Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól

eredetet, de a VII. sz.-i avar szablyák ismerete ellenére is a pontusi szarmata hagyományok fontosságát, a Galiat-i és a Mala Pereáőepino-i szablyák korai voltát hangsúlyozta. A szablya Keleten való késői megjelenéséről Id. A. R. Zaki: Islamic Swords in Middle Ages. Bulletin de l'lnstitut d'Egypte. 36 (1955) 379. Nyilvánvalóan a közép avar eredetkérdés egyik pillére az, hogy ez a haditechnikai felfedezés miként és mikor jutott el Közép-Ázsiából a Pontus vidékére és a közép avarokhoz. Erre egyelőre nem tudunk választ adni. - Egy időközben fölmerült új és további pontosítást igénylő szempont gyökeresen új megvilágításba helyezheti a szablya eredetkérdését. 1987 elején a kora avar kori lovastemetkezésekről szakdolgozatát készítő Németi Mária, ugyanazon év nyarán pedig Szentpéteri Józsefnek az avar társadalom fegyveres rétegéről írt kandidátusi értekezése hívta fel a figyelmem arra a lehetőségre, hogy már a kora avarok is használhattak szablyát. Amennyiben ez igazolódik, további súlyos kérdésekkel kell szembenéznünk: ez esetben a Keleten talált szablyák egyszerűen konvergencia révén, azaz helyi fejlődés eredményeként jöttek létre, vagy pedig az avaroktól jött hatásra? 35 Raspopova (1965) 78-91, a türkök szogdiai jelenlétéről és a kapcsolataikról Gumiljov 152-154, S. G. Kljastornyj-V. A. Livéic: The Sogdian Inscription of Bugut Revised. Acta Orient. Hung. 26 (1972) 90-91, a türk-szászánida kapcsolatokról Harmattá (1962) 146-148. 36 Raspopova (1970) 89. 37 Ld. egy X. sz.-i Nishapur-i freskó (Gropp 124.1.1) és egy II. Khosrau-t ábrázoló medália (M. Bahrami: A Gold Medál in the Freer Gallery of Art. Archaeologica Orientalia, ed. G. C. Miles. New York (1952) 1.1.1/b.). 38 Harmattá (1962) 133-134. 39 Czeglédy K.: Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok. Ant. Tan. 2(1955)139-140. 40 Czeglédy K.: Herakleiosz török szövetségesei. MNy 49 (1953) 319-323, Gumiljov 184-185. 41 Gumiljov 124-126. 42 A. A. Jessen: Raskopki bol'sogo kurgana v urocisce Uctepe. MIA (125) 1965 173-182. a sírban talált gyűrű - s nem pecsét, mint azt Gropp írta - pehlevi felirata nem elegendő ahhoz, hogy az ott eltemetett embert is iráninak tartsuk (Gropp 279), hiszen iráni, bizánci stb. tárgyak igen gyakran fordulnak elő a népvándorlás kori sztyeppén, olykor vitathatatlanul nomád leletegyüttesekben is. Az Üctepe-i P-fülű, hosszú kard a kora avar kardoknak pontos párhuzama és nem hasonlítható (v. ö. Gropp 123. t. 2) II. Chosrau Taq-é Bostán-i harci késéhez. - Az Üő tepe-i lelet új feldolgozása: A. I. Semenov: K kul'turnoj attribucii rannesrednevekovogo progrebenija iz Uő tepe. KSIA 192 (1987)59-66. 43 E. Chantre: Recherches anthropologiques dans le Caucase. III. Paris-Lyon 1887, XIII—XIV. t. 44 Az Üő tepe-i és ENY-iráni leletek kulturális értékeléséhez tudnivaló, hogy Azerbajdzsán és Tabarisztán már a VII. sz. közepe óta arab kézen volt (V. Minorsky: A History of Sharván and Darband in the 10th-11th Centuries. Cambridge 1958,18, l/a.;Adhárbaydján. The Encyclopaedia of Islam. I. Leiden - London 1960,188.). Nagy körültekintéssel talán elvégezhető majd annak vizsgálata, hogy a kardjainknak és az alább említendő öveknek korlátozottnak tűnő iráni elterjedése kapcsolatban van-e pontosan a lelőhelyek vidékére kiterjedt Dailamán (v. ö. The Cambridge History of Irán. 4. From the Arab Ivasion to the Saljuqs, ed. R. N. Frye. Cambridge 1975,203) politikai történetével? A források nyomán egyébként figyelemmel követhető, hogy az arab hódítók az évi adó behajtásán kívül kevéssé avatkoztak bele az alávetett országok életébe. E politikának most azon kulturális vetülete méltó említésre, hogy az arabok - a türkökkel és a kazárokkal való csatározások nyújtotta lehetőségek ellenére - a X. sz.-ig egyáltalán nem vették át a szablya használatát. (A VIII. sz.-i források kard használatáról beszélnek, ld. A. Dzalilov: Sogd nakanune arabskogo naéestvija i borba sogdijcev protiv arabskim zavoevatelej v pervoj polovine VIII. V. Trudy IIAÉ Tadzikskoj SSR 20 (30) 1961.109. VIII—X. sz.-i arab kardokat ld. H. Stöcklein: Die Waffenschátze im Topkapu Sarayi Müzesi zu Istanbul - ein vorláufiger Bericht. Ars Islamica 1 (1934) 214.16. kép, Survey of Persian Art

