Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól

gén lettek volna a pajzs alakú veretek. Csakhogy ez esetben mit tartottak volna a félgömbök hosszú szegecsei? Másrészt a 4 db, ténylegesen használt szíjeloszót semmiképpen sem rendezhető el a szügyelon és a farhámon (a szügyelon használatban legfeljebb 1 db, a farhámon max. 2 db képzelhető el). Szerepük tehát tisztán díszítő jellegű lehetett - de a szügyelő és farhám mely részén voltak? Egyes avar farhámokon a nyereg mögött háromszög alakzatban elrendezett kerek véreteket találtak, de ez a párhuzam a jelen esetekre nem vonatkoztatható: a) a félgömb körül levő pajzs alakú díszek eltérő csatlakozási szöge nem lehet véletlen, b) nehezen elképzelhető, hogy egy ilyen látványos díszcsoportot a tekintetnek inkább félreeső részre helyeztek volna, c) az említett avar lószerszámokon csak a farhám táján voltak a szóbanforgó veretek, nekünk pedig itt 4 db veretcsoportunk van. Számos kora középkori keleti lószerszám-ábrázoláson a szügyelő és farhám közepén megfigyelhetünk - olykor csüngős - díszeket. Ilyen elrendezést feltételezhetünk a tárgyalt d)-e) típusú véreteknél is. Ez esetben a pajzs alakú veretek a kb. 4,5 cm széles szíj közepén lettek volna. Csatlakozási szögeik a farhám esetében jól megfelelnek a szíjazat azon enyhe esésének, mely a legszorosabbra húzott szíjnál is a ló széles faránál adódik. A harmadik pajzs alakú veret feltételezésem szerint egy lecsüngő szíj végén lett volna.

52 Mármost mi lehetett a helye a másik két d)-e) veretcsoportnak? A bennünket érdeklő korokban egyetlen ábrázoláson sem találkozunk hálós szerkezetű farhámmal - e díszeknek tehát a szügyelon kellett lenniök. Ott viszont a farhámnál látott funkcióval csak egy veretcsoport lenne elképzelhető (a szügynél, ez esetben a harmadik pajzs alakú veret egy lecsüngő szíjon lett volna), s nem kettő. Mivel a szügyelő ívelésében nem lehetséges a farháméhoz hasonló enyhe törés, egyedüli megoldási lehetőségként az kínálkozik, hogy ezeket a díszeket a nyereg első szárnyvégeit és a hevedert összekötő, ill. a szügyet körbefogó szíjon képzeljük el.

53 A kisszíjvégek és csatok [a)-b)~c)] nyilvánvalóan nem a szügyelőhöz és farhámhoz, hanem a kantárhoz tartoztak; nemcsak díszítésük és méretük mutat az előbbiektől eltérő csoportot, hanem a kisszíjvégek felerősítési módja is más volt. (Szükségtelen magyarázni, hogy nem lehettek övgarnitúra részei sem.) Összetartozásuk, a kantárzaton való pontos elhelyezkedés nem állapítható meg. A fő problémát nem az okozza, hogy ennyi szíjvég nehezen képzelhető el a kantáron. Ismerünk ui. olyan avar lovassírokat, ahol a koponya mindkét oldalán volt 2-2 db szíjvég, így esetleg a c) szíjvégek a ló füle előtt és mögött keresztben áthúzott szíjon lettek volna, míg a b) szíjvégeket a kantárnak a zabiához csatlakozó részén képzelhetnénk el. A nehézséget az jelenti, hogy a szíjvégek nem bújtathatok át a csatkarikákon, így az utóbbiaknak a kantártól független felhasználását feltételezhetjük. Egyes ábrázolásokon találkozunk olyan díszekkel, melyek a ló nyakát fogják körbe - vajon e csatoknak is hasonló rendeltetést kereshetünk? A újabb késő szászánida kori leletek remélhetőleg segíteni fognak e veretes lószerszám pontosabb helyreállításához. 3. Maga a lószerszám típusa csak laza időrendi határok közé keltezhető. A jelek szerint a kettős veretsoros díszítésmód hosszú időn át divatban volt a szászánida Iránban és a vele szomszédos vagy kapcsolatban álló sztyeppéi népeknél. Ilyen lószerszámmal több VVI. sz.-i iráni ábrázoláson találkozunk,

