Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól

mai ő hozta először kapcsolatba Kuvrat környezetével. Bóna I. cikke magyar szövegezésében nemcsak a szerző által ismert - de e tekintetben nem használt angol kivonat lényeges mondata van meg (The three graves are outstarting finds from the time of Kuvrait's pontic Bulgárián khaganate, - the burials of princes and their families"), hanem még egy, egyértelműbb, netán útmutató állásfoglalása is. Az utóbbival a Mala pereSöepino-i lelet és köre szembetűnően erős bizánci kapcsolatait hangsúlyozva ui. Bóna I. egy történeti információt is hordozó körülményre hívta fel a figyelmet (Id. jelen cikk 168a j.) Egy másik állásfoglalását Id. Bóna (1979) 309. 206 Benesevic, V.: PABAXATb* és eEAEIlXAPÖ; Fink, W.: Baxpaxofl, Id. a tárgyalt cikkben 119,120. j. 207 Korzuhina (1955) 68-70. 208 Az előbbiek összefoglalásai: Szádeczky-Kardoss, S.: Kutriguroi. in: Paulys Realencyclopádie der classischen Altertumswissenschaft. Supplementband 12 (1970) 515-520; idem: Onoguroi, Ibidem, 902-906, - Az utóbbiak közül csak két szélsőséges nézet: pl. 642-re keltezi Kuvrat halálát Obolensky, D.: The Empire and its Northern Neighbours. 565-1018. in: The Cambridge Medieval History IV. 1. Byzantium and its Neighbours, ed. Hussey, J. M. Cambridge 1975, 483; 663-668 közé keltezi Lauterbach 581. - Amennyiben pritsak elmélete helyes lenne, akkor pontosan ismernénk Kuvrat halála évét: 665-ld. O. Pritsak: Die bulgarische Fürstenliste und der Sprache der Protobulgaren. Ural-Altaische Bibliothek 1 (1955) 36. Legyen szabad még itt megjegyezni, hogy az onogur-bolgárokkal foglalkozó gazdag történeti irodalomból legalább V. Zlatarki klasszikus, a Kuvrat-kérdést részletesen tárgyaló műve érdemelt volna idézést (Istorija na bálgarskata derzava prez srednite vekova. I. 1. Sofia 1918. 84-103., Beáevliev mellőzése pedig egyenesen érthetetlen. 209 Bálint (1978): idem: (1982) 137, 145, 58. j). 210 Az arabok viszont nem jelenthettek valódi veszélyt; egyetlen esetben (737) nyomultak jóval északabbra a Kaukázuson túl. Ugyanez a helyzet a türkökkel, akik a VI. sz. vége óta nem lépték át a Volgát. A VI—VII. sz.-i kelet-európai sztyeppe történeti viszonyairól Id. P. B. Golden: Khazar Studies. Bibliotheca Orientális Hungarica XXV/1. Budapest 1980. (E könyv a kora középkori keleteurópai sztyeppéi népekről készült legújabb és kitűnő összefoglalás, benne tehát a jelen könyvben tárgyalt problémakör történeti hátteréről is szó esik.) 211 Először: Györffy, Gy.: A honfoglaló magyarok települési rendjéről. Arch. Ért. 97 (1970) 193. Fig. 1. 212 Kokovcov id. mű 92. 213 A szerző tévesen nevezi „Saltovo-Majazker Kultur"-nak ill. „Saltovo-Majazk"-nak (7. 7. j.). A második helynév: Majak(i), melynek jelzős alakja a „Majackoe", vö. Fodor, I.: Der Ursprung der in Ungarn gefundenen Tonkessel. Acta Arch. Hung. 29 (1977) 333. 95. j. 214 Az irodalom áttekintését Id. Bálint (1980); idem: (kézirat). 215 Ismertetésük: Bálint (kézirat). 216 Bálint (1982) 137. röviden érintette a kérdések régészeti vonatkozásait is és a VII. sz.-i Közép-Dnyeper mentén egy sztyeppéi gyökerű, ill. kapcsolatokat mutató „társadalmi piramis" esetleges meglétére kísérelte meg felhívni a figyelmet. E cikknek a Sovetskaja Arheologija hasábjain való közlését szovjet kollegák baráti módon eltanácsolták; kutatásaik szerint ui.: elképzelhetetlen, hogy e vidéken ez időben elterjedt pen'kovkai kultúra ne alapjaiban lett volna szláv. A pen'kovkai kultúrával kapcsolatos problémákról Id. Bálint (kézirat). 