Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól

12 Raspopova (1965) 84. kép 3. 13 L. I. Al'baum: Zivopis Afrasijaba. Taákent 1975. 14 Uo. 99. 15 Témánktól messzevezető problémát vet fel, hogy 1. a kora avar kardfüggesztők másik típusát (hármasívű függesztőfül, Id. alább) a Közép-Ázsiában leginkább elterjedtnek tűnő D-fül ábrázolások között a legtisztább formájában ugyancsak itt találjuk meg, 2. s hogy ezek a kardfüggesztők is csak a helybelieknek, szogdoknak meghatározott férfiaknál láthatók. Tekintve, hogy a festő az öltözék, felszerelés, a követek által vitt ajándékok, valamint olykor embertani típusok alapján is - méghozzá úgy látszik: gondosan - megkülönböztette az egyes csoportokat; ezért ide kívánkozik egy, a szintén különféleképpen bemutatott hajviseletre vonatkozó megjegyzés. Feltűnik, ui., hogy a szamarkandinak tartott férfiaknál olyan hajviselettel találkozunk, melyhez hasonlót - tudomásom szerint - nem ismerünk a közép-ázsiai városok freskóiról (Id. 35, 38-42. sz. alak). Ilyen befont végű hajfonatokat figyelhetünk meg pl. egy VII—

VIII. sz.-i É-kaukázusi nyereg csont kápadíszére karcolt lovas harcosnál: M. G. Magomedov: Kosijanye nakladki sedla iz verhneőirjurtovskogo mogil'nika. Sov. Arh. 1975. 1. 278-279. 2-3, s természetesen nem hagyható említés nélkül, hogy források és egy ábrázolás tanúsítják a kora avarok copf-viseletét [legutóbb Czeglédy (1965) 115-116, Fig. 10.]. Ezt, a hajviselettel kapcsolatos rövid kitérőt pedig az indokolhatja, hogy az Afrasiab-i freskókon aránylag nagy számban és együtt fordul elő a kora avarok mindkét kardfüggesztő típusa, s hogy ott ezeket éppen a Közép-Ázsiában szokatlan, de Szamarkand környékén láthatólag ismert hajviseletet hordó férfiaknál látjuk. - E hajviseletnek a sztyeppén elterjedt voltát jól szemlélteti: Stepi Evrazii épohu srednerekov'ja. Red. S. A. Pletneva. Arheologija SSSR, Moskva 1981, Fig. 22. 16 Eredeztetésüket illetően Csallány D. a Pontus vidékére, az avaroknál és itáliai langobardoknál való előfordulásukból „bizánci forrásterületre" gondolt (Csallány 166.). Cikke írásakor a Borisovo-i, Üő-tepe-i (Id. alább) és a szóbanforgó iráni leletek, valamint a Tak-é Bostán-i dombormű alábbi értékelése még nem volt ismeretes. P-kardfülről sem a bizánci ábrázolásokról, sem leletként a közvetlenül Bizánc alá tartozó területekről eddig nem tudunk. 17 A. N. Bernétam: Nahodki v oz. Borovogo v Kazahstane. Sbornik MAÉ 13 (1951) 216-229. 18 Werner(1956)25, 30. 19 Ambroz 114. 10. kép. A lelet részletes leírását, kitűnő fényképeit Id. Zaseckaja No. 25-26. - E kiigazítás azért is jogos, mert a leletben - a hun fémművesség elemeinek valóban tagadhatatlan megléte mellett - vannak egyes darabok, melyek pontosan megegyeznek a kora avaroknak a VI. sz. második feléid/kezdve használt, jellegzetes, bojtos díszítést utánzó lószerszámvereteivel (Zaseckaja No 25-26.). Ezen kívül a Borovoe-i leletnek a VI. sz. elejére való keltezése mellett szól még a kőberakásos és sűrűn granulált véreteknek egy igen jó analógiája, mely az V. sz. végére, a VI. sz. első felére keltezett Káma-menti sírban fordult elő: V. F. Gening-R. D. Goldina: Kurgannye mogil'niki harinskogo tipa v Verhnem Prikam'e. Voprosy Arheologii Urala 12 (1973) 78. 28-30. - Időközben a Borovoe-i lelet pontos párhuzama került elő Koreából. (Kerimroo, W. Anazawa feldolgozásában; e lelet újraértékelését G. ClauB készíti el.). Más közép-ázsiai leletek is azt mutatják, hogy ott az általunk hunkorinak tartott stílus a 67. sz.-i ötvöstárgyakon továbbélt. 20 Ismeretlen dél-oroszországi lelőhelyről: Reallexikon der Vorgeschichte XIII. Berlin 1929, 41. t. c, Tamán-ból: Werner(1956)22. t. 1. 21 Fettich (1936) 55. 20. kép 22 Fukai-Horiuchi I. LXXXIX. t., Godard 236: 600 körűire keltezi. 23 Csallány 166-168. 24 Szabó J. Gy.: Az egri múzeum avar kori emlékanyaga. I. EMÉ (1965) 46-47. - A kétféle típushoz Id. pl.: Fettich (1936) 62, Kovrig (1963) 106, Nagy VIII. t. 1, (P-fülű), ill. László (1955) XLVI. t. 1, 7, 8 (hármasívű tartófül). 25 Az egyazon pontot különböző irányból érő, egyező nagyságú igénybevételek. Gondolatmenetemet statikai szempontból Gremsperger G. ellenőrizte. 26 Csallány 168. 27 Szogdiai és tocharisztáni freskókon (Id. pl. 6. kép 1.) türk szobrokon [Id. Grac 1.1. 1, 5, 6, 12, 22, II. t. 37, 44; L. R. Kyzlasov: Tuva v periode tjurkskogo kaganara (VI—VIII w.) Vestnik Moskovskogo Gos. Universiteta. Istorija IX. 1. (1960)52.

