Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Füvessy Anikó: Tiszafüred fazekassága a reformkorban

18. kép: Butykoskorsó, ifjú Nagy Mihály munkája (Kiss Pál Múzeum, Tiszafüred) Már a múlt század 30-as éveiben megjelentek a tiszafüredi edényeken a karcolásos (sgraffiato) díszítmények. Ez a mintázási eljárás, melyet az engóbba\ leöntött, bőrkemény agyagba karcoltak, aprólékosabb ornamentika, illetve hosszabb feliratok alkalmazását tette lehetővé. Ezt a díszítésmódot a megrendelésre, esetleg maguknak, családtagjainknak vagy jó ismerőseiknek készített darabokon találjuk meg, melyről az edények felirataikkal általában tájékoztatnak is. Az alkalmilag használt italtartó edényeket díszítették leginkább ezzel az eljárással. A karcolt minták között szabadkézi rajzúakat és szerkesztetteket egyaránt találunk. A díszítményt vékonyabb-vastagabb hegyű eszközzel, körzővel és különböző átmérőjű lyukasztóval mélyítették az agyagba. A szabadkézi rajzú minták főként rozmaringágból, egyéb leveles ágakból, a virágok különböző típusaiból és szőlőmotívumból állnak, de találunk köztük szarvas- és madárábrázolást is. Vizsgált időszakunkban négy miskakancsón, egyegy komaszilkén, bokályon, csőregéstálon és két kulacson találunk karcolt díszítést; három butykoskorsón és egy kulacson karcolt felirat van. Ezeket a darabokat egészítik ki ifjú Nagy Mihály kiemelkedő munkái. Igen figyelemreméltó, hogy a sgraffiato technikájú díszítmények állandósult elemei a miskakancsón jelennek meg először, ez a füredi miskáknak később is tipikus díszítménye, a kancsó hasán tekergőző kígyó közti rozmaringág, illetve a rozetta. A miskakancsók feltételezhetően két műhely munkái, kettőt rozmaringág, kettőt rozetta díszít. 19. kép: Boroskancsó (Néprajzi Múzeum) WSMMiS!í:r:: .0;,

; 20. kép: Sárgamázas bokály (Déri Múzeum, Debrecen) 391