Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól

BÁLINT CSANÁD: RÉGÉSZETI JEGYZETEK A VI-VII. SZÁZADI AVAROK KELETI KAPCSOLATAIRÓL I. KÉSŐ-SZÁSZÁNIDA KORI LELETEK ÉS SZTYEPPÉI KAPCSOLATAIK Az egyik legjelentősebb eurázsiai civilizáció, a szászánida kori Irán történelmét, építészetét, monumentális szobraszatat és vallási életét a gazdag leletek és sok kutatás révén ma meglehetősen jól ismerjük. A „kis tárgyak" régészeti tanulmányozása azonban csak az elmúlt évtizedben indult meg erőteljesebben. A jelen cikk az utóbbi munkák eredményeire támaszkodik, célja pedig néhány szászánida kori „kis tárgynak" azon közegben való bemutatása, melytől ihletve azok létrejöhettek, de amelyre azok maguk is sejthetőleg nagy hatással voltak.

1 I. KARD 1.1964-ben a Louvre egy Iránból származó kard arany szerelékeit vásárolta meg.

2 A leletről rövid híradás jelent meg

3

, tárgyalását a technikai leírással kezdem. Markolatvég-borító. Kalapált aranylemezből való, három elemből állították össze. A középső rész egy lapos, hengerszerű palást, melynek végeit a hátlapon összeforrasztották (e forrasztás helyét egy, a markolatvég hosszában húzódó, odaforrasztott gerinccel födték be). A szembenézeti oldalát végtelen hálómintát alkotó, bemélyített díszítmények töltik ki, melyek mindegyikében hármas levélszerű alakzat látható. A markolatvég felső zárókupakját és az alsó, gyűrűszerűén ráhúzott peremezést utólag forrasztották a középső palásthoz. A zárókupak középső része nyeregszerűén kiemelkedik, itt újkori sérülések mellett erős, egykori kalapácsnyomok láthatók rajta. A kupak alján egy, a felső résztől mély árokkal elválasztott borda fut körbe. Hasonló, kettős borda zárja le a markolatvégborító alsó végét is, ahol a bordákat szintén árok választja el egymástól. Az említett bordák az előlapon középütt csúcsosan megemelkednek. M: 4,7, felső sz: 3,2, alsó sz: 2,7 cm, vtg: 1,6, alsó lyuk belső sz: 2,7x1,6 cm. Markolatborító. Készítése, díszítési elve teljesen megegyezik a markolat végével. Itt jól látszik, hogy a középső rész két végének egymásra hajtott, gondosan elkalapált, majd összeforrasztott része 0,3 cm-t tesz ki (ez azt is jelenti, hogy a készítő ötvös előzőleg igen pontosan kimérte a felhasználandó aranylemez méreteit). A mutatóujj megtámasztására szolgáló csőrszerű részt kalapálással alakították ki. A felső végén lévő kettős borda csúcsai lefelé állnak. Csónakszerűen kiképzett alsó végénél a hüvellyel érintkező részt egy erősen kiugró, a keresztvason körbefutó gerinc jelzi. M: 5,5 cm, felső sz: 2,95, alsó sz: 5, felső lyuk sz: 1,6x2,7, vtg: 1,8 cm. Függesztőfüles torkolatveret. A hüvelyt körülfogó, ovális keresztmetszetűre összehajtott palástból és az ahhoz erősített P-alakú függesztofülbol áll. A palást mindkét végére azon körbefutó bordákat forrasztottak. A függesztofül két P-alakú lemezből és az azokat összetartó pántszalagból áll. Ezek összeforrasztása után a függesztofül re is keskeny pántokat raktak fel, majd a forrasztás nyomait gondosan eldolgozták. A hüvelyt körülfogó palást díszítése a kard többi szerelékével azonos. A függesztőpánt hátlapján egykor elhelyezett fül hiányzik (restauráláskor pótolták), helyét egy téglalap alakú lyuk mutatja. Ugyanitt kisebb-nagyobb lyukak sora jelzi a függesztőpántnak a palásthoz való erősítésére szolgáló szögek helyét. M: 5 cm, sz: 8,1 cm, melyből a függesztőpánt sz: 0,9 cm, a hüvellyel érintkező rész: 1,9x4,9 cm, vtg: 1,9 cm. Lemezes függesztofül. Előállításában, díszítésében, valamennyi méretében pontosan egyezik az előzővel, megmaradt viszont a jó megtartású, öntött bronz függesztőfüle. A fül nem magas, a P-alakú pánttól való távolsága (0,2 cm) azt mutatja, hogy a kard függesztésére használt szíj igen vékony és keskeny kellett legyen. Ugyanerre utal a függesztofül szélessége is, mely max. 0,9 cm széles szíj befogadására volt alkalmas. A fül h: 2,8, sz: 0,4, ill. 0,7 cm. Koptató. Egy 28,4 cm széles, elkalapált aranylemezt ovális alakúra hajtottak össze, mely kb. 1 cm-rel lett nagyobb a beborítandó hüvelynél. A lemez egymásra hajtott és összeforrasztott végeit - a markolat szerelékeivel ellentétben - nem egyes, hanem kettős bordával erősítették meg. A hüvelyvég felső peremét két egymás mellé forrasztott, vastag pánt díszíti. A pántok a szembenézeti oldalon csúcsosan lefelé tartanak, a hátlapra került végeik nem érnek össze. A hüvelyvég alsó vége kissé hiányos; úgy tűnik, hogy e részt az összekalapálás után csak két szöggel erősítették meg. Sz: 4,5, vtg: 1,8 cm. 2. Kardunknak pontos párhuzamai vannak, melyek díszítésükben azonosak, szerkezetükben egységes felépítésűek (az általam ismertek száma - a Louvrebelivel együtt - 14 db).

4 A közös vonások annyira erőteljesek, hogy e kardokat bízvást foglalhatjuk össze egy önálló csoportba. Valamennyinél megtalálhatók ui. a végtelen hálómintába rendezett s az eredeti felszínbe mélyített „teknősbékapáncél alakzatok" (R. Ghirshman kifejezése), valamint a bennük levő, levelet vagy madártollat (?)

5 utánzó díszítések. Egyezik még 87