1.1. 22, 2. kép a-b]. 28 Vívóismereteim és Kurosawa M. közlése alapján, aki az európai sport- és a hagyományos japán vívást egyaránt gyakorolta. 28a Ma inkább így írnám: feltehetőleg. 29 A szaltovoi kultúrában A. Zakharov-W. Arendt: Studia Levedica. Arch. Hung. 16 (1934) II. t. 2, III. 1.1-3, IV. 1.12, a Felső-Volgánál: E. A. Halikova: Bol'áe-tiganskij mogli'nik. Sov. Arh. 1976. 2.164-4-21, az É-Kaukázusban: A. P. Runic: Skel'ny mogylnyky u verhov'jah r. Eékakon na Pivniönomu Kavkazi. Ar. 1972. 68. 3.

1. 30 von Gabain 74.1.177. 31 E pontnál érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a VII— VIII. századforduló tájára keltezett Afrasiab-i freskócsoport egyes, szamarkandiakat ábrázoló alakjainál is enyhén ívelt kardok láthatók (39,40,41, sz.) - Cikkem e mondatát vitatja B. J. Overlaet, szerinte a British Museum-beli kard pengéje ill. hüvelye nem ívelt, hanem egyenes; Contribution to Sasanian Armament in Connection with a Decorated Helmet. Iranica Antiqua 17 (1982) 201. 52. j. A kérdés csak személyes vizsgálattal dönthető el; a kiállítási vitrinben közelről megnézve, íveltnek láttam. 32 Grac 63. - Igen lényeges, hogy az ottani szablyák (?) Grac által javasolt kormeghatározásában döntő szerepet játszanak a párhuzamként felhozott korai avar markolatfüles kardok. 33 Bóna (1971a) 28-37. a pénzekkel is keltezett igazi, ozorai, dunaújvárosi stb. szablyás sírokról. A szovjet kutatásban elterjedt nézet, hogy a II. Constans (641-668) pénzével záródó Mala Pereáőepino-i, ill. a VIII. sz. elejéről való Galiat-i lenne az első kelet-európai szablya-lelet: G. F. Korzuhina: Iz istorii drevnerusskogo oruz'ja. Sov. Arh. (13) 1950. 75; Merpert (160-161). E felfogás nem számol azzal, hogy a szablyák 670 körül már megjelentek a Kárpát-medencében. A Pereéőepino-i lelet szablya volta ellen nem csupán az szól, hogy kísérőleletei a korai és nem a közép avar anyaggal állnak kapcsolatban, hanem az is, hogy szerelékei teljesen eltérnek a legkorábbi szablyákétól, ugyanakkor teljesen megegyeznek az egyes szerelékek a korai avarok P- és hármas ívű /carc/füleivel. A Peresőepinoi-i lelet szablya voltát a hüvelyéből kihúzott, vagy a legalábbis röntgenfelvételen bemutatott vaspenge fogja tisztázni, addig egyedül a hüvely rendkívül enyhe görbülete alapján nem megnyugtató dönteni a benne levő penge görbülete és főleg az egyélű volta mellett. A Mala Pereáőepino-i kard eredetiben való tanulmányozása (1983) is a szablyának való meghatározása teljesen elhibázott voltáról győzött meg. 34 Régészeti anyagra egyáltalán nem támaszkodó, művészettörténeti jellegű gondolatok után hasonló megfigyelésre jutott Siékin 218-219. Türk vagy belső-ázsiai szerszámozásúnak gondolta a szablyákat Haskins 326, Merpert 154-155. Jó érzékkel kizárta ugyan a Távol-Keletet, lehetőségként felvetette a dél-szibériai vagy belső-ázsiai 108