Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkunság szerepe az 1809. évi napóleoni háborúban és az utolsó nemesi felkelésben

Ezt a kivetést módosították a nádor kérésére 350 főre. A tiszteket a generális congregatio választotta, de a kinevezéshez a nádor hozzájárulása is szükséges volt. A jászkun felkelő lovasok tisztjei^

5 Első kapitány Másodkapitány Főhadnagy Alhadnagy Gubtsi János Mihálovits Pál Varga Sándor Endre László Vágó Ignác Lavka János Vizi András Tajti János Szeles György Aczél István Orovszky Máté Simonyi József Kinevezve 1809. ápr. 10. ápr. 10. máj. 13. máj. 13. ápr. 10. ápr. 10. ápr. 10. ápr. 10. ápr. 10. ápr. 10. ápr. 10. ápr. 10. Nádor által megerősítve ápr. 29. ápr. 30. máj. 15. máj. 15. ápr. 29. ápr. 29. ápr. 29. ápr. 29. ápr. 29. ápr. 29. ápr. 29. ápr. 29. Orvosnak a két század mellé Balog Miklós árokszállási chyrurgus jelentkezett.

16 Velük ment még 17 lovász és két kovács.

17 Ezredesnek Garnika Ignác vármegyei táblabírót nevezte ki a nádor. Garnika korábban a székely gyalogságnál, a Barkó, majd Mészáros és Sipsits huszárezrednél összesen 30 évet szolgált.

18 A választott tisztek is tapasztalt katonák voltak. A felkelők két százada május 12-én Kunszentmiklóson Davidovics generális fő tármester előtt letette az esküt, átvette a zászlót és május 19-én már Pesten volt. Felvettek 12 920 töltényt, majd a budai parádé után Bia, Bánhida, Kis Bér, Tap Szent Miklós útvonalon május 26-án megérkeztek Szent Iványra, ahol egyesültek a Bács vármegyeiekkel. A nógrádiakkal csak Győrnél találkoztak, oda érkezett Garnika Ignác ezredes is. Az insurgensek harcai, a szabadhegyi csata A jászkunokat május 29-én Öttevény határába elővigyázatba [előőrs] küldték, így történt, hogy míg a többi vármegyék felkelői még csak gyülekeztek, ők június 1jén Óvárnál első hadisikerüket aratták. Megütköztek az ellenség előőrsével és négy foglyot ejtettek. Visszavágásként a franciák nagy erővel támadtak és június 4-én visszanyomták Varga kapitány századát Barátföldig. Június 7-én Simonyi hadnagy csapatát érte támadás Sövényházánál. Ettől kezdve 13 napig Abda és Barátföld között Endre kapitány fél százada adta az előőrsöt, s ott gyakran került sor kisebb összecsapásra.

19 Az osztály többi része Szabadhegynél csatlakozott a fősereghez és részt vett az ütközetben. A nevezetes szabadhegyi csata június 14-én délelőtt 11 órakor kezdődött. A franciák első sikertelen támadása után Montburn francia tábornok lovassága átkelt a Pándzsa patakon és megfutamította a bal szárnyon álló Mecséry tábornok gyakorlatlan nemesi lovasságát. A nemesek hátráltak, a hátráló sereget Montburn lovassága üldözte. A jászkunok a vereséget szenvedett sereg utóvédeként az Ott huszárezreddel és József nádor első osztályával harcoltak. Harcolva, hátrálva fedezték a viszszavonuló gyalogságot és tüzérséget. A harcok során 12 közhuszár és Gubtsi kapitány megsebesült, ketten elestek.

20 A jászkunok másik része, az a fél század, akik Endre kapitány vezetésével Abda és Barátföld térségében Győr alatt előőrsben voltak, egyesült a győri sánctábor őrségét ellátó Meskó tábornok dandárával. Visszavonulási parancsot nem kaptak, ezért elszakadtak a főseregtől és Lauriston francia tábornok csapatai bekerítették őket. Meskó tábornokot felszólították a megadásra. A tisztekkel folytatott rövid tanácskozás után a kitörést választották. Tervükről jelentést küldtek a nádornak, melyet az akkor 18 éves gróf Széchenyi István továbbított. A jelentés szövege: „Miután én a csata alatt a pozsonyi és nógrádi ezred 1-1 osztályát és a fél jász századot kivéve összes lovasságomat a fősereghez küldöttem és a szerencsétlen elszakadás után e velemlevő nógrádi, nyitrai, Vas megyei és pozsonyi gyalogzászlóaljakkal s a Fejér megyei gyalogsági osztállyal és még 10 ágyúval nem kockáztathatom meg, hogy az ellenségen, mely a jobb szárnyát a Duna felé a komáromi úton állította fel, s Szentivánt és környékét erősen megszállotta, áttörjek [...] elhatároztuk, hogy nem engedjük itt magunkat elfogni, hanem minden kigondolható módon az ellenség hátára vetjük magunkat [...] s minden módon kényszerítjük az ellenséget, hogy ezen 5000 főnyi sereg ellen legalábbis oly nagy különítményt küldjön ki [...]"

21 Ezért az akcióért Meskó később elnyerte a Mária Terézia rend keresztjét, mely a legnagyobb katonai kitüntetés volt az osztrák-magyar hadseregben. A nemesek többsége az ellenállás helyett a megfutamodást választotta, köztük a nógrádiak egy része is Pestig futott. A tiszavidéki nemesek a Komárom felé visszavonulókkal találkozva már a francia támadás hírétől elvesztették bátorságukat, és szintén Budáig, Pestig szaladtak. Június 15-én - a már vesztes csata után - Komáromnál gyülekeztek a csapatok. Itt a főparancsnokság bekérte azok nevét, akik a visszavonulók fedezésében kiemelkedő bátorságot tanúsítottak. A jászkunok közül a következőket részesítették dicséretben:

22 Varga Sándor kapitány Káplárok közül: Túri Miklós Cser József Móczár György Tormássy József Kún István Közvitézek közül: Horváth András Antal Ferenc Rázsó Mihály Kiss Péter Paprika János Lantos József Répa Pál Bajnotzy János Molnár Lőrintz Antal András Dobos Ágostony Gulyás János 315