Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)
Szilágyi Miklós: Kunsági adatok a XVIII. századi munkaerő-vándorlásról
Az általa idézett, a karcagi tanácsjegyzőkönyvek megörökítette eseteket szaporíthatom ugyan néhány újabb adattal; olyanokkal, amelyek valamilyen apró peres ügy, panasz kapcsán emlegetik a közeli-távoli helységekből idevetődött szolgákat, a források szűkösségéről írott következtetése azonban cáfolhatatlan. A Szatmár megyei Köleséről fia elmaradt bére miatt kereste meg egy asszony a kisújszállási tanácsot: a fiú 1788-ban itt szolgált egy gazdánál, s meghalt. 4 1790ben egy debreceni gyerek balesetét kellett kivizsgálnia a kisújszállási tanácsnak: szintén szolgaképpen lakott a városban, „ostoros" volt, s éppen szántani mentek gazdája másik szolgájával, amikor a lóról leesett, a szekérkerék pedig keresztül ment rajta. 5 Ebben az évben egy tiszaszalkai lakos panasza is a kisújszállási tanács elé került; ő az elmúlt esztendőben takarni volt itt. 6 Kunhegyesen 1791-ben egy gazdának Gömör megyéből, Cakóról, 1814-ben egy másiknak Cserépfaluból voltak takarói. 7 Túrkevén és Kunszentmártonban 1792-1793-ban (a districtualis kapitány tiltó rendeletére is hivatkozva) több alkalommal intézkedtek a dohánykertészek tanyán lakása miatt. Egyes gazdák ugyanis megengedték, hogy a dohányosok családostul tanyáikon éljenek. A túrkevei tanács szerint „az olly fel fogadni kivant Dohányos Familiájával edjütt bent a' Hellységben Lakjon és a' Birák(na)k hatalma alatt légyen". 8 A kunszentmártoni tanács csak azért engedte meg két családnak az adott esztendőre a kintlakást, mert a tavaszi földmunkákat már elvégezték. Az egyik „kertész" magatartását különösen sérelmesnek ítélték: előbb itt lakott, majd Bácskába költözött, s ismét visszatért, de „most sem portiora, sem Helység Szolgálattyára fel nints véve, holott 2 lova lévén", azokat a ménesen tartja. Neki az év végével véglegesen el kellett költöznie a helységből. Az ilyen „vakmerőség" megismétlődését a felsőbbségnek teendő panasszal is igyekezett meggátolni a tanács, így érvelvén: „az ilyen bitang emberek sem Istennek, sem országnak, sem Helységnek nintsenek semmi javára, sőtt a Köz bátorságnak ellenére vannak. 9 Ezeknek a Bellon Tibor által idézettekhez hasonló „eseti" állásfoglalásoknak a forrásértékét erősen csökkenti a megörökítés véletlensége. Csupán a munkát keresők vándorlásának puszta tényéről, s a kiváltságokon, a belső renden őrködő tanácsok vélekedéséről, érveiről informálnak az ilyen adatok. Arról azonban már nem, hogy hányan lehettek az ellenőrizhetetlen illetőségű szolgák! Ezért van kivételes forrásértéke a túrkevei tanács egyik 1790. évi intézkedés sorozatának. Ekkor ugyanis gondosan összeírták mindazokat, akik „ezen Nemes Helységben bitangul, és okos fundamentum nélkül tartózkodnak." Az összeírásukat elrendelő végzés hibáztatja a gazdákat, mert nem eléggé körültekintőek szolgáik fogadásakor; nincsenek tekintettel arra, hogy „a Tolvajságok, Káromkodások, vissza vonások, 's ezeket követő Perlekedések többnyire az iminnen amonnan ide bitanglottak által... szoktak gyakoroltatni." A kárhoztatható emberi tulajdonságokon túl is közös érdek, hogy a betelepedést korlátozzák: „a Földnek szűk volta, a meg sokasodott