Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Szilágyi Miklós: Kunsági adatok a XVIII. századi munkaerő-vándorlásról

szoktatott hazafiakat is magok Példájukkal meg vesztegetik:) születések földére vissza utasíttatnak; olly móddal hogy ha három Nap múlva az Hellységből ki nem költöznek, paltzabéli büntetésekkel fognak az ki menetelre kénszerittetni. Továbbá 19.) Kiss Gergelly Furtáról való más fél esztendeje, hogy Takarónak jött volt bé az Hellységbe, de az Hellységben való Lakásra engedelmet nem kért, hanem halgatással húzta el magát. 20.) Sassi István Füzes Gyarmathi, esztendeje hogy ide került. Nem is jelentette magát az Elöljáróknál. 21.) Lodi György T.sz.: Imrei 3 esztendeje miolta itt lakik, azólta valamelly Lopásba is találtatott, amint mondja magát tsak Gazdájának jelentette ide lett jövetelekor. 22.) Nemes János, Bajomi Mostanaba Elöljáróihoz való Engedelmességgel jegyeztette magát. Azért ezen közelebb említtetett Négy Személlyeknek meg engedődik ugyan, hogy mostani szolgálattyok(na)k idejét ki töltsék, leginkább ezen okból, mivel már az Bérekbe előre fel is szedtek; a mellyeket vissza nem fizethetnek: de mivel ide jövetelekkor az Biroi Híradást, és az Lakásra való engedelem kérést el mellőzték, rész szerént pedig hogy törvénytelen dolgoknak el követésével magokat meg jegyeztették; szegődött esztendejeknek el telesek után az Hellységből kitakarodjanak, és más Gazdához lejendő el szegődésre szabadság nem engedődik. Mivel Végezetre 23.) Rabló János Fejertói, Két esztendeje hogy békével szolgál ez Hellységben, jelentést is tett ide lejövetelekor 24.) Sassi Pál Füzes Gyarmatról való, másfél esztendeje hogy itten szolgál Testimonialisa is vagyon 25.) Varga János T. Palkonyáról való Testimonialissal jött mellyet be is mutatott az Előlljáróknak. 26.) Takáts Pál T.Sz: Imréről való; esztendeje hogy itt szolgál Testimonialisa vagyon. 27.) Orbán Miklós Miskoltzról való Tavaly jött ide Passussal mellyet be is mutatott. 28.) Dávid Péter M. Keresztessről való Testimonialisa vagyon mellyet bé is mutatott. Azért ezen utóbbi rendekben említett hat személlyek(ne)k tekintvén mind Testimonialisát, mind pedig ez ideig való magok viseléseket, meg engedtetett; hogy ez Hellységben szolga képpen lakhassanak, valamíg szolgálattyokat fojtatni kivánnyák és valamely törvénytelen tselekedetnek el követésével magokat meg nem jegyeztetik: de hogy az hellyes Lakosok száma közzé be vevődjenek nem applacidáltatik." Az egy mondatos jellemzésekbe hányatott, olykor kalandos életsorsok sűrűsödnek, a „vándorlás", „csavargás" egyénenként nyilván különböző okait azonban csak találgathatnám. Néhány magyarázó, értelmező megjegyzés mégis szükségességnek látszik, hogy a viszonylag nagy létszámú „idegen" túrkevei tartózkodásának gazdasági és társadalmi összefüggéseire is rámutathassak. (a) Feltűnően sokan voltak olyanok, akik a legnagyobb nyári idénymunkára, az aratásra-nyomtatásra érkeztek Túrkevére, s itt maradtak: alkalmi munkákból éltek, nem vállaltak éves szolgálatot. A „specialisták" a 3 zenész és az egy téglavető - munkájára nyilván nagy szüksége volt a lakosságnak, még ha a tanács dologkerülésnek minősítette is tevékenységüket. A megkérdezettek zöme viszont - ez a legfeltűnőbb - ellenőrizhetetlen alkalmi munkákból huzamosabb ideig, fenn tudta tartani magát. Mert azt azért nem feltételezhetjük, hogy a szolgálat nélkül „tekergők" mindegyike kegyelem kenyéren élt volna; csupán egyiküknél említik meg az esetenkénti koldulást! Vagyis: a parasztgazdaságok egy része bizonyosan igényelte az éves szolgálattal le nem kötött munkaerőt. Nem tudhatjuk, hogy milyen munkák elvégzését bízták ezekre az alkalmi munkásokra, s azt sem árulják el forrásaink, hogy az egy vagy több szolga mellett volt-e szükség rájuk, vagy pedig éppen azokban a gazdaságokban, melyek nem fogadtak fel éves szolgát. Csak a tényt regisztrálhatjuk: a tanács hangoztatta kockázat, a közösségi érdekek nyilvánvaló sérelme sem riasztotta el a számukra munkát adókat, nagy szükségük lehetett tehát a munkájukra. (b) Az „alattomosan" beköltözők számára bizonyosan a Kunság kiváltságai jelentették a vonzerőt. Annak ellenére, hogy a redemptusok meg-megújulóan korlátozták mindazon lakosoknak a társadalmi és gazdasági lehetőségeit, akik nem vettek részt a meg váltakozásban, a társadalmi felemelkedést - reális perspektívaként - így nem is remélhették! Nyilván a munkavállalásnak az urbáriális jogállású helységekénél nagyobb lehetősége volt csábító. Az ugyanis nem lehet véletlen, hogy csak egy személy mondotta magát jászsági illetőségűnek, a „lappangók" döntő többsége urbáriális helységből érkezett. (c) A huszonnyolc személynek megközelítően fele szomszédos vagy közeli falvakból-városokból jött Túrkevére. Róluk feltételezhetjük, hogy jól ismerték az itteni munkavállalási lehetőségeket. Magyarázatra szorul viszont a Közép- és Felső-Tisza-vidék falvaiból származók jól informáltsága. Korábban - ismertetvén a kunságiak 1790-ben megszervezett nagyszabású akcióját: a többezernyi sertés Lónya környéki makkoltatását - már rámutattam arra, hogy ez a vállalkozásuk nem volt egyszeri és előzmény nélküli.

11 Bellon Tibor a Nagykunság és a Felső-Tisza-vidék gazdasági kapcsolatainak folyamatosságát a Rákóczi szabadságharc idején történt „kiköltözéssel", a Rakamazon és környékén eltöltött néhány esztendővel is kapcsolatba hozta.

12 A folyamatos kapcsolatok minden részletét nem ismerjük ugyan, de azt pl. tudjuk, hogy az épületfát rendszeresen a Felső-Tisza vidékén szerezték be, viszonylag gyakran utaztak tehát. Természetes, ha utazásaik során elterjesztették a Nagykunság társadalmi viszonyainak hírét, ami azután ellenőrizhetetlenül, a lehetőségeket talán eltúlozva tovább gyűrűzött. 369