Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól

rescepinskogo kruga. Arheologiceskij Sbornik (Leningrad) 27 (1986) 96. 180 Garam (1976) 140-142. 181 Bona (1970) 259.: „Mindhárom sír (Mala Pereácepino, Makuhovka, Kelegie - B. Cs.) Kuvrat pontusi bolgár kánságának kiemelkedő lelete, fejedelmek és családjaik temetkezőhelye." 182 Bóna (1970) 259-261. 183 F. Vestberg: Zapiska gotskago toparha. VizVrem 15 (1908) 242-243; 249; Lauterbach 573; A. V. Gadlo: О őernyh i vnutrennyh bolgarah. Doklady 6 (196) 3-28. 184 Bálint (1978) 199, ill. jelen cikkem I. fejezete. 185 Tudjuk, hogy az avarok fennhatósága K-en egészen a bolgár honfoglalásig megmaradt (Anania Őirakac'i: Asparuh a Duna-delta táján levő Peuké szigetről avarokat űzött el, v. ö. Geographie de MoTse de Coréne, ed. A. Soukry Venise 1881, 20.). A bolgárok Ny felé vonulása/ menekülése talán nem egyszerre történt (v. ö. Kokovcov 92.). 186 A kérdés történeti oldala: Szádeczky-Kardoss S. szerint egymástól független, hiteles források láncszerűen kapcsolódó adatai kétséget kizáróan megerősítik Theophanes és Nicephorus patriarcha adatát, mely szerint Kuvrat halála után annak negyedik fia a népével együtt Pannoniába költözött, ahol az az avar kagán uralma alá került. A Miracula S. Demetrii ui. a Thessalonike vidékén fellépő Kuberről tud, aki Pannoniában az avar kagán alatt valója volt. Ez a Kuber pedig Tervelnek a madarai feliraton említette, Thessaloniki vidékén lakó nagybátyjával azonos, Id. S. Szádeczky-Kardoss: Zum historischen Hintergrund der ersten Inschrift des Reiterreliefs von Madara. Acta of the Fifth International Congress of Greek and Latin Epigraphy. Oxford 1971, 473-477. - A régészeti vonatkozások kifejtésére nincs itt elegendő hely s az alkalom sem megfelelő annak megvitatására, hogy a nemzetközi szakirodalom nagy része - külön részletezendő okok miatt - nem fogadja el a magyar régészetnek a 680 körüli, újabb keleti bevándorlásról vallott tételét. Ezzel kapcsolatban igen röviden itt annyi említendő meg, hogy egyrészt a VII. sz. végétől kezdve új leletanyag (ékszer, lószerszám, fegyverzet) és új temetkezési szokások bukkannak fel a Kárpát-medencei avar anyagban, megváltozik továbbá az avar szállásterület és külpolitika s ugrásszerűen megnő a sírok száma [Id. Bóna (1971) 288, 291, 309-312, 315-316] - mindez egybevetve a források tudósításával (Id. fent), valamint a közép- és késő avar kornak a szaltovo-majaki kultúrával való sokrétű kapcsolataival. [Id. Bálint Cs.: A szaltovmajaki kultúra avar és magyar kapcsolatairól. Arch. Ért. 102 (1975) 56.], s ahol e kapcsolatok kereskedelemmel mesteremberek bevándorlásával már nem magyarázhatóak - akkor mindez együtt, véleményem szerint egyértelmű történeti helyzetet mutat. 187 Itt újabb köszönetet mondok Bóna I. és Czeglédy K. professzoroknak az értékes tanácsaikért. 188 Közléseit Id. a tárgyalt mű 5. 3. j. - az 1-18. táblán a Bobrinskoj- és a Kropotkin-közlemény táblái láthatók. Az irodalomban bizonytalanság uralkodik a helynév írása körül. Az orosz Malája Peresőepina az eredeti ukrán formát (Mala Pereéőepino, Mala Peresőepina, ma: Peresőepino) adja vissza. 189 Az Ermitázsban előkészületek folynak egy szerzőkollektíva által írandó feldolgozásra. A Z. A. L'vova és A. I. Semenov által a granulációs díszű kardról írt cikkre a szerző is hivatkozik (p. 5. 3. j.). 190 Nem Bobrinskoj cikke volt az első publikáció (v. ö. 5.); hanem Zareckij, I. A.: Kiad najdennyj pri sele Malája Peresőepina konstantinogradskogo uezda poltavskoj gubernii. Trudy Poltavskoj Ucenoj Arhivnoj Komissii 9 (1912) 181-206; Makarenko, N.: Peresőepinskij kiad. IÁK (pribavlenie) 46 (1912) 207-211. 