Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Egri Mária: Chiovini Ferenc (1899-1981)
reshette a Tisza-Zagyva találkozásánál meghonosodott festészet gyökereit - s magából következően: művészi eredményeit. Mit adott a hazai művészet számára Szolnok? Mi a szolnoki művésztelep, a szolnoki iskola jelentősége? Miben rejlik Szolnok hatása, Alföld szemlélete? A feltett kérdésekkel olyan kiváló műkritikusok foglalkoztak, mint Lyka Károly, Farkas Zoltán, Elek Artúr. Válaszuk lényegében megegyezett: a szolnoki festészet művészi rangra emelve az Alföld témáját, egyedülálló feladatot töltött be a magyar művészettörténetben. Az elmúlt századközépi indulásnál az osztrákok által felfedezett plein air és zsáner lehetőségek jelölték ki az irányt, amelyek látvány-alapja az alföldi emberek, állatok élete, falvak-tanyák hétköznapja, ünnepe, a puszta, a mocsaras vidék faunája, természeti képe volt. Ezt az örökséget vitték tovább az Alföld vidékén már nem csak egzotikumot kereső, az itt látottak gyökerét is ismerő magyar festők, s ez lett tudatosan vállalt, különböző stílusban közelített, de egyre mélyebb összefüggéseket is fogalmazó iránya a megalakult szolnoki művésztelep alkotóinak is. „A táj a maga külön karakterét kínálja a művésznek kihaszná7. Faültetők1933 Tempera, vászon 70x95 cm J. j. I.: „Chiovini F. 933" DM tul. lásra, inkább formát, vagy inkább színt, inkább vonalrendszert vagy inkább silhouett mondanivalókat tár eléje, szóval neki is megvan a maga stílus-sugalló hatalma. Ezt régen a genius loci hangjának mondták a költők, s igazuk volt. De a genius loci hangját csak az hallja meg, aki barátságot köt vele, aki együtt él vele, akinek föld, fa, felhő itt meg ott nem átfutó turistaemlék, hanem meghitt látvány. Erre is adott lehetőséget a szolnoki telep s a mi egyéni véleményünk szerint ez a legjobb adomány, amivel festőknek szolgálhatott. Mert ezzel vált lehetővé, hogy egy stílus kezd előttünk kibontakozni, amelynek legfontosabb jegyei másutt nem, csak itt születhettek meg." - írja Lyka Károly a huszonötéves jubileumra „Szolnok a művészetben" című tanulmánykötetben. A Szolnokhoz kapcsolódó képzőművészet egyik jellemző jegye volt évtizedeken keresztül, hogy a telep alkotóinak többsége Budapesten élt, s csak a nyári hónapok egy részét töltötte a telepen. Voltak azonban néhányan, akik a téli időszakban sem tudtak elszakadni az Alföldtől. Zombory Lajos, Pólya Tibor és Pólya Iván egy ideig, Udvary Dezső, Révész Péter Pál, Förstner Dénes és Chiovini Ferenc. „Én szolnoki polgár vagyok - vallja magáról Chiovini egyik 1942-es nyilatkozatában - 1926-óta kisebb nagyobb megszakítással itt tartózkodom a telepen. Úgy vagyok ezzel a várossal, mint 464