Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében II. rész: Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai (1810-1910)

Ballá Antal Pest vármegye mérnöke térképet

58 is készített hozzá, amelyen jól látható a csatorna iránya Pesttől Üllőn, Pilisen át, majd Alberti és Irsa érintésével a ceglédi vásártérig, onnan Paládicson át Szolnokig, ahol nagyjából a régi Indóház és a Tiszai pályaudvar területén át ért volna a Tiszához, „ahol a Holli-raktár volt".

59 Pesten és Szolnokon kikötőt is terveztek, amelyen egyszerre és egyidőben 30 hajó tud ki és berakodni. A kétágú villa alakú kikötőbe 10 m széles csatornán érkeznének a fahajók. A vízi úton szállítás jelentősen megkönnyítené a nagymennyiségű só szállítását Szolnokról Pestig, olcsóbb is lenne a fuvarozásnál, de a tiszántúli gabona szállítása is jelentősen meggyorsulhatna és olcsóbb lenne. A fuvarozást az Alföldön igen megnehezítette az utak lehetetlen helyzete. Mai értelemben vett utakról akkor nem is beszélhettünk. Széchenyi 1831-ben is így jellemzi a hazai útviszonyokat a Világ című művében: „Magyarországon úgy, mint valaha, tán a Paradicsomban, majdnem a természetre van bízva, ha fagy s az idő száraz, halad, halad az utas, ha enged a tavasz, rab." Az utak az időjárástól függően járhatók, vagy járhatatlanok. Különösen áll ez a szolnoki országútra Szolnok és Szanda között. Paget angol utazó, akinek Szolnokon tett nyári látogatása olyan kellemes élményt nyújtott, mint fentebb említettük, megemlékezik a szolnoki országútról is: „...ez az országút abban a hírben áll, hogy a legrosszabb országút Magyarországon. Hallottam egy ismerősömtől, hogy az illető 12 ökörtől vont könnyű kocsiban 16 óra alatt tett meg a sárban 10 mérföldnyi utat (kb. 16 km). Azt hozzák fel mentségül, hogy csak nagy távolságban található kő, de azt gondolom, hogy más országokban és itt is jobb törvények mellett a tokaji bazalt megtalálná útját a Tiszán lefelé. Azonban míg az útépítés egész terhe a szerencsétlen parasztokon nyugszik, a büszke nemességnek bele kell nyugodnia, hogy a sárba ragadjon..."

60 Az idegen utazó észrevette, hogy az utak állapotáért nem a helyi lakosok felelősek, - pedig mindig a helyieket szidalmazták miatta -, hanem az elmaradt feudális rendszer, amely az utakat a megyékre bízta, ők pedig az utak karbantartását továbbra is közmunkával - ingyenes munkával - végeztették. 9. kép: Szolnok iparforgalmi foglalkoztatottságnak területi elhelyezkedése és funkcionális vázlata a 18-19. sz. fordulóján. SZOENOK MEZŐVÁROS 18. SZÁZADI IÍA2A. / ?unkcionális rázlat / 4* * «•* | 'laloniparTI | Tizlaalon 1^S» A szállítóeszközként használt tutajok szétszedése, a fenyő* szálak partravontatása,feldolgozása: |A tutajokon érkező kősotj kiríkise Jt ,

j szárazmalnok| "jJJ" 1. a jc maisok ly

^P | gerendaf irészelés ] | ceszkakészités *""} I

. .. .s.* -.i I / 4 A tutajok leúsztál;áss J tetőszerkezet ácsolása I / ^ <• I 1

——BL~— zsindelyhasitas I hulladékfeldolgozás V^i • / i. kamarai téglaégetőkként} ["cserépegeté

s | I "«*£"• I // 249