Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Gulyás Éva: Adatok a Jászság és a Nagykunság XVIII—XIX. századi gyógyító gyakorlatához

mentát, rutát, petrezselyem levelet egy-egy össze ma­rékkal vévén, az említett füveket hintsd meg vélle, és két zatskóban egy arányú mértékben vesd egy tiszta mázos fazékbe. Tölts rá egyenlő mértékben borecze­tet, fehér(boreczetet), fehér bort, ugyan annyi forrás vi­zet és a fazék száját fedővel tisztával csináld be, semmi párája ki ne menjen azután; mikor meg fő, egyik taskót kivévén egy kevéssé megfatsarván, ugy kell az ember lépére kötni melegen, a mint elálhatja és ha meg hűl, mindjárt a másikat. Máj vagy tüdő rothadásáról A sebfüvet az az betónikát főzd meg fa olajjal, ad meg innia egynehányszor. Máj forróságtól^ Elsőben abdfilikát vagy tüdő eret, médiát, vagy salva tellát kel meg vágni, az után purgáczióval kell élni, mely az epesárt kihajtja. Itala lehet, a jó megért almát egynehányszor megreszelvén, és levét facsard ki, meg főzvén, tajtékát elhárítván (itt egy sor olvashatatlan ­írja a kézirat) levét annyi rózsa vizzel és nád mézzel, amennyi elég, hogy édes csipős legyen, kedves és hasznos ital, a mellyel akár mely forróságban élhetni. Jó a savanyu vizel való élet, az az csevtsével, akár megdagadásról, akár megdugulásról a májjnak főkép­pen. Májusba két vagy három hétig, azt pedig minden nap ebéd, vacsora előtt két-két órával kell innia, az ital után mindenkor eleven gyömbért, vagy gyömbéres pi­rított kenyeret egyék. Vagy a csipkerózsa fának a töve is igen jó a máj megdugulásában. Mosd meg, főzd meg vizben azt, igyad rendszeresen, hasznos a bárány­ürümről és földi eperről való ital is. Külső képpen a re­szelt földi tököt és fehér májva gyökeret főzd meg bor­ban vagy tejbjen, vagy eczetes vizben, mint a pépet ru­hára kenvén melegen kössék azzal a májtájékát és kenjék fehér liliom olajjal, ha van. Méh csípésről A mályva levelet erős eczetbe főzd meg, azzal moso­gasd, vagy a katcs májva levelét törd meg, ugy kenjed. 32 Mely fájásról Fehér ürmöt kell melegen gyakran a melyre rakni, vagy Istenfát főzd meg, annak levét gyakran igyad, minden fájdalmairól a melynek hasznos. Vagy a kék papirost csepegtesd meg gyertyával, azután tűvel juggasd által, megmelegítvén kend a melyedre, vagy a lúd zsirt kend szürkepapirosra és jómelegen kösd rá. Vagy végy pi­pacs vagy vad mák virágot, a feketéit elhányván árnyé­kon szárazd meg, fütej helyett este reggel azt igyad, vagy sült vereshagymát törj öszve vajjal azzal kend. Melyfájásról, melyben való száraz hurutról Lúdzsirt vereshagymával elegyítsd, azzal kend. Vagy pedig borba, vagy pálinkába faolajt kétszer vagy há­romszor igyál. Melynek akár mely fájdalmáról, nyilalásról, öklelésről Jó estve és reggel egy kis kánforos égetett borral él­ni, melyben kelésről a földi bodzának a gyökerét, a tor­mát törd meg, vagy reszeld meg, önts bort reá, add in­nia. Megszakadásról, mikor valamely belső része meg sza­kad az embernek, vagy erecske Tetemtódó füvet kell borban kenyér haly alatt meg­főzni tejben, s azt igya, ez a csontot is mint a fekete na­dály össze forrasztja. Mérges, tüzes szakadék ellen A dió belét égesd meg, habard el borban, meggyó­gyítja. (A kézirat 11-től 33-ig terjedő sorszámú lapjai hiányoznak, miért is a 33. oldalon kezdődő résszel folytatjuk az alábbiak szerint, megjegyezve, hogy az említett folytatásban tárgyalt betegség neve és a javal­lott gyógyítás eleje a hiányzó részen volt, s így itt csak az egyébként hosszú töredék olvasható.) „... néha akaratja ellen a vizelet elmégyen, néha pedig felakad. A vérvizelet vagy a vesékben, vagy a hólyag­ban lévő erecskéknek megszakadásából történik, néha pedig esésből, vagy ütésből, vagy az oldalnak romlásából megesik, de ennek itt nincs helye. 33 Azért, ami név szerint az apró erek szakadását illeti, arról be­szélünk. A vérnek bő vizelete más nyavajákat is sze­rez. Előrre tehát vágjanak eret bokályán vagy lábfején, karjait kössék meg, hogy a vér másfele elfogódjon, vagy két oldalára verjenek köpölt, így a vér felfog szí­vódni. Dicséretes ez: a rhebarbarumot piricsd meg tűz­nél, törd apró porrá, egy két garasnyomót ves borba abból és idd meg. Vagy törd apróra a gyantát, annyi egy kés hegyre fér, idd meg. Vagy tegyél egy kanál ve­res borba minden nap éhjomra, igyál belőlle. Ha talán a vér a hójagba megalszik, törd meg a fehér májva gyökeret, használhat levele és virágja, főzd meg vízbe tévén kevés eczetbe és mézet hozzá, melegen azt igyad. Ha pedig gennyedéses a vizelet, 34 fog használ­ni, ha eledeledbe egy mogyorónyi terpentint gyakorta tészen. Jól tisztit a juh vagy kecske tej vagy annak sa­vanyú vagy fürdő bánya vizitál. Vagy törd meg a tem­jént, elegyíts tejbe, gyakorta azt igyad. Az vizeletnek akarat ellen való elmenése megesik az erőtlenségtől vagy a természetnek hidegségétől, mint az öreg em­bereknek, vagy a nedvességek bőségétől, mint a gyer­mekekben lehet tapasztalni. De az öregekben ez gyó­gyíthatatlan, a gyermekekben pedig idővel meg szo­kott szűnni. Ha a bővelkedő éles és erős nedvességtől vagyon ez az álmatlan baj, szükséges azt purgáczióval ki tisztítani és azután szorító eszközökkel élni. Igen jó a gyanta vagy temjén oly móddal, a mint fentebb írtam. A vizelet megfogása nagyon veszedelmes, mert megöli, mivel ennyi idő alatt a vizelet az erekre vissza szálván, dagadást, az agyvelőben bódulást, hosszas álmot is, végre halált hoz. Annál inkább, ha a beteg a vizelet és a ganaj szagát az órán érzi és a mellett gyakorta csuk­lik, igen kevés a reménység. Ezen nyavajákban mind 340

Next

/
Thumbnails
Contents