Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)

vágatott... Kolostorunk szénáskertjéből is mintegy négy öl szélességű darab ... déli és nyugati oldalon is kicövekeltetett." A városi jegyzőkönyvekben, ami kevés megmaradt, főleg igazolási, purifikálási ügyekkel találkozunk. így megengedhető, hogy egyes fővárosi lapokban talál­ható helyi tudósítás adatait használjuk a gazdasági, társadalmi helyzet bemutatására. Szolnokról 1852. jan. 27-i tudósítás: 120 „...utaink a folytonosan lágy idő miatt oly desperatus [reménytelen] karban vannak, hogy egy napi út kell csak a szomszéd faluig is, és né­hány nap óta a Tiszán túl lévő úgynevezett szandai csárdától Szolnokba vezető töltésen az utasok - térdig érő sár dacára - gyalog szoktak be vánszorog ni... Ti­szánk folyvást igen magasan áll, s vidékünk nagy ré­szét víz alatt tartja mi szintén tetemesen akadályozza a közlekedést..." „A szolnoki töltésen" címmel egy metszetet is talá­lunk egy évvel később ugyanerről az útról (16. kép) Bernát Gáspár: Alföldi utazás 1853 tavaszán című írá­sában. 121 »Amint a szolnoki hidat elhagyva, a híd végső pallóján kocsinkkal átdobogánk, a szemünk elé örvénylett látvány borzasztó volt. A láthatárt környes­körül végnélküli tenger öleié... A hídfő karfáit nyaldosó áradat mentében keskeny fekete vonal sötétlett. Fö­lötte itt-ott haragosan csaptak össze az átellenes hullá­mok... A csikók nekirugaszkodtak s belemásztunk a feneketlen süllyedőbe. Lovaink pihenve, abrakosak, sőt fiatalok lévén, egy darabig serkentgetés nélkül lip­lápoltak. De nemsokára szembejövő szekeresekkel megalkudtunk, s azok 15 lovat ragasztottak szekerünk elejéhez s rémítő torok és ostor zengedelmek között az országút végéhez értünk..." így nem csodálkozhatunk a városi jegyzőkönyv alábbi bejegyzésén, mely szerint 1854-ben helybéli postamester igazolást kért a városi tanácstól, hogy a 16. kép: „A szolnoki töltésen" metszet Bernát Gáspár: Alföldi utazás 1853-ban c. cikkéből: „Amint Szolnokot elhagyva, a tiszai híd végső pallóján átdobogánk, a szemeink elé örvény­lett látvány borzasztó volt..." 264 Szolnok-szandai út jarhatatlansaga miatt feladatának meg nem felelhet: „Hogy folyamodó postamester úr­nak jelenben tetemes veszteségei vannak, mert a kép­zelhetetlen rossz út miatt számos lovai eldöglöttek, sőt a Posta és a Delizsánsz vontatására a városi hatósá­gok hol éjjel, hol nappal 8-10 és több vontató barmokat segítségül adni kényteleníttetik, - mindezekről a kért bizonyítvány kiadatni rendelte­tik." Az önkényuralom nyomasztó légkörénél súlyosabb teherként nehezedett a városra, hogy a megyefőnök rendeletére elvették tőle mindazon királyi kisebb ha­szonvételeket, a regálét és Alcsi puszta bérletét, amelyekhez a hídvám-szedési jog is járult, sőt még azt is megtiltották a városnak, hogy a nyilvános árve­résen részt vehessen. Esedező levelekkel fordulnak a felső hatóságokhoz, királyi oklevelekre, az eddig Ka­marai Földesúri hatósággal kapcsolatos szerződé­sekre hivatkoznak. Az 1852. május 1-jén kelt levelük­ben 122 a királyi kisebb haszonvételek bérletével mint egyik bevételi forrásukkal kapcsolatosan hangsúlyoz­zák: „A kocsmáztatáshoz szükséges minden belső te­lek, nevezetesen minden vendégfogadói épületek, mészárszékek és boltok a városi közönségnek meg­ismert örökös tulajdonai lévén, ezek nélkül szinte le­hetetlen másnak a regálé javadalmakat haszonbérbe venni." A hídvám-szedési joggal kapcsolatos indoklá­suk számunkra a Tisza-híd története szempontjából is fontos: „A regálé-javadalmak haszonbérletével összekötve van a Tisza hídvám-szedési jog, mely eredetileg alól írt városi közönségnek örökös tulajdona lévén, kezdetben a városi közönség ezek előtt folya­modott, mint a város terhét vegye által, építtessen a Tiszán hidat, mert azon időben a városnak tehetségé­ben nem állott hidat építtetni, mely folyamodásra által is vétetett, és azon időtől fogva ezen okból és ily hű­séges viszonyoknál fogva bírja haszonbérbe a regá­lékkal együtt 1000 pfrt évi haszonbér fizetése mellett, mely hídnak napontai pallóztatásán különben is tete­mes kiadása lévén a városnak, a földesuraság irányá­ban oly hűségesen, mint eddig, egyes személy aligha kezelhetné. Ezen hídnak átadása idejekor a város le­velestárában levő átadási okmányok szerint egyéb terhek és kötelezettségeken kívül saját részére vilá­gosan kikötötte, hogy valamint eddig, úgy ezek után is a hídon átmenni összes szolnoki lakosok egyálta­lán véve kereskedésen kívül soha vámot fizetni nem fognak, mely körülmény volt tulajdoni jogunk igazo­lása kegyes földesurunkkal hűséges viszonyainkat újabban erősíti..." A kérelem végén Szolnok város polgármestere és Tanácsa azt kéri, hogy az eddigi gyakorlat hagyassák meg „Szolnok város közönségé­nél továbbra is, hacsak legideiglenesebben is az úr­béri v. tagos ítási pör befejezéséig a határozott árve­rés mellőzésével, folyamatban lévő szerződés mel­lett..." Csak az Alcsi puszta bérletét sikerült a szol­noki polgároknak és nem a városnak magának meg­szerezni. Az 50-es évek elején került sor az első szolnoki utca kövezésére, amely a Tisza-hídtól a vasútállomásig va­lósult meg. Tegyük hozzá, hogy ez sem a város költse-

Next

/
Thumbnails
Contents