anyag- és fémedények típusa, valamint a halotthamvasztás szokása Belső-Ázsiára mutat.

130 E megoszlás - a kutatás által egyenként, önmagukban már eddig is ázsiai eredetűnek elismert tárgytípusok vagy temetkezési szokások (pl. a csont csat, fütyülő nyíl: Belső-Ázsiában) földrajzi csoportosításával - tovább gazdagítható.

131 Ehhez tegyük még hozzá, hogy az antropológiai vizsgálatokból - a fentiekkel összhangban - szintén az olvasható ki, hogy a Kárpát-medencei VI—VII. sz.-i avar koponyatípusok között jelentős csoportot alkot egy közép-ázsiai („pamirid" vagy „sredneaziatskij") és egy belső-ázsiai (mongoloid) összetevő.

132 Mindez együtt - nézetem szerint - arra mutat, hogy az avar eredetkérdésben azon, viszonylag újabb időkben felvetődött történeti-nyelvészeti elméleteknek tulajdoníthatunk nagyobb valószínűséget, melyek a Kárpát-medencében hont foglaló Baján népét középés belső-ázsiai etnikai elemek ötvöződésének tartják.

133 A Kárpátoktól keletre előkerült, kora avar jellegű leletanyag azonban nem kizárólag csak az avar eredetkérdés most érintett köréhez tartozik. Dél-Oroszország ui. az avaroknak nem pusztán átköltözési területe volt, hanem - Kuvratnak a 630-as években lezajlott felkeléséig, Magna Bolgaria-t magába foglalva - a pontusi sztyeppe nagy része a fennhatóságuk alá is tartozott.

134 Mármost e hatalmas területről a VI—VII. sz.-ból ismeretes egy nomád jelleget mutató, nagy tömegében a szlávokhoz semmiképpen sem kapcsolható leletcsoport, mely szemmelláthatólag semmiben sem áll kapcsolatban

135 a VIII—X. sz.-ban a Don vidékén elterjedt, a szovjet kutatás mai állása szerint onogur-bolgárok és alánok alkotta szaltovo-majaki kultúrával.

136 Úgy tűnik, hogy ez a nagy jelentőségű emlékanyag több, etnikailag egyelőre teljesen értelmezhetetlen, kisebb régészeti csoportra osztható. E leletcsoportokból elsőként a Mala pereáőepino-i leletet említjük, mely talán a leggazdagabb a máig napvilágra került kora középkori kelet-európai sztyeppéi sírok sorában (teljes feldolgozása máig sincs

137

). A sztyeppéi népek valamelyikéhez való tartozása ma már

138 nem vitatott, a kora avar vezéri sírokkal mutatkozó számos hasonlóság egy történetileg is fontos körülményre hívhatja fel a figyelmet.

139 Több, más, sztyeppéi eredetű vezéri sír is ismert még az ukrán sztyeppéról,

140 melyek a kora avarokéhoz hasonló jellegzetességeket mutatnak - ez a fajta beállításuk a szakirodalomban régóta elfogadott. Ami a martinovkai leletet

141 illeti, annak megítélésében a helyzet kissé bonyolultnak látszik. A jellegzetes alakú és díszítésű öwerettípusok európai megjelenése a VI. sz. második felére tehető: használatuk valószínűleg nem lépi túl a VII—

VIII. sz. fordulóját.

142 Földrajzi elterjedésük - az időrendivel összhangban - szintén valamilyen összefüggést mutat a sztyeppén a VI. sz. közepe táján végbement népmozgalmakkal (Id. az avarok menekülése a türkök elől): a Kazak sztyeppe és a Kárpát-medence között látnak napvilágot.

143 (Ha pusztán e területi megoszlásból kellene, ül. szabadna történeti következtetést levonni, azt gondolhatnánk, hogy az övüket ilyen véretekkel díszítő férfiak viszonylag kisebb részét tették ki a Kárpát-medencei avarságnak. Ugyanakkor préselőminta-leletek mutatják: ilyen veretek itt is, helyben is készültek.

144 Nagyobb számban éltek azonban martinovkai típusú öveket hordó férfiak a Közép-Dnyeper vidékén és viszonylag nagyobb mértékben elterjedt még ez a divat a Kubán és az Észak-Kaukázus, valamint a Volga-Káma vidékén. Természetesen a jelen kutatási helyzet mellett helyesebb óvatosnak lenni a hasonló etnikai következtetésekkel.

145 A martinovkai lószerszámveretekhez, a lelet egyenes markolatú kardjához egyáltalán nem nehéz párhuzamokat találni a kora avar amiékek között, dehát itt nem is ez a célom. Problematikusabbnak látszanak viszont a martinovkai öntött állat- és emberi alakok,

146 melyek mind a keleti szláv, mind az avar hagyatéktól idegennek tűnnek. (Már itt érdemes azonban felhívni arra a figyelmet, hogy ezeknek az állatalakoknak karmai az alább említendő fibulák egy részénél is előfordulni látszanak.) Végül említésre méltó, hogy a martinovkai típusú öv98