Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Szlankó István: A tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium odorvári kutatótáborai (1964-1980)

1. kép: Az Odorvár mészkőröge a Hór-völgyből nézve (Szlankó István felvételei) Az „asztalt", a „széket" a hegyoldalban gyűjtöttük. Széknek megtette egy jókora mészkődarab, asztalt pedig a lemezes elválású agyagpala nagyobb darabjaiból készítettünk. (2. kép) Tűzhelyünk egy földbe vájt gödör, mészkő darabokkal körülrakva. A legközelebbi falu Bükkzsérc, kb. 4 km-re van a tábortól. A kenyeret és az egyéb élelmet hátizsákokban vittük fel. Az Oszla-őrháznál és a Völgyfőháznál akkor még lehetett tejet kapni. Igaz, hogy ezek elég messze voltak, de mindig akadtak vállalkozók, akik a többieknek is hoztak tejet az esti fejesből. A táborozáshoz létfontosságú az ivóvíz. Az Odorhegy oldalán eredő források mellett rendeztük be a „fürdőszobát". Ezek a tábortól 8-10 percnyi járásra voltak. A környéküket megtisztítottuk, kis medencéket ástunk és agyagpala lapokkal kibéleltük. Az északi oldalon lévő Zsilibes-forrás lett a lányoké, a keleti oldalon eredő pedig a „fiúk forrása". Ez utóbbi nagyon kevés vizet adott, ezért a 3-4. évben a bővebb vizű Zsilibes-forrást építettük ki úgy, hogy mind a vízvétel, mind a mosakodás meggyorsuljon. Ezen a helyen 5-6 méteres távolságon belül több ponton tör elő a víz az agyagpalából. Az egész területet megtisztítottuk a törmeléktől és az iszaptól és az előtörő vizet egy főágba tereltük palából és fából készült csatornákkal. így 5-6 liter vizet ad percenként. Erre a vízmennyiségre már „zuhanyozót" is lehetett tervezni. Egy kb. 5-6 méteres egyenes fatörzsből csatornát készítettünk. A forrástól ezen vezettük a vizet kis lejtéssel, így akkora szintkülönbséget értünk el, hogy a másik végén alá lehetett állni a lecsurgó víznek. (4. kép) A későbbiekben az erdészet valóságos zuhanyozó fülkét épített az ötletünk és a kérésünk nyomán. A táborunk az Odorvár és az Odorhegy közötti nyeregben van, ami 15-20 sátornak elég. (3. ábra) Az első nap az utazással, a sátorveréssel, a berendezkedéssel, a táborhely takarításával, a forrás kitisztításával, a WC-k kiásásával telik el. A napot rendszerint táborgyűléssel fejezzük be, ami hagyományosan a tűzhelyek körül zajlik. Ilyenkor a mindenkori vezető ismerteti a tábor íratlan szabályait, szokásait, megtörténik a munkacsoportok beosztása, megbeszéljük a munkarendet, röviden ismertetjük az eddig elért eredményeket, felhívjuk a figyelmet a különböző veszélyekre. (Főként az újoncok esetében van erre szükség.) A tábori szabályoknak 20 éve visszatérő mottója: a kulturált viselkedés az erdőben is kötelező, azaz tábori nyelven: „Nem vagyunk az erdőben!". 490