Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól

rét, történeti kapcsolatokat. Annyi azonban megállapítható, hogy a feltehetőleg először Iránban felbukkanó kettős veretsoros lószerszám használata az avaroknál is elterjedt, ezzel szemben a granulációja és kisebb technikai részletek a most vizsgált leletet a kelet-európai nomád,

83 - szerintem avar - kapcsolatokat mutató emlékekhez közelítik. Keltezésére a VI. sz. vagy VII. sz. eleje látszik valószínűnek, iráni előkerülése a perzsasztyeppei (avar?) kölcsönhatások tárgyi bizonyítékaként értékelhető. III. ÖVGARNITÚRA 1. 1964-ben, vásárlás útján került a British Museumba egy ÉNy-lránból származónak mondott szászánida kori övgarnitúra, melyről rövid közlemény adott hírt.

84 Az utóbbira hivatkozva itt csak technikai leírását és sztyeppéi szemszögből való értékelését adom. a) Granulációs díszítésű pajzs alakú veret. Alapját préselőmintán verték ki. Mindegyik veret közepén kiemelkedik egy keskeny, pajzs alakú keret, a peremére gyöngysorból álló gyűrűt forrasztottak. A belső, bemélyedő mezőben szabálytalan elrendezésben granulációs gömböcskék vannak. Valamennyi hátlapján három, a felerősítésre szolgáló szalagfül van, kiképzésük egyezik a Louvre-beli lószerszámon és a kora avar övdíszeken láthatókkal. A szalagfüleket úgy forrasztották fel, hogy az első kettő nyílása a veret tengelyére merőlegesen, a felül levőé pedig azzal egyezően álljon. Valamennyi veret hátsó oldalán a belső részt a peremig érő, barnásfekete színű, keményre száradt bőrszerű anyag

85 tölti ki. 5 db. Sz: 3,5 cm, m: 3,6 cm, vtg: 0,9 cm, fül h: 0,7 cm. b) Arcos díszítésű veret. Bemélyedő középső részén a nézővel szembenéző női fej van. Magasra felfésült és kétoldalt lecsüngő haja van, a préseléssel előállított fejhez még granulációs gömböket forrasztottak, ezek a fülbevalót kívánják érzékeltetni. A peremet e véreteknél is gyöngysorkeret fogja körbe, a hátlapon pedig két, a tengelyre merőleges irányban nyitott lyukú szalagfül van. 3 db. Sz: 2,5 cm, m: 2,6 cm vtg: 0,4 cm, fül h: 0,7 cm. c) Préselt veret. Félgömböket és bojtsorokat utánzó díszítésével, gyenge minőségű préselésével, az alján lévő - letört - fülével határozottan eltér az a)-b) típusúaktól. Hátlapján lévő szalagfülei a tengelyére merőlegesen állnak, belsejében bőrszerű anyag van. 1 db. Sz: 2,9 cm, m: 3,1 cm, vtg: 0,4 cm, fül h: 0,7 cm. d) Kisszíjvég. A c) verettél egyező díszítésű és kivitelű. Felerősítésére két, arany drótból készült, gömbölyű fejű szög szolgált. Az utóbbiak igen hosszúak, elképzelhetően a szíjba még külön visszahajtották. A szíjvégek hátsó oldalát egy odaforrasztott sima aranylemezzel borították be. 3 db. H: 4,4 cm, sz: 2,3 cm, vtg: 0,4 cm. e) Szíjvég. A d) típusúakénál gondosabban megmunkált préselőmintán készültek. Díszítésük sűrű gyöngysort utánzó keretben áll. Felerősítésük, hátlapjuk elrendezése a d) típusúakéval egyezik. 7 db. H: 6,4 cm, sz: 2,5 cm, vtg: 0,4 cm. 2. Az övnek a sztyeppéi népek életében játszott szimbolikus szerepe jól ismert.

86 Úgy látszik, hogy hasonló funkciója a régi Iránban is kimutatható,

87 az ottani - keltezhető - adatok valamennyije azonban a VI. sz. utáni időkből való. A fegyveröv és a veretes díszöv viselete a szászánidáknál ismeretlen volt, ezért a Tak-é Bostán-i ábrázolások

88 e divat iráni megjelenésének feltehetően a legkorábbi periódusából valók. A Tak-é Bostán-i reliefek már említett sztyeppéi kapcsolatai

89 ismeretében lényeges számunkra, hogy ott a gondosan faragó művész kerek véretekkel kirakott öveket kívánt ábrázolni, melyről sok (min. 9 db), véretekkel és kisszíj végekkel, ill. csak kisszí jvégekkel díszített mellékszíj csüng le. A mellékszíjaknak éppen ez a magas száma jellemzi a viszonylagos teljességgel ránkmaradt ÉNy-iráni garnitúrákat (British Museumbeli és az Amlesh-i) valamint az Üő tepe-i és a kora avar öveket.

90 A sok mellékszíjas öv - a Távol-Keletet leszámítva

91 - a VI. sz. előtt ismeretlen a sztyeppéken.

92 A VII. sz. végétől kezdve mind a közép- és késő avaroknál,

93 mind a türköknél,

94 változás áll be az öv szerkezetében, mellyel együtt a mellékszíjak száma jelentősen csökken

95 - ez egyben a szóbanforgó két iráni övgarnitúra felső időrendi határait is megmutatja. Az alsó határukat a Tak-é Bostán-i ábrázolások és az a tény jelzi, hogy ezek a fajta övek a VI. sz. utolsó harmada előtt Bizáncban sem jelennek meg.

96 Hozzátehetjük még, hogy az Amlesh-i véreteken látható, egymással szembeforduló madáralakok - e keresztény ábrázolások iráni jelenléte ezekben a századokban külön figyelmet érdemelne! - pontos párhuzamai a VII. sz. elejére keltezett korai avar sírokból ismertek.

97 A fentieket összegezve úgy fogalmazhatunk, hogy a jelek szerint a veretes övek használata Iránban a türk-avar népvándorlást követő időkben jelenik meg, a sztyeppén használatos garnitúrákkal szerkezeti és olykor díszítésben hasonlóság fűzi össze. A British Museum-beli és az Amlesh-i övdíszek korát a VI. sz. vége - VII. sz. eleje közti időszakban állapíthatjuk meg. IV. JEGYZET A KORAAVAROK KELETI KAPCSOLATAIRÓL 1. A most bemutatott iráni kard, lószerszám és övgarnitúra kapcsán minduntalan sztyeppéi leletek kínálkoztak párhuzamul.

98 Felvetődik a gondolat, hogy e helyzet nem lehet a véletlen következménye, hanem történeti ok is kereshető mögötte: a szászánida Irán és északi szomszédainak kölcsönhatása. Ez utóbbi kérdés vizsgálata kétségkívül beállítható egy általánosabb szemszögbe (miként hatott egymásra a városlakók és a nomádok kultúrája), amint ezt egy hasznos gondolatokat tartalmazó tanulmány tette.

99 E módszer az eurázsiai történelem általános vizsgálatához kétségkívül gyümölcsöző, de kizárólag ezt alkalmazva lemondanánk a régészet egyik legfontosabb feladatáról: annak vizsgálatáról, hogy a tárgyak és a történelem miként kapcsolódhatnak egymáshoz. Raspopovanak igaza van abban, hogy az egyes felfedezések, divatok 94