Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Zsoldos István: Tagosítás és határhasználat Kisújszálláson (1845-1855)

szálóként való felosztását el is fogadja.

8 A kurvaháti kaszálók felosztásánál tekintettel voltak arra, hogy azon vannak olyan szikhátak, amelyek bármilyen módon osztályoztassanak is, a többi kaszálókbeli illetményekkel egyenlőkké nem tétethetnek, így abban állapodik meg a tanácsülés, hogy ezek a szikesek nem osztatnak ki. Egyébként pedig ugyanúgy, mint a szántóföldek, 3 osztályba jelöltetnek ki. Az első osztályba azok tartoznak, amelyek az év bármely szakában szánthatók, a másodikba azok, amelyek az év egy részében szánthatók, a harmadikba az ún. szikkotyványok tartoznak.

9 Különösen sok problémát okozott azoknak a birtokosoknak az ügye, akiknek két helyen is volt tanyájuk, vagy éppen a határ legtávolabbi részén, Csorbán volt földjük. Próbált a tanács ebben a kérdésben is már előre állást foglalni, azonban egységesen alig lehetett a határozatokat végrehajtani. „Ha találtatnának olyan két tanyával biró egyének, akik mindkét tanyájukat kívánnák megtartani, azoknak megengedtetik szántó földjüket tanyájok mellett kivehetni, úgy mindazonáltal, hogy illetményök azon arányban fog kiadatni, a mint jelenlegi birtokok van Csorbán, vagy a belső földek között. - Olyan esetben, amikor valakinek tanyája belső földön van, de földjének nagyobb fele Csorbán és tanyáját meg akarja tartani, csak a tanyánál levő földje adatik ott ki, a többi pedig Csorbán." Azok a tanyás gazdák, akiknek tanyaépületét le kell bontani, azon kedvezményben részesülnek, hogy jobb helyen kapják meg földjüket. Meghatározzák a kiosztandó terület belső határvonalát is. „A kiosztandó szántó és kaszáló földekhez kell csatolni a Lógó kert Kevi felőli szegletétől az llléssy Sándorné asszony tanyájának - onnan a Kiss Telek Város felőlli végének és Bánom kert külső szegletének húzandó vonalon kivül eső területét."

10 Bármennyire próbálták is méltányosan intézni a dolgokat és előre tudatosítani a végzéseket a lakossággal, nem tudtak mindenki kedvére cselekedni. - Az 1850. szept. 18-i tanácsülés jegyzőkönyve arról számol be, hogy „Botránkozással tapasztalja az Elöljáróság, hogy némely lázongó és nyughatatlankodni szerető lakosok a Népet azon ál hirrel ámítják, miszerint a már csaknem bevégzett tagosításból semmi sem lesz, és hogy mindenki a régi birtokát fogja használni ezentúl is."

11 A csorbái földektől való idegenkedés különösen azzal magyarázható, hogy a várostól 12-16 km távolságra fekvő határrész nagyon nagy időveszteséggel járt azok számára, akik azon a területen csak pár hold szántóra voltak jogosultak. Éppen ezért még olyan javaslat is elhangzott a tanácsülésben, hogy akik belső földjük helyett Csorbán kapnának földet, „azoknak valami készpénzbeli javítás adassék, mely pénz összeg úgy jönne be, hogy akik Csorbái földek helyett belső földet nyernének, köteleztetnének minden Csorbái föld helyett a belső földek közt nyert forintos földtől bizonyos mennyiséget fizetni."

12 A tagosítást Péteri Imre geométrára bízták, aki két „segédjével" végezte a méréseket, miután a képviselőtestület által kiküldött „osztályozó küldöttség" jelentését megkapta. E véleményezés alapján egy táblázatos kimutatásban számol be „a Legelőből felfogott Szántó földek" mennyiségéről, illetve minőségéről. A kiküldött bizottság úgy találta, hogy az „1-ső osztályban egy forintos szántóföld legyen: 665 n. öl 2-ik osztályban egy forintos szántóföld legyen: 748 n. öl 3-ik osztályban egy forintos szántóföld legyen: 831 n. öl Jelentő Mérnök úr a birtokoknak a kezébe adandó Jegyzék szerinti kivágására felkéretett."

13 A tagosítási költség kivetésére nézve is határoz a testület. Kb. 12 ezer forintra rúghat a munkadíj, ami azt jelentette, hogy minden forintos földre 30 krajcár vetendő ki, melyet két részletben kell fizetni, az első felét 1850. július 10-én, a másik felét szeptember 10-ig. - A beszedéssel Várady Lukácsot bízták meg, aki ezért a munkáért 100 rít-ban részesült.

14 Péteri Imre a tagosítást már 1847-ben felvállalta, de 1850-ben fejezhette be a közbejött politikai események miatt. A tagosítás teljesítését az erről 1852. december 2-án kiállított elismervény zárja le: „Alulírott elismerem, hogy az általam 1847-dik évben felvállalt és 1850-dik évben tökélletesen bevégzett tagosítási munkálatokért Kisújszállás birtokos lakosaival tett szerződésem következtében járt 2974 ezüst forintokat és 45 krajcárt mai napon valósággal felvettem."

15 A bevégzett tagosítási munkálatok után a határ képe Palugyay Imre szerint a következőképpen alakult: Művelési ág Tiszta jövedelem 1 kh után Egészben kh n.öl ft kr frt kr Szántóföld 12 039 1462 4 17 51 485 55 Rét, v. kert 4 655 1557 2 7 9 813 25 Szőllő 426 1545 1 55 825 19 Legelő 16 720 700 1 3 17 471 55 Erdő - Nádas - Egészben terményerő 33 843 464 2 21 79 596 34 Egészben terméketlen 447 1500 Összesen 34 291 364 A birtokosok száma Palugyay Imre szerint a tagosítás után 2013.

16 Várady Lukács Kivetési Kézikönyvében pedig 999. Ez az ellentmondás azonban nem feloldhatatlan, hisz egy-egy családon belül az osztódás az egy összegben kifizetett költségek után is megtörténhetett, amint azt a legtöbb területet birtoklók felsorolásában a következőkben olvashatjuk is. - A fenti kimutatás rávilágít arra, hogy Kisújszálláson az első tagosítás alkalmával még igen jelentős legelőterület maradt osztatlanul. Bár voltak már akkor is olyanok, akik sürgették volna ennek a területnek a felosztását is, azonban a birtokosok nagyobb része és az elöljáróság elzárkózott még akkor ez elől. A nevezett tagosítási költség kivetési kézikönyvből tudjuk, hogy kik voltak a tagosítási díjba legnagyobb 328