Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Szabó László: Népi természetismeret

jó másfél óra múlva (amikor a munkát ismét kezdeni kellett) lemenjen fejéről az árnyék és a tűző Nap szemébe sütve ismét felkeltse. Kutatóink a néphit monográfiákon túl is sok adatot gyűjtöttek és elemezték újabban is a csillagok, Hold, általában az éjszakai természeti tüneményeket (üstökös). A különböző csillagképek (Göncöl, Szalmásút, Jávor-csillag, s általában a csillagnevek) a korábbi adatokat kiegészítették, feltárták keleti és európai közép-európai kapcsolatainkat e tekintetben (Mándoki 1958; 1962; 1965; benne a korábbi irodalom is; Beké 1953; Jankovics 1978; 1983; Barna 1982), s a mítosz és égbolt viszonyának feltárásához szolgáltattak adatokat. DIÓSZEGI V. és mások kutatásai a Hold, holdfoltokra vonatkozóan jelentősek, s Dávid és Cicell (illetve ezek látható képe, tárgyai), a holdfogyatkozás mitikus magyarázata, s az ezzel összefüggő cselekmények (vetés, betegség elhárítás) értelmezésének, viszonyának feltárása területén mindenképpen újat hoztak az értelmezésben a korábbiakhoz képest (DIÓSZEGI 1967). Ugyanakkor az égitestekhez való igazodás, reális égboltszemlélet kevés teret kapott a kutatásokban. A tiszta, teleholdnál végzett munka (a harmaton való aratás szárazság idején, hogy ne peregjen a szem; a munkaállatok, nyomtatólovak, éjszakai legeltetése, pitymallatig, míg a harmat nem esik le; az éjszakai halászat holdfénykor, amikor külön fáklyát is alkalmaznak a hal odacsalogatására; a csillagokhoz való igazodás, ha éjszaka nagy szárazság idején a „megvonult" azaz harmatos szénát akarják gyűjteni) kevesebb teret kapott. Az ismert csillagok téli, nyári állásához való igazodás, tájékozódás útonjárók, pásztorok, favágók, mész- és szénégetők fontos tudománya, s tudjuk, hogy közülük soknak a téli vagy nyári állását, ha már csak a nevezetesebbekét is (Esthajnal, Göncöl, Fiastyúk, Tejút, Kaszás-csillag) helyenkint határozzák meg úgy, hogy „Szeged fölé látható", „a Tabán felett áll augusztusban", s hozzá igazodnak; feljövetelekor szabadban végzett társasmunkákat abbahagynak (kukoricafosztás, -dörzsölés, lekvárfőzés). Ma már-s ez bizonyíték, hogy mennyire a tájékozódást szolgálták egykor - feljövetelét órához is kötik „A Göncölszekér farral mén. Nyolc-kilenc óra felé már látszik", „A béresvezető csillag hajnalon úgy három óra felé jön föl, akkó köllött a marhákat kihajtani" (Kiskunmajsa). Utóbb az idő meghatározásába bekapcsolódott az órán kívül sok más elem (harangszó, vonatfütty, dobolás, kanásztülkölés), s ez elmosta az eredeti, égitestek állása szerinti tájékozódást, időmérést. Korábban már szóltunk az időjóslásról, bizonyos természeti jelenségekhez való viszonyról (üstökös, szivárvány, vörös égalja). Kétségtelen, hogy helyi megfigyeléseknek sok a realitása, pár napos előrejelzést illetően (vörös égalj szelet, tiszta csillagos ég télen fagyot jelent), s már VAJKAI A. is említette, mint általánost, hogy mindenütt megvan az esőt hozó világtáj is (pl.: Debrecenben a Bece-zúgból, Szolnokon a Vashíd felől jön az eső). S sokévszázados tapasztalat az is, hogy hazánkban sok helyen északról (Debrecenben a Nagyerdő, Szolnokon a Jászság felől) általában nagy, fekete borulás, villámlás és szélvihar, de kevés eső jön, hirtelen lehűl a levegő, s rövid ideig tartó nyári borulás következik be. A távlati időjóslás (akár rendszeresen jegyezték évtizedeken át - a XVIII. század végétől Helytartó Tanács rendeletére is a települések) -, akár a Luca naptól karácsonyig terjedő 12 hónapnak megfelelő napot rögzítették Luca-naptárban, hagymakalendáriumban mindig bizonytalan, s hiedelmekkel terhelt (hétévenkénti időváltozások, hétévenkénti áradások az esőzések miatt). Ugyanis a megfigyelések, észlelések kevesek voltak; csak néhány tényezőt voltak képesek kiragadni, rögzíteni; ennek alapján még tudományos módszerekkel sem lehet megközelítő idő-előrejelzést konstruálni. A közvetlen vagy kísérő előjelek, utójelenségek (lehűlés, szél, szivárvány, dörgés, dörgést követő villámlás - számolással, s ebből a távolság kiszámítása), ha nem is tekinthető tudományosnak, biztosnak, megközelítő értékük van, s számontartásuk a jó megfigyelést, sokévtizedes tapasztalatot összegeznek. Népünk ismeretei a természeti jelenségeket követően azonban pontosak: a föld állapotának eső utáni megítélése, az eső utáni gombászás, a harmaton való legeltetés elkerülése, a harmat beszámítása a szempergés ellen, s a munkakezdés időpontját illetően, a szélirány kihasználása tűzgyújtáskor illetve a tűz megóvása nagy szél esetén, az uralkodó széljárás figyelembe vétele tanyák telepítésénél, s az időjárás pontos ismerete olyan tekintetben is, hogy pl. az Alföldön a gabonát asztagokban szabad ég alatt, az állandó és hirtelen esőkkel megáldott Északi-Középhegységben, Északkelet-Magyarországon csűrökben, aborákban tárolják, mind-mind rövid és hosszú távú jelenségekre adott tapasztalati válasz, s feltétele az életnek. Ha jóslásra nem is lehet alkalmas mindez, híven szolgálja azt a célt, hogy a nagy hó terhe alatt a tető ne roppanjek össze (magas és kisszögű tetők) vagy a szeszélyes áradások ne mossák ki az amúgy is alig megtakarítható vetőmagot. Törekvés a távlatokban való gondolkodásra, igény a távoli jelenségek meghatározására vagy befolyásolására megvolt, ám az eszközök, a közvetlen tapasztalat erre nem elegendő. Úgy véljük, hogy még e tapasztalaton túli terület is sokkal több reális elemet tartalmaz, mint ami a tényleges világképből kiderül számunkra. Az élettelen természet Ásványok, talajok, vizek, gázok A népmesék, mondák és hiedelmek szerint a Föld és felszíne a középső világhoz tartozik, amelyet növények, állatok és emberek népesítenek be. A földfelszín ismerete az ember természetes tudománya. Megfigyelhető azonban, hogy csupán a közvetlen környezetben mozog biztosan a természetben élő ember, azt ismeri igazán. Távoli területekről már fantasztikus elképzelései vannak még közvetlen tapasztalat után is. Olasz fronton járt elsővilágháborús katonák a vörös színű talajt azzal magyarázták, hogy ott állandó háborúk festették meg a földet ilyen színűvé, s ezt még Piave, Isonzó csatái igazolni is látszottak. Hogy mennyire tájhoz kötött és mozgási körrel összefüggő ez az ismeret, jól mutatja ez, hogy Erdélyben pl. mint ezt BÁNYAI 444