Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Gulyás Éva: Adatok a Jászság és a Nagykunság XVIII—XIX. századi gyógyító gyakorlatához

nyen főzni, és a haját lehántván, vágjad hosszára két­felé, vesd ki a székit és a helyét töltsd meg tört nád­mézzel, azután ismét borítsd össze. Ha össze nem ra­gadna, fonállal kösd öszve, főzd meg parázson, ha le­het uj serpenyőben erősen és a mely levét bocsát, ab­ban keverj búzalisztet és ruhára kenvén azzal ragaszd. Láb vagy kéz kimarjulásáról Végy árpalisztet, mézet, sót és jó ecetet egyenlő mértékben elegyítsed össze, főzd meg és melegen kösd vélle harmadnapig. Jó Szent János lapujával is kötni. Láb dagadásáról, főképpen ha rúgástól van A keserű lapunak megtörtvén a közepén való inát késfokkal, fordítsd a sebre, kössed vele. Láb vagy kéz zsugorodásáról Minden nap földi bodzából főtt fürdőben kell fürösz­teni és a fürdő után régi óhajjal kendermagot, sáfrányt, kaponyát főzd öszve, azzal kenjed. Vagy keverjél jó erős bort hálylyal, vagy marha szarucsontnak a velejé­vel és kenet után főzz borban lenmagot, faragj belé szappant, főzd meg erőssen, míg olyan lesz, mint a pép, mellyel jó melegen ruhára kenvén, borisd bé a ke­nés után vélle. Vagy az ökörfarkat, nyírfalevelet együtt főzd meg vízben és csinálj fürdőt, abban fürödjék, fürdő után kössék vélle. Vagy szöllő montyát vagy tör­köjét főzd meg vizben, tölsd kádba, egy kis széket belé tévén ülyön bele egy darabig, egy néhányszor felül le­pedővel betakarván, párolgatni. Ha tejbe, vagy borba zsáját majoránnát főzvén két kováts kasza öntözzék ruha allatt és a párlás után reá kötik. Lép dagadásról Tamariskás pipa szárról kel dohányozni, 29 vagy végy a patikában Emplastromránárium és olyan bőrre kel kenni annyit tegyen, mint a keménység, vagy daga­dása a lépnek. Elég pedig egy Máriás ára flastrom olyan és egyszer belőlle kényed bé a bőrt elsőbben és ragassza reá kötés nélkül, mert magától megál, le sem esik. Másodszor is ászt cselekegye, meg gyógyul. Egy pohár háromszora elég. p: r: Vagy fél étel bort tegyél a tűzhöz, ves belé fehérkenyérbelet, főzd meg erőssen, azután jó sürün szűrd által, hogy olyan legyen mint a pép, akkor ves belé egy lat gyökeret, egy diónyi sót, egy diónyi olajt, egy karafina égett bort és ismét főzd össze jó erőssen, azután mint a flastromot kend ruhá­ra, kösd a lépre. Vagy a savanyu kovászt faolajos bor­ban főzd meg erőssen mint a pépet, melegen ruhára kenvén kösd be vélle. Mégjobb a savanyu kovászt len­olajjal, eczettel és borral főzd össze, ez használ. Más doktor könyvből 30 Ez történik, mikor a természetnek határa előtt meg­esik a szülés. Némelyiken oly erőt vészen, hogy egy­más után háromszor, négyszer is hamarább elvesztik ,!>-&? Le 4<­/ < *r /'- ? ' * < / '2/ *t4+- fí&Lu*/ At íla4 4+*Atej f 4*0% £rt>A*4_«*<t*? ^mAtSC •^ .,&£l r J '^ s4ss4+e~ct~ w *a7~ 1. kép: „Más doktor könyvből" címmel Pápai Páriz Ferenctől vett gyógymódok magzatjukat. Oka ennek néha az anyának minden ré­szeiben, néha pedig családjában vagyon, méhében, néha pedig magában a magzatban vagyon. Az asszo­nyokban lévő okok név szerint a has menés, viz folyás, vagy hurut, kólika, süly, esés, ütés, rúgás, vagy egyéb erőltetés, néha a rossz nedvességnek bősége, álmat­lanság, hosszas bu, félelem, és mértéktelen élet. Ezek mind a méhet, mind a magzatot idétlen szülésre készí­tik. Az ilylyen szülésben a magzat néha elevenen, néha halva jön a világra. Jelei pedig a méhben megholt magzatnak, ha az anyának emlői hirtelen apadnak, a magzat mozgása megszűnik, sőt terhe nehéz, mint egy darab kő; az anyának ábrázatja borult, ajkai kékül­nek, vizelete és emésztete gyakran erőlteti. Hogyha pedig a szülés idelyén az erőlködésben gyakran elájul, tagjait nem birja, a görcs szorongatja, feledékeny, szóra nem vigyáz, jelei, hogy anya magzatjával együtt végső nagy veszedelemben vagyon. Ezekből kitetszik az idétlen szülés, kivált, ha nagy vérfolyással és ályu­lással vagyon, mindenkor veszedelemben vagyon. Mert ugyanis az éretlen, idétlen gyümölcs nehezebben szakad le. Fő orvossága a nyavajának az, hogy az vi­selős asszony addig előre vigyázzon magára, mig rajta meg nem esik, és a fent nevezett okokat, melyek a ve­szélyt szerzik, kerülje jelesebben pedig azok részére szükséges a gondos vigyázat, kikkel egyszer kétszer ez az szerencsétlenség mán megesett, vagy megtör­tént. A vérnek bősége hamar el tsapja a gyenge terhet, azért eret kel vágatni kivált harmadik vagy negyedik (olvashatatlan - írja a kézirat) annak fájdalmát hatha­tósan kivonja. Vagy székfüvei bodza virágot, fodor­339

Next

/
Thumbnails
Contents