Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Egri Mária: Chiovini Ferenc (1899-1981)

a megboldogult Zombory Lajos volt. Ez a környezet serkent munkára, ennek a tájnak témaköre érdekel. Olaszországban is tudtam dolgozni, egyébként sehol másutt úgy, mint Szolnokon. Természetesen fenntartom az állandó kapcsolatot Pesttel, a kultúrközponttal, anyagot küldök a kiállításokra, onnan kapom a legtöbb művészi megbízást. De állandó pesti lakos nem lennék..." Chiovini Ferenc minden művésztelepi tárlaton, a Művészeti Egyesület Magyar utcai kiállítóhelyiségében, a Nemzeti Szalonban, a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban rendszeresen szerepel képeivel. Aktív, megbecsült alkotója, 1936-tól törzstag művésze a kolónia közösségének. A szolnokiak tárlatairól írott kritikák egyre többet foglalkoznak tevékenységével, kiemelik a mozgást megragadó, különféle munkát ábrázoló képeit, főleg kubikusokat jelenítő alkotásait. A harmincas, negyvenes években elsősorban tempera technikával készíti műveit. Kitűnően őrzi erősségeit az 1940-ben készült „Lakodalmasok" című temperaképe. 1932-ben a két évfolyamot megért, Szandai Sándor szerkesztette Irodalmi Kurir a kolónia harmincéves jubileuma kapcsán körkérdést intézett a telepen dolgozó művészekhez, a festészet jövőjéről. Aba Nóvák Vilmos, Fényes Adolf, Pólya Tibor, Zombory Lajos, Zádor István mellett többek között Chiovini Ferenc is elmondta véleményét. Idézzük mai napig érvényes válaszát. „Mi a festészet jövője? Arra felelni a jóslás határán mozog, az új prófétáknak pedig a magyar közmondás nem sok jót ígér. A társadalmi és gazdasági viszonyok mindig döntő hatással voltak minden kor festészetének kialakulására, a jövőben is úgy lesz. Az impresszionizmus lazaságának reakciójaképpen az utána jövő kutatások felhasználásával tömörebb, szervesebb irányelvekkel halad a festészet. A modern építészeti stílus már érezteti kívánalmait és kedvez a falhoz jobban idomuló és freskószerű alkotásoknak. A gazdasági életben a plakát szerepe fokozódik. Az előre nem látott irányító okokat pedig még én sem látom." Meggyőződése értelmében Chiovini Ferenc is egyre gyakrabban fordul a murális feladatokhoz. Több monumentális munkát készít többek között Besenyszög, a szolnoki gyárváros, Békésszentandrás számára. S 1933ban Aba-Novák Vilmossal, Czumpf Imrével elkészíti a jászszentandrási plébániatemplom freskóit. Míg AbaNovák a szentély falait látta el expresszív falfestményekkel, Czumpf Imre főleg az ornamentikán dolgozott, addig Chiovini Ferenc az oldalfalakra festett két történelmi képet: „Szent László vizet fakaszt", s „A déli harangszó kihirdetése" témában. A freskók akkoriban szokatlan expresszív megoldása, témája, Aba-Novák felismerhető modelljei miatt felháborodást keltettek részben Jászszentandráson, részben egyházi körökben. 1934-ben fordul a kocka, a római egyházművészeti kiállításon, a vatikáni bizottságnak különösen a jászszentandrási freskók tetszettek. 1935-ben pedig az olasz állam csere-ösztöndíjára jelölték az ominózus freskók egyik alkotóját, Chiovini Ferencet. Az olasz ösztöndíj nemcsak művészi magáratalálást, jelentős fejlődést hozott a fiatal alkotó számára, de figyelemre méltó külföldi és hazai sajtóvisszhangot is. 1936-ban a Római Magyar Intézet tagjai nagy érdeklődéssel kísért kiállítást rendeztek kint készült munkáikból. Idézzük a sajtó Chiovini Ferenccel foglalkozó kritikáit. „.. Ferrazzi olasz akadémkus, a római festőakadémia tanára meglátogatta a Római Magyar Intézet művészeinek kiállítását. Általános benyomása nagy örömmel tölthet el bennünket. Kijelentette, hogy komoly munkának jól megérdemelt eredménye ez a siker, amely azt bizonyítja, hogy művészeink erős és mély benyomások hatása alatt dolgoznak. Elsőnek a már nálunk is elismert Chiovini Ferenc műveiről nyilatkozott. Élénksége, kitűnő színérzéke és a népies elemeket ügyesen megfogó tehetsége ragadta meg figyelmét. Különösen három képét emelte ki. Egyik egy római részlet, amelyen a speciális római levegő és a napfény érvényesül nagyszerűen. A Campo dei Fiorit ábrázoló nagy vásznon a meleg színeket, a mozgást és a kompozíciót dicsérte. Festőileg tökéletesen van megoldva - mondotta - önarcképe is.. (Pesti Hírlap). Chiovini Ferenc művészi sikerei hazatérése után fokozódtak. 1938-ban, a Szent István jubileumi kiállításon bemutatott munkájáért miniszteri elismerésben részesült. Sűrűn kapja a megrendeléseket, készít freskót, portrét, történelmi képet és természetesen festi olaszországi emlékeit ugyanúgy, mint a megunhatatlan Tiszát, Alföldet, ellesett falusi pillanatokat. Egyre nagyobb figyelemmel kísérik munkásságát, több elis8. Római önarckép 1936 Tempera, vászon 90x70 cm J. j. I.: „Chiovini F. Róma 1936" DM tul. 465