Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Selmeczi László: A magyarországi „jászkunok" és a tételes vallások

SELMECZI LÁSZLÓ: A MAGYARORSZÁGI „JÁSZKUNOK" ÉS A TÉTELES VALLÁSOK Az az ideológiai-vallási háttér, amely a néprajztudomány által számon tartott legnagyobb etnikai csoportjaink, a kunok és jászok ősi kultúrájának felülrétegzésében, végső soron a magyar népi kultúrába való integrálásában alapvető szerepet játszott, a feudális Magyarország uralkodó ideológiája, a katolicizmus volt. A római katolikus hitre való áttérés a magyarországi feudális uralomnak a kunokra és jászokra való kiterjesztésében fontos eszköznek bizonyult. Megkönnyítette a feudális társadalmi viszonyok közé való beillesztésüket, valamint a nomadizmus egy bizonyos fokán álló kunok és jászok letelepült életmódra való kényszerítésének leglényegesebb ideológiai tényezője volt. A kunoknak és a jászoknak keresztény hitre való térítését tehát nem az „apostoli hivatás" teljesítése, hanem konkrét politikai érdekek indokolták. De hasonlóképpen politikai érdekek játszottak elsősorban szerepet a kunoknak a magyar királysághoz való közeledésében is

1

. A magyar egyház kun missziója nem az 1239-ben Magyarországra betelepült kunok között indult meg, hanem még a kun birodalom virágzásának utolsó éveiben, közvetlenül a domonkosok magyarországi megtelepedése után

2

. A Bolognában kánonjogot tanuló magyar Paulus Ungarus, belépvén a Domonkos-rendbe, 1221-ben szent Domonkos utasítására Magyarországon elindította a rend szervezését, s a feltehetően gyors sikerek után szerzeteseket küldött a kunok földjére

3

. Ekkor azonban a kunoknak még semmiféle politikai érdekük nem fűződött ehhez a térítéshez. így a barátokat „sok szenvedés és hihetetlen nyomorúságok elviselése után végül is... visszaűzték... s (azok) minden eredmény nélkül kényszerültek övéikhez visszatérni"

4

. A második kunországi kísérlet sem volt sokkal sikeresebb, bár a térítők már eljutottak a Dnyeperig. „Itt gyakorta szenvedtek éhség, szomjúság, ruhátlanság s különféle üldöztetések miatt, egyeseket közülük fogságba vetettek, kettőt pedig (Albertet és Domonkost) a pogányok megöltek, de a többiek az igehirdetés megkezdett munkájában továbbra is állhatatosak maradtak, míg végül tetszett a Magasságbélinek rátekinteni a testvérek munkájára és kitartására s megadta nekik a kegyelmet, hogy meghallgattassanak a mondott pogányok által."

5 A kun álláspont gyökeres megváltozását a katolikus térítéssel, következésképpen a magyar királyság expanzív törekvéseivel kapcsolatban a kun birodalmat ért halálos csapás okozta. A Dzsingisz kán által megszervezett mongol birodalom Szübeetej és Dzsebe vezette seregei Khorezm elpusztítása után az Európában élő kunok országa, Kipcsak ellen fordultak. A kunok elleni közvetlen támadást megelőzte a Volga és a Don közötti térségben élő jászok leverése.

6 A jászok földjét a mongol seregek könnyűszerrel meghódították, ugyanis az ellenük jász szövetségben felvonuló kun csapatokat sikerült leválasztaniuk, és hazavonulásra bírniuk, azzal az egyszerű indokkal, hogy ti. a mongolok és a kunok egyazon fajtájúak, s ne harcoljanak egymás ellen. De a mongolok ily módon elaltatták a kunok éberségét is. A jászok leverése után a magukat biztonságban érző keleti kun törzseket tönkreverték és szállásterületüket elfoglalták. A menekülő kunok a Dnyeper vonaláig húzódtak vissza. Kötöny nevű fejedelmük Msztiszláv halicsi fejedelemhez fordult segítségért, aki a veszély láttán a dél-orosz fejedelmeket szövetségbe fogta össze. A mongolok ellen felvonuló orosz-kun sereg azonban 1223. június 16-án a Kalka folyó mellett, az Azovi-tenger közelében döntő vereséget szenvedett. A győzelem ellenére ekkor még a mongoloknak, akiket a kunok is és a magyarok is tatároknak neveztek, nem sikerült véglegesen kiterjeszteni a hatalmukat a kun és orosz területekre.

7 A mongol támadás következtében a kunok egyrésze, feltehetően a Fekete-tenger északi partján élők, nyugatabbra húzódtak és a magyaroknál kerestek védelmet. 1227-ben a kunok negyedik fejedelme, Barc, 15 000 alattvalójával együtt megkeresztelkedett. A kereszténység felvétele fontos politikai aktus volt. A kun fejedelem ezzel a magyar király oltalma alá helyezte magát és népét, magyar hűbérfőség alá jutott, IV. Béla pedig még hercegkorában a Dnyepertől nyugatra lakó megkeresztelkedett kunok ura lett, amire „Magyarország... és Kunország királyának elsőszülötte" címe világosan utal. A megkeresztelkedett Barc már mint magyar hűbéres fejedelem vett részt Béla ifjabb király 1229. évi halicsi hadjáratában

8

. A hűbéres függésbe került kunoknak a meghódolás fejében II. András és Béla herceg ünnepélyes formában biztosította korábbi szabadságuk és jogszokásaik élvezetét

9

. Kötöny és többi vezértársa ekkor még nem követte a rangban negyedik kun fejedelem példáját. Barc és népének megkeresztelkedése következményeként Róbert esztergomi érsek 1229-ben önálló kun püspökséget állított föl a feltehetően Dél-Moldvában fekvő Milkó központtal, s a térítést továbbra is a domonkosokra bízta

10

. A püspökség hatóköre a történeti Havasalföldre és az akkor szervesen hozzátartozó DélMoldvára terjedt ki

11

. Ezen a területen azonban a kunok mellett jász és magyar szórványtelepek is voltak, valamint nagy számban éltek románok és szászok is

12

. 207