191 Bauer id. mű 228; Hahn id. mű 136; az e sorok írójához küldött 1983. V. 2-i szíves levelében a 642-646 közötti időszakot jelölte meg. - A szakirodalomban elterjedt, VII. sz. végi, VIII. sz. eleji keltezéseket többek között az a keltezési gyakorlat is lehetővé tette, mely az adott leletegyüttes zárópénzére „számít rá" 2-3 évtizedet. Az újabb numizmatikai vizsgálatok azonban világossá tették: a MP-i lelet esetében II. Constans uralkodásának első periódusából való solidus-szal van dolgunk (W. Hahn). 192 Irodalmát Id. Bálint (kézirat). 193 Bóna (1984) 325-327. 194 Bálint (1978) 198, ill. jelen cikkem I. fejezete 195 Bóna I. alapvető megállapítását (Id. jelen cikkem 168a jegyzetét) németül idéztem - a szerzőnek különlenyomatban megküldött - cikkemben [Bálint (1982) 143. 43. j.]. 196 Elsősorban László (1955) különösen 278-284; Garam (1976) 134-143. 197 H. Tóth E.: A kunbábonyi avar fejedelem. Budapest Kecskemét 1971; idem: (1972) 143-160; idem: Nézzük meg együtt. Művészet 16 (1975) június, 27-29. 198 Maculevic, L. A.: Bol'saja prjazka perescepinskogo klada i psevdoprjazki. Sem. Kond. 1 (1927) 127-140. 199 Bauer 228 (e cikk sajnálatosan kimaradt a szerző által felhasznált irodalomból, pedig elsőként és igen pontosan a 650-es évet jelölte meg a sír megásása korának^; Grierson, id. mű 9; Bálint (1982) 144, 54b j. ill. jelen cikk II. fejezete. 200 Első közlése: Litopys Muzeju 8 (Herson 1927) 15-16; Marosi-Fettich: (1936) 59. Fig. 22; Fettich N,: A honfoglaló magyarság fémművessége. Arch. Hung. 21 (1937) Taf. CXXVIII. 1, CXXIX. 1^6; Bálint (kézirat). 201 Bóna (1970) 260; idem: (1971) 248, 250. 202 Egyedül azt kell szóvá tennünk, hogy a szerző a grantulációs aranykardot következetesen szablyának nevezi. A kard és a szablya megkülönböztetésében a szovjet irodalomban is gyakori a terminológiai bizonytalanság s ma is fel-felbukkan az a nézet, hogy a Mala pereéőepino-i kard lenne a legkorábbi kelet-európai szablya. Ezzel kapcsolatban Id. Bálint (1978) 184. 33. j. A lelet sztyeppéi (avar) kapcsolatainak megvilágításához érdemes lett volna hivatkoznia az ivókürtök és a csüngős nyakdíszek legfrissebb feldolgozásaira, Id. Garam, Sz. É.: VIII. századi aranyékszerek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében. Fol. Arch. 31. (1980) 168-172; idem: Der Fund von Vörösmart im archäologischen Nachlaß der Awarenzeit. Fol Arch. (1982) 199. Abb. 8, 209-211. Szívesen olvastuk volna a hun kori cikádákhoz hasonló véretekkel (vö. Taf. 10. 30.) kapcsolatos véleményét. 203 Moravcsik, J.: Zur Geschichte der Onoguren. Ungarische Jahrbücher 10 (1930) 68. 204 Moravcsik, Gy.: Studia Byzantina. Budapest 1967, 251-257. 205 A szerző érdemét nem kisebbítendő, csak a magyar nyelvű közlemények elszigeteltsége és lassú megjelenése miatt a teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk: a magyar régészeti kutatás egy árnyalattal azért többet tett a Mala pereáőepino-i sírlelet történeti értékelése ügyében, mint az erre vonatkozó hivatkozásból (38,134. j.) kitűnik. Csallány D. évtizedekkel ezelőtt ugyanerre az időpontra, a VII. sz. közepére tette a sír korát (Csallány D.: Szegedi avar kori sírleletek és hun-bolgár ivókürtök régészeti kapcsolatai. Arch. Ért. 1946-1948. 358-359). Bóna I. Kuvrat halálát a hivatkozott cikkében 668-ra tette ugyan, s így a sírt magát valóban nem azonosította Kuvrattal, de ugyanazon mondatban és név szerint tudtom115