Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól

olykor szinte egyszerre terjedtek el az eurazsiai sztyeppéken. Kérdés viszont, hogy ebben a laza időmeghatározásban („szinte egyszerre") vajon nem játszik-e szerepet az e területtel foglalkozó régészet jelen állapota is? A közép- és belső-ázsiai sztyeppéi emlékeknél sajnos többnyire csak évszázados - s nem évtizedes - keltezéseket tudunk a történészeknek nyújtani, ezért egyelőre csak a legritkábban mutathatunk rá bizonyossággal a jelenségek etnikai hátterére. Ugyanekkor már a mai kutatási helyzetben is vannak szempontok annak alátámasztására, hogy a népvándorláskorban bizonyos tárgyak elterjedésében a meglehetősen általános fogalmazásokon (most pl.: Irán és „a sztyeppe") túl valóban egyes népcsoportoknak tulajdonítsunk döntő szerepet. Ilyen pl. a vaskengyel esete, melynek európai megjelenése általánosan elfogadottan az avarok 568-as beköltözésével van kapcsolatban. Ugyanígy nyilvánvalóan nem kell lemondanunk arról, hogy az egyes É-itáliai leletekben előforduló, olykor tisztán avar jellegű tárgyak meglétét - az egyébként a langobárdokat és avarokat egyformán ért bizánci hatások jelentőségét

100 elismerve - etnikailag konkrétabban is értelmezzük (pl. a langobard-avar érintkezések és kölcsönhatások).

1003 A szászánidákhoz visszatérve: a történelmi körülmények miatt úgy vélem, hogy az előzőekben tárgyalt iráni leletek sztyeppéi (avar) kapcsolatai sem lehetnek kizárólag általános és kulturális jellegűek. Jól tudjuk: a VI. sz. közepétől kezdve a türkök (ill. később a kazárok) szomszédai, majd birtokosai lettek a szászánida birodalom ÉK-i, ill. ÉNY-i területeinek, s innen (is) vonult el az 557-ben Bizáncban avar néven jelentkező nép (egyik része). A legkevésbé sem felesleges tehát a Kárpátmedencei kora avar hagyaték keleti kapcsolatait számbavenni. Ehhez hozzákezdve már jól kitaposott útra lépek, hiszen a magyar kutatás az avar hagyatékot kezdettől fogva a korabeli eurazsiai sztyeppéi környezetben kísérelte meg elhelyezni.

101 Magam ez alkalommal az avarok keleti kapcsolatait kronológiailag korlátozottan (kizárólag a korai korszakot figyelve), majd az Ázsia felé vezető szálakkal kapcsolatos eddigi megfigyeléseket földrajzilag csoportosítva tárgyalom, végül ezt összevetem az orientalisztikai kutatásokkal. 2. A Kárpát-medencei első avar nemzedék hagyatékának meghatározása

102 egyben a keleti kapcsolatok egyik irányára is rámutatott: a hosszúfülű kengyelek párhuzamaira, időbeli előzményei Belső-Ázsiában - időközben kiderült, hogy a Távol-Keleten

103 is - találhatók meg. Hamvasztásos temetkezésük analógiái némi zavart okoztak egyes dél-oroszországi VI—

VIII. sz.-i nomád emlékek etnikai meghatározásánál,

104 különben régészetileg jól, a források bizonysága alapján pedig hitelesen követhetők a mai Tuva területéig.

105 Egy avar fülbevalótípus és egy kapaszerű eszköz pontos párhuzama a Kudyrge-i (Altáj) temetőből ismert.

106 A csontból faragott, nagyméretű csatok csak a korai avaroknál fordulnak elő,

107 belső-ázsiai eredetükre a közelmúltban mutattak rá.

108 A nagyszámú és jól keltezett távol-keleti anyag

109 láttán az sem szorul bizonyításra, hogy az avarok karikás markolatvégű kardjainak származása végső fokon mely irányban keresendő.

110 A türk sírok jellegzetes „fütyülő" vagy „gyújtó nyilaival" azonos típusúak az egész avar korban megtalálhatók; e fajta nyílhegy Európában ismeretlen volt.

111 3. Kevésbé kidolgozottak, de nem mellőzhetők azon adatok, melyek a korai avar hagyatékot KözépÁzsiához fűzik. E cikk előző részeiben megkíséreltem rámutatni, hogy talán a szászánida Irántól tanulták el a nomádok a lószerszám kettős veretsorral való díszítését, míg maguk a perzsák több tárgytípus használatát is átvették volna „barbár" szomszédaiktól. Kutatásunk előtt nem ismeretlen, hogy a részleges lovastemetkezések a kora középkorban a Kazak sztyeppén (a déli felében) fordulnak elő a legkorábban,

112 s hogy a kizárólag VI—VII. sz.-i avar sírokból előkerült ezüst csészék és edények párhuzamai a közép-ázsiai fémművesség termékei között és a szogdiai, tocharisztáni városok freskóin fedezhetők fel.

113 Mivel az ugyancsak kizárólag a kora avaroknál használt lemezes páncél déloroszországi és a belső-ázsiai származtatása nehézségekbe ütközik, feltehetőleg ezt az elemet is középázsiai eredetűnek tarthatjuk.

114 Felvetődik annak a lehetősége, hogy a kora avar gömbös fülbevalók egy csoportjának megfelelőit látjuk egyes közép-ázsiai falfestményeken.

115 A most bemutatott csoportosításnak pontosan megfelel, hogy a magyarországi avarok embertani kutatása a VI—VII. sz.-ban egy kisebb arányú mongoloid és egy nagyobb etnikai részvételre utaló pamirid típus jelenlétét mutatta ki.

116 4. A kora avar eredetkérdés történeti kutatásában a viták a közép- és/vagy belső-ázsiai származás kizárólagossága, ill. elsődlegessége körül folytak. A régészeti adatok alapján egyrészt nyilvánvalóvá válik, hogy többé nem lehet szó az egyik vagy másik terület kizárólagosságáról. Másrészt úgy látszik, hogy a régészet és orientalisztika egyes megfigyelései, ill. hipotézisei összhangba hozhatók. A kora avar hagyaték világosan két keleti irányba: Közép- és Belső-Ázsiába vezető szálai ui. azon történeti-nyelvészeti elméleteket támasztják alá, melyek az 568-ban a Kárpát-medencét elfoglaló avarokat a belső-ázsiai uar és közép-ázsiai yön elemek ötvözetének határozták meg.

117 Ily módon az 568kb. 670 közötti Kárpát-medencei emlékek közül egyfelől a türkök elől menekülő népességgel, másfelől az Irán É-i szomszédságából elköltözőitekkel lennének kapcsolatban az alábbi régészeti-kulturális elemek: Közép-Ázsia kettős veretsoros lószerszám talpas ezüst kelyhek lemezes vaspáncél (?) gömbös fülbevalók (?) részleges lovastemetkezés pamirid embertani elem Belső-Ázsia hosszúfülű kengyel lándzsa karikás kardmarkolat mezőszilasi típusú fülbevaló csont csat „fütyülő nyíl" hamvasztásos temetkezés mongoloid embertani elem 95