Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)

monarchiának... elválaszthatatlan részévé" teszi. Az osztrák katonai igazgatást 1851. szept. 13-án a Bach­féle provizórium váltja fel, amely 5 polgári közigazga­tási kerületre szervezi át az országot. Szolnok a Pest­budai kerülethez tartozik, és a kialakult önálló Szolnok megye székhelye lesz, más központi hivatalokkal ki­egészítve. Megváltozik a városi tanács feladatköre is. 1850. március 19-én: „Az új s ideiglenes törvényhez képest Szolnok városnak kétféle, vagyis közigazgatási és tör­vénykezési tanácsa lett, amabban Kovács Ignácz ügy­véd úr polgármesternek, emebben Nagy István úr s tel­kesgazda, érdemdús régi bíró csakugyan bírónak ne­veztetvén ki Sütő János megyei főnök úr ő nagysága által. A jelen ízlése korábbi szellemtől eltérő lévén a városi elöljáróknak templombani eskütételök oda mó­dosíttatott, hogy a megnevezett két fő és minden más városi hivatalnokok csak a városi közönség gyűléster­mében tett esküvel hivatalaikbani hű eljárásra kötelez­ték magukat." 116 A vasút ügye megváltozott politikai körülmények közt is napirenden maradt, csak alárendelve az osztrák birodalmi érdekeknek. Ezt bizonyítja az 1851. májusá­ban közreadott, német nyelvű menetrend 117 is, amely Szolnoktól - Pesten, Pozsonyon keresztül - Bécsig és vissza Szolnokig tünteti fel az indulási és érkezési időket. Ugyanebben az időben Lipcsében újabb cikk jelent meg a Pest-szolnoki vasúttal kapcsolatban, amely ugyan az osztrák birodalmi érdekeket hangsúlyozza, de kitűnik belőle Szolnok közlekedési szerepkörének fontossága is, bár a cikk címében még csak utalás sincs rá. „A délkeleti államvasutak Ausztriában - (Die südöst­lichen Staatsbahn in Oestreich) 118 . A közlekedési utak az országok hajtóerei, ahol ezek hiányoznak, ott ín­ségben van nemcsak a földművelés és az ipar, hanem a művészet és a tudomány is, ezeknek ugyanis szük­ségük van az eszmék gyors cseréjére. A közlekedés az élet ütőere, hiánya nemcsak a kereskedelem felvi­rágzását akadályozza, hanem az anyagi és szellemi felemelkedés bármily jól átgondolt tervét is álomképpé változtatja. Ennek az igazságnak a megértése nemcsak az egyébként is kedvező Nagy-Britannia kimagasló helyét tette elérhetővé, hanem Észak-Amerika úttalan őser­dőiből is hihetetlen rövid idő alatt virágzó kereskedővá­rosokat, világhírű gyárakat, viruló földeket teremtett. Az osztrák monarchia örökös tartományai közt van több ország is, amelyekre a kegyes természet minden kincsét teli kézzel szórta. Mégis kevés hasznot hoztak ezen országok lakosainak ezek az értékes adottságok, mert az összekötő utak nemcsak a tartományok belse­jében, hanem a Monarchia más részeiben is hiányoz­nak vagy siralmas állapotban vannak, s emiatt az ipar és a kereskedelem - a természet gazdagsága ellenére is - alacsony színvonalú. Nagyobb mértékben érvényes ez az oly gazdag és pompás Magyarországra, kiváltképpen annak déli, dél­keleti részén. Alig lehetne a növényvilág vagy az ás­ványkincsek* olyan nyerstermékét megnevezni, ame­lyeket gazdag rónáiról vagy a hegyek bányáiból előte­remteni ne lehetne. Bármely ipari ágazat kiadós se­gélyforrásokat nyújt az országnak, és így fokozottab­ban kell érzékelni a közlekedési utak hiányát, amelyek megnehezítik a Monarchia fővárosának kapcsolatát bármely termék vonatkozásában. De most megnyílnak az ipar forrásai és a kereskede­lemnek örömteli kilátásai, ugyanis már is keresztülhú­zódik az ország nagy részén egy ütőér, összeköti a testvérvárosokat a császári állam szívével, és az élet­nek ezen erei nemsokára magyarország távolabbi vi­dékeire is kiterjeszkednek. Ez a délkeleti államvasutak, amelynek a következő sorokat szenteljük. Ez a mű, amely Bécs és Szolnok között megszakí­tatlan vasútvonalat képez 51 mérföldön át, egy magán­társaság birtokába került, s amelynek ámbár egy része elkészült, az egész vállalkozás nem jutott el a befeje­zésig, így 1847-ben kész volt a vonal Szolnoktól Pestig és Pesttől Vácig. 1848-ban átadták a vonalat, Po­zsonytól Marchig. De az egész vonal kiépítésével lé­nyeges nehézségek álltak szemben, amelyek részint a magánosoktól a pénz előteremtésiből, részben más akadályokból állottak, amelynek fejtegetése nem ide tartozik. Ehhez járultak még az ismert politikai zavarok is és a háborús események 1848/49-ben, amelyek nemcsak akadályozták az építőmunka továbbvitelét, hanem a vasútnak okozott jelentős károkat is maguk­kal hozták, így a magánvállalat - életerő híján - a rész­vények által magára hagyva, állni látszott. Ekkor 1850-ben I. Ferenc József császár br. Bruck kereskedelmi miniszter javaslatára hozzájárult ahhoz, hogy az államháztartás ezt az oly fontos vasutat átve­gye és az építés befejezését, amily gyorsan csak le­het, állami pénzeszközökkel végezze. A nehézségek ellenére is gyorsan ment a munka, október 15-én Váctól Esztergomig (illetve Párkányná­náig), dec. 16-án pedig az egész vonal Pozsony és Pest között a közönségnek általadott... Jelenleg csak személyszálítás folyik, mindkét irány­ban 400 utas Pest és Pozsony között amíg jelentősebb eredmény kétségkívül a legközelebb meginduló teher­szállítástól várható. Még szebb reményeket fűzhetünk a már működő vasútvonaltól Temesvár, valamint - a Tiszán át - Deb­recen és Nagyvárad felé épülő vasúttól, amellyel a Bá­nát és Erdély számára - a megkönnyített közlekedés révén - a gazdasági fellendülés elérhető lesz, míg más nem kevésbé fontos kapcsolatok szintén várhatók a Dél-keleti Államvasutaktól." Az Állami Vasúttársaság Vác és Pozsony között - a mint cikkből is kitűnik - gyorsan megépítette a vasutat, de anyagi erő hiányában Szolnoktól kelet felé csak vontatottan folyt a munka. Most is a Tisza partján ter­vezték a vasúti pályát továbbvezetni, mint azt az 1851. ápr. 16-i bejegyzés tanúsítja a Hist. Domusban: 119 „...a vasúti mérnökök Szolnokról Debrecenbe akar­ván folytatni a vasutat, az erre szükségelt helyet, mo­sóházunk alatt lévő fa sópajtától kezdve szolnoki tel­kesgazdák telkeiken keresztül mérték ki s April hó 16-án ki is cövekelték, felettébb nagy fájdalmára azon tulajdonosoknak, kiknek szép majorságok keresztül 263

Next

/
Thumbnails
Contents