Népnek számához képest ezen Hellységre nézve, az idegen lakosokkal való Impopulatiot éppen nem szenvedheti". Ezért a közelmúltban idegenből jött embereket, összesen 28 személyt, akár volt munkájuk, akár nem, a magistratus elé idézték, s „eöket Mi járatbél iségekről, itten tartózkodásoknak fundamentumáról" megkérdezték. Ennek alapján döntöttek: vagy visszautasítják őket szülőföldjükre, vagy „ha kőzzülök némellyek magok felőli illendő, 's hiteles Testimonialisok által jó reménységet nyújtanának", megengedik a további szolgálatukat. A vizsgálat eredményének részleteit és az esetenkénti tanácsi döntést így rögzítette a jegyzőkönyv:" 10 „Minthogy 1.) Juhász György maga önként való vallásából, ki sül; hogy az ő egész élete Vándorlásból állott: úgymint a ki Piritsét, Gebét, Debretzent öszve lakta, ide Takarónak vetődvén ez előtt mintegy három esztendőkkel az ólta itt lapult meg. 2.) Szigethi Mihály Papossrol való, két esztendeje, hogy Takarónak jött volt ide, azólta igen sok Gazdája volt. Melly bizonyos jele annak; hogy a dolgot nem szereti vagy pedig hogy rossz erköltsü. 3.) Ganyó Mátyás, Nádudvarról való, Hegedűs mester ember, Testimoniális nélkül jött. 4.) Erdellyi István M.Keresztesről került, minden Passus 's Testimonialis, Biroi Engedelem, és szolgálat nélkül csavarog. 5. Tégla vető Nagy János Debrecenből került, most ide, majd más Hellységbe tseréli Lakását. 6. Nagy János Obsitos, Roffról való, soha semmi illendő szolgálatba nem szokott lenni. 7.) Gyetvai Ferentz Jász Ladányból minden maga jelentése nélkül jött az Hellységbe, és szolgálat nélkül tekereg. 8.) Suki János Zsadányból került a múlt esztendőbe minden Birói híradás, és Testimonialis nélkül, szolgálat nélkül élvén, egészséges, ép létére ottan ottan koldulgat. 9.) Szilágyi István Nádudvaron született, és el öregedett ember, Birói híradás, és Testimonialis nélkül jött ez előtt két esztendőkkel. 10.) Fekete József Tegnap előtt jött minden Passus és Engedelem nélkül Békésről. 11.) Ganyó János Nádudvarról került ez előtt két esztendőkkel, Korhel Hegedűs Testimonialis nélkül való. 12.) Lévai István Debrecenbül került már két esztendeje minden maga jelentése nélkül semmi szolgálata nintcsen. 13.) Pál János esztendeje hogy Roffrul jött Testimonialis és Biroi engedelem nélkül. 14.) Huszti Albert Ugornyáról való semmi Levéllel nem tudja magát legitimálni. 15.) Biró Gáspár Rátz Böszörményből való, tsak maga önként való Vallása szerent is, már most a múlt esztendőben ide Turkevibe Testimonialis nélkül lett jövetelével tizenegyszer változtatta lakásának hellyét. 16.) Jónás Ferentz Nádudvari dologtalan Hegedűs Testimonialis nélkül jött, szolgálat nélkül él. 17.) Martyin János Élesdről jött harmadivi sem hirt nem tett, sem Engedelmet nem kért bé jövetelekor. 18.) Kováts István Gelejből való Testimonialis nélkül nyomult meg itten, sok Hellyen való csavargási után. Azért ezen fentt irtt 18 Személlyek (:mint a kik Testimonialis nélkül, minden Biroi híradást, és Engedelem kérést el mulatván alattomba szívták bé magokat az Hellységbe. Azomban mivel semmi fundamentumos reménység nem lehet felőllők, hogy valaha ezen Hellységbéli Közönségnek használatos Tagjai lehetnének; sőt méltán lehet tartani, hogy az jobb rendtartáshoz 368