Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)

tás folyt a városban vagy a Tisza partján. Közben a város épületeiről is tudunk meg egyet s mást, s különösen a szegény nép egészségtelen lakásviszonyairól: „Az egész város az abban található nemesek lakhelyeit is öszve vévén, ezerháromszáz házakból áll, mellyek mindazonáltal a Só tiszteknek tsinosabb quártély és tulajdon házait, azok mellett két-három utcákat kivévén, alábbvalók, mint akármely hitvány falunak kunyhói, amellett pedig, hogy udvar nélkül valók, nagy részében öszve vissza is feküsznek, mint a quodlibetbe széljel hányt képek, s áltáljában nagy szűkölködésre mutatnak, amin annyival inkább lehet álmélkodni, mivel az asszonyok is a sónak, a Bereg vármegyei (odáig vízen jött) almáknak, és halnak széljel hordozásából és a szomszéd helységekben való eladásából nem tsekély nyereséget gyűjthetnek. - A sült halaknak, melytől nyárban büdös a piac, helyben való árulásával szerezhetnek valamit, annál könnyebben, mivel azon apró keszegek és potykák férjeik által (mert a szolnoki paraszt született halász) fogattatnak..."

69 közbevetőleg lábjegyzetben Gorove hozzáfűzi: - Sehol talán a hazában annyi s oly szép tokok nem fogattatnak, mint a Szolnokhoz tartozó Tiszában, leginkább a híd mellett és a vár alatt levő tanyában, mert néha tíz is van kipányvázva a Tisza parton, amelyekből azonban kevés részt vesz a város, mert vagy elevenen Pestre vitetnek, vagy egyenként a bárkából az utasoknak és szomszéd uraknak adattatnak el. Kevés szeleteltetik fel font számra a városiak számára, - majd így folytatódik a sült halaknak a sorsa „az oláh kormányosoktól, marha hajcsároktól, palótz aratóktól, szekeresektől és más munkás vagy munkátlan parasztoktól, kiktől nyüzsög nyárban a piac, mohón s jó pénzen megvétetnek. - Ennyiféle kofálkodás mellett ki vélhetné, melly formátlan s rongyos öltözetben kéntelen íttessenek az asszonyok mégis járni, pedig nincs másképpen. - A mesteremberek feleségei ,és leányai valamint mindenütt, úgy itt is a parasztasszonyoktól mind formájokkal, mind ruházatjokkal jelesen megkülönböztetik magokat." Szolnok egészségügyi viszonyairól és lakáshelyzetéről egy lábjegyzetben találunk Gorovétől megdöbbentő adatokat: „Az emberek, főképen pedig gyermekeik egészségtelenségét nagy részént onnan is lehet származtatni, hogy kis házikójukba se télben, sem nyárban, talán még meszelés vagy tapasztás idejében se, friss levegőt be nem bocsátanak, és a Vármegyének többszöri parancsolatai mellett se igen tartanak tolókás vagy kinyitható, hanem mindenkor betapasztott ablakokat, mellyekről csepegnek a veszedelmes párolgások. A kisdedeket pedig a kuckóba és meleg kemencék mellett való heverés majd minden elevenségektől megfosztja. Innen oly nagy halandóság támad néha télben, hogy egy nap alatt némelykor tíz halottat is kihordanak a temetőbe, sőt a tavalyi esztendőben a serdültek is oly sűrűen haltak, hogy a Szolnokban uralkodó dögletes nyavajának a híre Budáig terjedett, és az utasok rettegtek Szolnokon keresztül menni januáriusba Debrecen felé."

70 Szolnok, kereskedelmi, közlekedési életében is forradalmi lépést jelentett, hogy a ló vagy az ember vontatta fahajókat kezdi felváltani a gőzhajózás. 1846. július 19-e nagy nap volt Szolnok történetében. A História Domus így emlékezik meg erről: „...11mam horam Excellentissimus Dominus Széchenyi Comes vaporaria navi Buda dicta appulit Szolnokinum, qua primus area id explorator, quantum commodam, vei incommodam, aut inaptam fluvius Tibiscus vaporarii navibus praestiturus sit navigationem. Ad spectaculum, primo Szolnokini visum, ingens populi confluxit multitudo. Vaporaria haec infra Salis Cameram, seu inter et Contraagentiae Salis domum constitit, qua dum Exc. comes in aridam prodiret, P. Melchisedek Pap Grammatici Professor promisa typiys hungarica Carmina Eidem Excellentissimo in pluribus exemplaribus obtulit..."

71 Szükségesnek tartottam ezt a rendkívül jelentős város- és közlekedéstörténeti forrást az eredeti latin nyelven is közölni, ha rövidítve is; lássuk most ugyanezt magyarul is: „...11 órakor Széchenyi gróf őexcellenciája a Buda nevezetű gőzhajóval Szolnokra érkezett, hogy ezt a területet megvizsgálja, mennyire alkalmas, vagy alkalmatlan a Tisza folyó gőzössel való hajózásra. A látványosságra, amely Szolnokon először volt látható, a nép nagy sokassága gyűlt össze. A gőzhajó a kamarai sóházon felül a sóellenőr házánál állt meg, ahol a gróf úr kijött a szárazra, Páter Pap Melkizedek, a grammatika professzora, kinyomtatott magyar énekét neki több példányban átnyújtotta..." A 10. képen látható ennek a nyolcoldalas nyomtatványnak a címlapja.

72 A második oldalán mottóul ez a klasszikus versmértékben írt sor olvasható: „Üdvözlégy köztünk szeretett polgárja hazánknak!". Az ünnepi óda szavaiból a reformkor szelleme árad: NAGY MÉLTÓSÁG*: GRÓF SStCEKIT

I ISII

I lítium 8ZOLNOHON PESTEN, N KIHATOTT T«»TTmi-üUOLTI ItltlVtL 10. kép: Az első gőzhajóval 1846. július 19-én Szolnokra érkező Széchenyit ünnepi ódával köszöntötte Pap Melkizedek, a szolnoki gimnázium költészettan tanára. 252