Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)

földtér tétetik használhatatlanná, s melly vidéknek a végelpusztulástól leendő megmentését, nem félszeg, hanem csak gyökeres orvoslás által reményli eszközölhetőnek, s bár a célbavett szabályozás által nyerendő haszon, a munka költségeit sokszorosan felülmúlandja, mindamellett ezen terv kivitele olly sok akadályok által leend nehezítve, hogy annak sükere a lehetetlennek majdnem tőszomszédságában vagyon, és ezen akadályokat csak elszánt állhatatos akarat, férfiúi egyetértés és kitűzés győzheti le. Három fő szempontra oszlik Ő Nmga nézetei szerint az egész. 1, a technicai rész egy minta szerint készült és egymással minden részletében tökéletesen öszvehangzó terv az egész szabályozásról, 2, a tervnek végrehajtása, melly két pontra nézve szükséges, hogy az egész tervben egység uralkodjék, tehát egy tervező, és a tervnek ugyan az általi végrehajtása szükséges, 3, Egyetértés által a közcélra irányzott pénz, munka és értelmi tehetség..."

80 Széchenyi beszédének zárógondolata még ide kívánkozik: „...a sok gátokat lankadás nélkül fenntartani kelletik, s e végre egy politikai szellem kifejtése és az ősiségi törvények módosítása szükséges." A reformkor társadalmat, természetet átalakító szelleme sugárzik a fenti programból, melyet Széchenyi hirdetett Szolnokon is. 1847. szeptember 1-jén került sor „a Pest-Szolnoki pályavonal" ünnepélyes avatására, amelyhez díszes meghívó is készült (11. kép). Hazai és külföldi lapok lelkes beszámolóiból emeljünk ki néhányat: „A magyar vasúttörténet évkönyvébe szept. 1-jén egy új korszakot alkotó nap iktatódott, - olvasható a Társalkodó

81 lapjain -. Nagy nap, dicső nap volt ez, mellyel Magyarország két fő folyama, a Duna és a Tisza testvéries összeköttetésbe hozatott, mellyel az áldozatteljes Alföld, a tejjel-mézzel bővelkedő síkság... nemcsak az egész ország központja, hanem az egész mívelt világ kebelébe is rokontagul felvétetett. Szolnoktól Pest, Bécs s Berlinen keresztül, a fölső Duna kivételével, hol még most gőzösök járnak egész Hamburgig, mindenütt vasúton s innen is a legtávolabb világrészekbe gőzerővel mehetni..." Jókai Mór „A Pest-Szolnoki vasút ünnepélyes megnyitása" címen az Életképek

82 tudósítását írta, végigkísérte a 600 vendéget szállító vonatot: „... A vasútvonal egész hosszában virágcsomókkal gazdagon ékített díszkapu pompázott minden állomáson, s ágyúdurrogás és zene fogadta mindenütt az érkezőket - míg 3 és fél óra alatt megérkezett a menet Szolnokba. Megjegyzendő, hogy elül szüntelen posta locomotiv futott biztonság okáért - míg a vontató locomotiv, mellynek neve István, szépen fel volt koszorúzva. 11. kép: A Pest-Szolnok közti vasút megnyitására készült díszes meghívó, alul a Duna és Tisza allegorikus alakja által közrefogott magyar címerrel. Felül Magyar Középponti Vasút, vasúti jelenettel. 255