Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól

nyújtják. Jóllehet az utóbbi „kultúrával" behatóbban hosszú idő óta nem foglalkoztak,

62 elterjedésük kora az időközben felgyülemlett anyag néhány - más szempontból készült - összefoglalása és a magyarországi avar kori kutatásokra támaszkodó megfigyeléseim alapján az alábbiakban körvonalazható. Ezek az igen jellegzetes alakú és díszítésű övveretek az Irtis és a Duna-Tisza tája, a Káma-vidék és É-Kaukázus közti hatalmas területen, de zömmel D-Oroszországban fordulnak elő.

63 Használati idejüket illetően ismételten a Kárpát-medencei avar hagyaték időrendjéhez fordulhatunk biztos támaszért: ott - a piramisdíszes fülbevalókhoz haosnióan - csak a korai periódusban találhatók meg. E korszakbesorolást erősíti meg a magyar régészet megállapításaitól nagyrészt független szovjet kutatás is, mely a martinovkai típusú övdíszek oroszországi felbukkanását a VI. sz. utolsó harmadára teszi.

64 A martinovkai „kultúra" eltűnéséről eddig egyáltalán nem esett szó. E tekintetben döntő jelentőségűnek látszik az a körülmény, hogy éppen a „vezérlelet" (Martinovka) környékén látott napvilágot a - VII. sz. középső harmadára keltezhető - perescepinai csoport sírleleteinek egyikében sem fordul elő, miként a Don mentén a VIII. sz. táján meginduló szaltovo-majaki kultúra és a Kárpát-medencében 670 körül kezdődő közép avar kor díszei között sem találni belőlük. Valószínűleg erre a korszakra - VI. sz. második fele, VII. sz. első harmada - utal az is, hogy a martinovkai leletnek a British Museumban őrzött és eddig közöletlen részében az az egyenes kardmarkolatvég van,

65 mely főként a VI—VII. sz. fordulója táján volt gyakrabban használatos (Id. a P-kardfülekről fentebb írottakat). A martinovkai típusú leletek lehetséges etnikai háttere egyelőre teljesen tisztázatlan. A Kárpát-medencei avar anyagban való csekély - jelenlétük, közép-ázsiai előfordulásuk azt mutatja, hogy valamilyen módon az 550-560 táján lezajlott K-Ny-i irányú vándorlásokkal állhatnak kapcsolatban. A Kárpát-medencei arányszámuk azt sejteti, hogy nem az avarság fő komponenséhez tartoztak. Nagyszámú dél-oroszországi jelenlétük alapján kockázatos fejtegetések helyett egyelőre annyi mondható, hogy a „kultúra" hordozói nyilván az említett népmozgalmakkal kerültek Európába, s zömükben a Kárpátoktól K-re eső sztyeppéken maradtak, így etnikai hátterük felderítése is az ottani népek történeti és régészeti kutatásától várható. Az arcybasevoi sírhoz a kísérőleleteik révén más, ugyanilyen típusú granulációs díszítésű övveretek is sorolhatók. Ilyenek a kamuntai nagyszíjvégek, melyekkel együtt piramisdíszes fülbevaló és az arcybasevoihoz igen hasonlónak látszó pajzs alakú övveretek kerültek elő.

66 A gazdag ufai sírleletekben egy nagyszíjvég töredéke és - a köztük lévő mintegy 1200 km-es távolság ellenére - az arcybasevoival szinte teljesen azonos ellipszis alakú veretek voltak.

67 Úgy látszik, a földrajzi helyzetükkel a sztyeppe és Irán a közvetítő láncszem szerepét töltik be a Kaukázus környéki granulált övdíszek: ilyenek a kard kapcsán már tárgyalt Üc tepe-i és a most említett kamuntai lelet mellett a martinovkai típusú díszekkel együtt előforduló boriszovoi sírleletek.

68 Nemcsak díszítésmódjukkal, hanem azonos időrendi helyzetükkel is e csoportba vonhatók a voznesenkai,

69 madarai,

70 és a Kárpát-medencei kora avar kori granulációk.

71 A felsoroltak kora a VI. sz.-ra, a VII. sz. első felére keltezhető. b) A Louvre-beli lelethez párhuzamba vonható granulációk másik csoportját s egyben feltehetőleg a felső időrendi határát képviseli a Mala perescepinoi lelet,

72 mely nagy horderejű, még nem mindenben tisztázott néptörténeti kérdéseket vet fel. A kutatás úgy véli, hogy a vele egy csoportba sorolhatók a zacepilovkai, kelegiei, makuhovkai leletek

73 s nyilván az újonnan előkerült kunbábonyi avar fejedelmi sír is.

74 Az ukrajnai sírleletek közös vonása, hogy koruk - a velük talált pénzmellékletek tanúsága alapján - a 670-680 körül lezajlott népvándorlást közvetlenül megelőző időre tehető. E csoport mellékleteinek egyrészt az avar leletanyaggal való kapcsolatait, valamint az említett időrendi helyzetet a Kuvrat negyedik fiának Pannóniába történt költözéséről szóló adattal

75 összekapcsolva sikerült igen jelentős lépést tenni a VI—

VIII. sz.-i avar hagyaték periodizálásában és történeti értékelésében.

76 A perescepinoi típusú leletcsoport etnikai háttere azonban még nem minden részletében látszik megvilágítottnak. Valószínűleg nem az a döntő, hogy a tárgyalt granulált díszítéseket viselő fejedelmeknek (Perescepino, Kunbábony) sem a D-Oroszországból, sem a Kárpát-medencéből még nem ismerjük a köznépét,

77 hiszen munkaigényessége miatt e technika nem válhatott általános divattá. A történeti keretek kutatására az a tény sarkall, hogy a perescepinoi - s a nála kb. egy nemzedékkel régebbinek látszó - glodosy-i és voznesenkai emlékek több ponton kapcsolódnak a korai, mint a közép avar leletanyaghoz.

78 Ezen túl az onogurokkal való egyeztetésüket

79 kizárja, hogy a kubáni onogur-bolgár területtől igen távol láttak napvilágot. Nem lebecsülendő szempont az sem, hogy a martinovkai típusú leletekhez hasonlóan semmilyen közös vonást nem mutatnak a majdnem egy századdal későbbi bolgárok és alánok alkotta szaltovo-majaki kultúra tárgyi anyagával s annak fő elterjedési területén szintén kívül esnek.

80 5. Végezetül még két kisebb adat, mely az iráni lószerszám sztyeppéi kapcsolataként említhető. Függesztőfüleinek ilyen módon történő kiképzése (középen kiemelkedő gerincű, összehajtott szalag), elhelyezési módja megtalálható a kora avar arisztokrácia övveretein, melyekkel technológiai részletekben (öntött testre, rekeszek közé zárt granulációs sorok) is egyezést mutatnak.

81 A másik adat szintén technológiai természetű: az f)-g) véreteken lévő, ellentétes irányban sodort kettős huzallal való díszítést a VI—VII. sz.-i kőberakásos ovális díszeken is megtaláltuk.

82 Összefoglalva: adataink arra mutatnak, hogy az öveknek, ill. lószerszámnak ilyen granulációs díszítése a bennünket érdeklő korban csak a kelet-európai sztyeppéi arisztokrácia körében volt ismert, s hogy az a VII. sz. utolsó harmadában eltűnt a pontusi sztyeppéken. Természetesen az említett granulációk és a Louvre-beli lószerszám között nem kereshetünk konk93