Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Novák László: Temetkezés és sírjelölés a Tiszazugban

VS^^fáif.&fíW^^^é^^^mWf 7. kép: Katolikus temetés két zászlóval. Tiszasas, Nóvák László felvétele, 1979. legény cipelte a vállán. A koporsó előtt tányérra he­lyezve vitték a rozmaringot és jegykendőt, amit a sírba­tétel után a koporsóra vetettek. A halottat leányok kí­sérték, akik kezükben színes kendőkből készített zászlókat fogtak, olyanokat, amilyeneket a kalotaszegi fiatalok vittek. 17 A fiatalok temetése, tulajdonképpen a lakodalmas szokásokkal mutat rokonságot, a külsőségei hasonló­ak. A temetési pompa a halott lakodalmának ceremóni­ája. 18 A mátyusföldi Súron fiatal katolikus legény teme­tése szintén lakodalmi pompával megy végbe. A me­net élén viszik a templomi feszületet, amelyre fehér szalagot kötnek, s mellette fekete zászlót visznek. Mö­göttük két fiatal halad két fehér zászlóval a kezükben. A családtagok, majd a pap és kántor után viszik a ko­porsót, ünneplőbe öltözött legények, akik vőlegény­bokrétát tűznek ruhájukra, s fehér vállszalaggal kötik át magukat. Mellettük haladnak a koszorús lányok, égő gyertyát tartva kezükben. A koporsó előtt viszik a sír­keresztet, s hordozója szintén fehér vállszalagot kötött. A sírkereszt előtt menyasszonynak öltözött leány pár­nán vitte a vőlegénybokrétát, s egy ketté tört gyertyát. A párnát, s a fehér szalagokat hantoláskor a sírba ve­tették. Hasonló temetési ceremónia ismeretes a Zobor­vidékről is. Nyitraegerszegen pl. a koporsóvivő legé­nyek karjára fehér kendőt kötöttek, amit szintén a sír­gödörbe dobtak régen, csak újabban viszik haza a ken­dőt. Temetéskor szokás fehér zsebkendőket is oszto­gatni a sírnál. A fiatal temetésének pompája nem csak a lakodalmi ceremóniával rokonítható, számos eleme őrződik a régi vitézi temetési szokásokból. Sok példával igazol­tuk a zászlók-lobogók szerepét, s a szalagok-kendők sírba „törését". A fiatalok temetésének van egy fontos ceremoniális része, amely kifejezetten a régi katonai temetési pompa reliktumának tekinthető. A Kárpát-me­dence északabbi, magyarok lakta vidékein ismeretes az a szokás, hogy gyermek temetésekor a koporsó előtt ünneplő magyarba öltözött, csizmás legénykék kardot tartottak fel kezükben, amelynek végére egy cit­romot tűztek. Hantolás kezdetekor a sírba vetették, „törték" a kardot, s citromot. TÓTH Béla a XIX. század­ból - gyermekkorára emlékezve - Bars, Nyitra vidéké­ről említi ezt a szokást, mint írja: „A jó Isten tudja miért, valamikor a halál jele volt nálunk a citrom. Kis deák­koromban én is nem egyszer lépdeltem, fekete ma­gyar díszben, koporsók mellett kivont karddal; s a kardom hegyére citrom volt tűzve." 19 Századunk ele­jén hasonló szokás élt az Ung megyei Nagykaposon. Két gyermek haladt a koporsó előtt kivont karddal, hegyére citromot szúrva, s abba szalagokat tűztek (8. kép). Ennek emléke fellelhető még többek között Szesztán, Csecsen (Abaúj megye), s Szencen (Pozsony megye) is. A kard, kétségtelen a vitézi temetési ceremónia maradványa, feltehetően a citrom is, amely a buzo­gány jelképének tekinthető. A fiatalok temetése kap­csán ez a harcias pompa lakodalmas ceremóniává 405

Next

/
Thumbnails
Contents