Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól

5. Igen sok a tennivaló a kora avarok azon elemeinek tisztázása körül, melyek a VI. sz. második felétől zömében Dél-Oroszországban elterjedt emlékekkel kapcsolatosak. Ott alakultak volna ki a piramisdíszes fülbevalók,

118 közép- és belső-ázsiai hiányuk miatt feltehetőleg onnan származtathatók a fülkesírok,

119 a martinovkai típusú övdíszek

119a és - természetesen nem megfeledkezve a helyi lakosság képviselőiről sem - hozhattak onnan is magukkal europid embertani elemeket. A Kárpát-medencei (korai) avarságtól három irányba (Közép- és Belső-Ázsia, Dél-Oroszország) vezető szálak egyrészt még további kutatásokat igényelnek, másrészt értékelésre vár még e komponenseknek az avar etnogenezisben játszott súlya is. A mai kutatási helyzetben úgy tűnik - s nézetem szerint a történeti eredményekhez is ez áll közelebb -, hogy a kora avarok között a döntő elemet a közép-ázsiai jövevények alkották, melyek mellett a belső-ázsiaiak részvétele igen csekély (az antropológiai adatokat

120 is figyelembe véve), kb. 10-20%-ra tehető, míg a dél-oroszországi kapcsolatokat mutató népcsoportok aránya egészen kis jelentőségű. Végezetül megjegyezve: bizonyosnak tartom, hogy az avar eredet jövendő kutatásaiban a régészeti megfigyelések az eddigieknél jelentősebb szerephez jutnak majd. * * * Befejezés Az avareredet-kérdés számos homályos területe, a VIVII. sz.-i nyugati türk hagyaték csekély száma, az ugyanezen korú iráni „kis tárgyak" szinte teljes hiánya miatt több alapvető kérdést csak felületesen érinthettem és még csak meg sem kísérelhettem a válaszadást. (Hogyan, hol, mikor és mely nomád elemekkel zajlott le az az iráni érintkezés, mely a Kárpát-medencébe beköltöző avarság összetételét befolyásolta. Nem tudjuk az iráni és sztyeppéi kölcsönhatások ötvöződésének pontos körülményeit, ezért nem adhattam részletes képet a tárgyalt kardcsoport megszületésének pontos hátteréről, a most látott granulációtípus kelet-európai elterjedéséről.) A turkológusokon kívül (Id. a türk-avar rovásírás és egyes méltóságnevek részbeni iráni eredete) a szászánida kor és anyagi műveltség bemutatásánál eddig mindenki a civilizáció bástyái mögül nézte a nomádokat. A jelen cikk arra tett kísérletet, hogy egyszer a sztyeppe szemszögéből s annak tanulságára vizsgálja a VI—

VII. sz.-i Irán néhány kisebb tárgyi emlékét. 96 FÜGGELÉK E cikk első alkalommal való nyomdába kerülése idején, 1977 nyarán Párizsban és Mainz-ban további három, a most tárgyalt csoporthoz tartozó, iráni lelőhelyű kardról szereztem tudomást. A Louvre-ba újonnan bekerült kard Román Girshman prof. ajándéka, műkereskedelem révén, Iránból származik.

121 Borítólemeze jó minőségű ezüstből készült, díszítése gondos munka eredménye s az erős kopásnyomok hosszú ideig tartó használatáról tanúskodnak. A kard töredékesen került elő, az erős restaurátori beavatkozás ennek nyomait majdnem teljesen eltüntette s a kisebb, hiányzó részeket kiegészítette. A restaurálás nem terjedt ki az ezüstlemez felületének teljes megtisztítására. A díszítés egyöntetű jellege alapján feltehető, hogy a restauráláskor tévesen elhelyezett második függesztőfül eredeti helye a hüvelyen a torkolatveret alsó végétől mérve kb. 13-15 cm-re lehetett. A penge a hüvelybe berozsdásodott, nem húzható ki. Technikai kivitele lényegében egyezik a fentebb részletesen tárgyalt kardokéval, így alábbi megjegyzéseim csak az azoktól eltérő jegyeket emelik ki. 1. A markolatgomb nyeregszerűen kiképzett felső részén 2 ezüst félgömb van, ezek valószínűleg a lemezt a markolat fájához erősítő szögek fejei. Ugyanilyen 2 szög van a koptató hasonlóan kiképzett alsó végén is. 2. A markolat közepe táján egy, középen kétfelé ívelten kiszélesedő pánt fut körbe, ez a hátoldalon kettéosztja a markolat hosszában haladó, s a lemez összefőrrasztását eltakaró kettős bordát. Ez a pánt a 3-4. ujj közti helyen van, azaz a díszítés egyben a kard biztosabb fogását is szolgálja. 3. A markolat foki oldalának díszítése egy, a tengelyben végighúzódó poncolt vonal s az abból kétoldalt levélszerűen kettéágazó ívelt vonalkák. 4. A függesztőfüles torkolatveretet a markolat foki oldalánál látott díszítéshez hasonlóan egy, a tengelyben végighúzott vonal s az abból rézsút irányban szerteágazó vonalkák díszítik. E díszítés lényegében egyezik a teknőcpáncél alakú díszítőelemekben látható ornamentikával. A függesztőfülek hátoldalán vannak az öntött ezüstből készült függesztőpántok, melyeket az előlap felől bevert, laposra kalapált (eredetileg félgömb fejű) e. szögecsek erősítenek a függesztőfülhöz. 5. A függesztőpántok tengelye a hüvely vonalával nem párhuzamos, hanem azzal egy kb. 110°-os szöget zár be - ez nyilván a függesztőfül és -pánt statikai igénybevételével megfelelőbb iránynak felelt meg. Ez a hegyesszög azt sugallja, hogy a kardot a függőlegest erősen megközelítő irányban viselhették. 6. A hüvely hátlapjának közepén végigfutó pántból mindkét oldalra díszítések ágaznak ki, melyek egymástól 9-12 cm-re vannak. Ezek feltekercselt keskeny szalagpántok, melyeket a tekercselés irányának megfelelően, szimmetrikusan elhelyezve forrasztottak fel. E szalagpántok valamennyije (különböző mértékben) erősen kopott.