217 Ezt a munkát kezdte el Garam (1976) 142. 218 Ecsedy, I.: The Orientál Background to the Hungárián Tradition about „Attila's Tömb". Acta Orient. Hung. 31 (1983) 129-153. 219 A szerző a leletkörülmények elemzése nélkül, a priori sírként kezeli ezt az együttest. Bár a rendelkezésre álló valóban kevés adat inkább a sír volta mellett szól, hasznos lett volna e monográfiában kitérni arra, hogy a szovjet szakirodalomban hosszú időn át - van, aki ma is kincsként tartották számon. Ez pedig azért nem mellőzhető szempont, mert a Dnyeper-vidék VI—VII. sz.-i „kincseinek" (másutt sem nyert bizonyítást, hogy ezek valóban kincsek lennének) „nem etnikus jellegéről" szóló tétel nagyban közrejátszott azok szláv meghatározásában. Ld. alább. 220 E körülményre a szerző is utal (32, 123. j.). Először: Marosi-Fettich, 61. 221 Haussig; Kazanski-Sodini. 222 A lelet régészeti értékelése a tárgyak személyes tanulmányozása nélkül született. J. Wernemek az Ermitázsban 1983. július 19-21. között tett látogatása (vö. L'vova-Semenov 87. 44. j.) a részletkérdésekben való elmélyülésre nem lehetett elegendő, de az akkor nyert tapasztalatok már úgysem kerülhettek bele az 1984 tavaszán megjelent munkába. Ami pedig a történeti források kezelésmódját illeti, már a mű címe is árulkodó: „Kuvrat, a bolgárok kagánja". Kétségtelenül minden okunk megvan azt feltételezni, hogy Kuvrat a hatalomrakerüléskor valóban fölvette e titulust, de nem árt hangsúlyozni: Kuvrat kagán voltát egyetlen forrás sem említi. 223 Haussig 3. és 10. 224 Haussig 4-5. 225 Haussig - az általa bírált Werner-hez és nagyon sok más kutatóhoz hasonlóan - a „szablya" és a „kard" terminust szinonimaként használja. A régi kérdést végre röntgenfelvételekkel is tisztázta, a kard voltát igazolta L'vova-Semenov 77-79. 226 Haussig 12. 227 Haussig 11. 228 Haussig 4. és 5. 229 Haussig 5. és 21-22. 21. j. 230 Haussig 13. 231 Pl. Artamonov (1962) 157-169; Beáevliev; K. Czeglédy: From East to West. The Age of Nomadic Migrations in Eurasia. AEMAe 3 (1983) 25-125. 232 Haussig 2-3. 233 Haussig 3. 234 Cs. Bálint: Südungarn im 10. Jahrhundert. (Budapest, sajtó alatt). 235 A tagancsa-i lelet: László Gy.: Adatok a koronázási jogar régészeti megvilágításához, in: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. III. szerk.: Serédi J. Budapest 1938, IV. t. 1; Rubruquis VIII. 4. 236 Th. S. Noonan: Why Dirhams first reached Russia: the Role of Arab-Khazar Relations in the Development of the Earliest Islamic Trade with Eastern Europe. AEMAe 4 (1984) 239. és 237. j., valamint Id. jelen cikk 203. j. 237 Haussig 250 db-ról ír - ez mindenképpen téves. Zareckij cikkében 255 db-ról van szó, a leletet tárgyanként végigtanulmányozó Erdélyi I. 230 db-ot számolt meg (Erdélyi 34.). 238 E meghatározás ellen tipológiai és egyszerű logikai ellenvetések merülnek föl, melyeket könnyű lett volna előre tisztázni. A Haussig által hivatkozott közép-ázsiai és kínai párhuzamok - ie. 2-1. sz.! - helyett érdemesebb lett volna a korabeli sztyeppén használt páncélokat tanulmányozni. A türk, kazár és avar lemezpáncélok nem négyszög-, hanem hosszúkás téglalapalakúak, ezért az MP-i négyszögletes aranylemezek nem borít116