54 jelen van a már említett „szogd" tálon, albániai füstölőn, VI-VII. sz.-i avar sírokban. Noha a „keleti ezüst" táljainak időrendje igen komoly eredmények

55 ellenére sem látszik még végleg tisztázottnak, az ábrázolt királyok pontos keltezése alapján elképzelhető, hogy a tárgyalt lószerszámtípus már jelen volt az V. sz.-i Iránban, s feltehetőleg onnan került el a sztyeppére, ahol azt a VI—

VIII. sz. között használták. (A sztyeppéi történelem szempontjából igen lényeges, hogy a szaltovo-majaki kultúra és a késő avarok ettől eltérő típusú lószerszámot használtak.) 4. A Louvre-beli lószerszámon látható granuláció természetesen kimutatható ugyan Iránból,

56 de a díszítés legközelebbi párhuzamait mégis a kelet-európai sztyeppéken találjuk meg. Mikor terjedt ez ott el? Már rövid anyaggyűjtés után is kitűnik, hogy míg az öveken, lószerszámvereteken Belső-Ázsiában e díszítésmód ekkoriban teljesen ismeretlen, addig D-Oroszországban igen gyakori volt. Feltűnő, hogy maga a technika ott is főként a hun korban volt leginkább elterjedt,

57 kevésbé gyakorolták a VI-VII. sz.-ban (ekkor viszont a számunkra fontos párhuzamokat nyújtó garnitúrákon fordult elő!) s gyakorlatilag eltűnt a VIII. sz.-ra. Az utóbbiakhoz hasonlóan csekély előfordulás figyelhető meg a VI-VII. sz.-i avar öv- és lószerszámdíszek esetében is

58 - s nem mutatható ki a késő avaroknál -, így e munkaigényes ötvösgyakorlat idő- és térbeli elterjedése a sztyeppéi népeknél egyaránt korlátozottnak tűnik. Figyelmünket természetesen a VI-VII. sz.-i kelet-európai granulációs övdíszek felé kell fordítanunk. Ezeknek a Louvre-beli szászánida lószerszám párhuzamaként való tárgyalása nemcsak tipológiailag indokolt (Id. a rajtuk látható, hegyükkel egymáshoz kapcsolódó vagy szembenálló háromszög alakzatok), hanem azon alapon is, hogy valamennyiök vitathatatlan kapcsolatban áll az ázsiai eredetű kora avar emlék anyaggal. A granulációk e párhuzamai két csoportra oszlanak, időrendi helyzetük és egymáshoz való viszonyuk tárgyalása a Louvre-beli lelet kormeghatározása és sztyeppéi régészet szempontjából nem látszik érdektelennek. a) A kora avar hagyaték szempontjából számbajöhető granulációk egyik csoportját a Don felső folyásánál talált arcybasevoi sír képviseli és keltezi.

59 Az itt előkerült két öv (granulációs díszű és martinovkai típusú készlet)

60 egy lóval, lószerszámmal, P-fülű karddal, íjászfelszereléssel eltemetett gazdag férfihoz tartozott. A sír korát A. L. Mongajt a VII. sz.-ra helyezte, amit - azonnal látni fogjuk - a század első felére bízvást leszűkíthetjük. Ehhez első támpontunk a lelethez tartozó piramisdíszes arany fülbevaló, melynek pontos párhuzamai jól keltezhetően a kora avar hagyatékban láttak napvilágot.

61 Az arcybasevoi lelet kronológiájához a másik tájékoztatót a martinovkai típusú övdíszek 92