2 (ed. E. Popé) 1423. t. B.) 45 E I. Krupnov: Galiatskij mogil'nik kak istoőnik po istorii alan-osov. Vestnik Drevnej Istorii 2 (1938) 1132-121. 45a Távol-Keleten felbukkanó P-fülű kardok típusát iráni eredetűnek tartja A. Wakou-M. Junichi: Koreán Envoys on the Murai painting from Ancient Samarkand. (Kivonat) Chösen Gakuhö 80 (Tenri 1976) 1-37. 46 Département des Antiquités Orientales, AO 21 405 lelt. sz. 46a A Louvre-beli vizsgálódásaim idején konzultáltam R. Ghirshman-nal, aki a megfigyeléseimmel, majd a neki kéziratban megküldött cikkem eredményeivel egyetértett. Érthetetlen hát, hogy a jelen cikkemmel nagyjából egyidejűleg megjelent tanulmányában a szóbanforgó leletet miért övként tárgyalta, v. ö. La ceinture en Irán Iranica Antiqua14(1979)IX. t. 1,2. 47 A Tak-é Bostán-i relief értékelésében eddig összefoglalóan nem vették figyelembe, hogy az ábrázolás több sztyeppéi kulturális elemet is tartalmaz: 1. a kutatás teljesen egyetért abban, hogy az ott többször kimutatható kettős öv viselete (Gropp 273-278) nomád hatást jelent [Otto-Dorn 13. 17. j., Ghirshman 305, 308, Raspopova (1970) 88], 2. a P alakú kardfülek (itt ld. a vadászati jelenet) nomád eredetéről a fentiekben volt szó, 3. a tegez típusa pontosan egyezik az avarokéval [U. K. Kőhalmi: La periodisation de l'histoire des nomades des steppes. Études Mongoles 5 (1974) 150.], 4. A király magas előkápájú, véretekkel kirakott nyeregben ül (v. ö. Fukai-Horiuchi XLIII. t.) - ez a nyeregtípus először a sztyeppén jelentkezett, a türk-avar kor előtt ismeretlen volt [Cs. Bálint: Les selles hongroises du X

e siécle et leurs rapports orienteaux. Türk Kültürümü Ara§tirma Enstitüsü 51,

1 A7 (1979) 2-4.], maguk a szászánidák párnás nyerget használtak (U. Kőhalmi K.: A steppék nomádja lóháton, fegyverben, Budapest 1972, 119.). 5. A kengyel használata vitathatatlanul sztyeppéi eredetű (Ghirshman 308). 6. A királyi kard hüvelyén látható kőberakás (FukaiHoriuchi X—XII. t.) gyakorlatának a Metropolitan Museum kardján (4. kép 1.) levő díszítések és a deszki P-függesztőfülön levő üvegpaszta használata felel meg, 7. II. Khosrau a lovas jeleneteken kattant visel [D. Schlumberger: Le palais ghaznévide de Lashkari Bazár. Syrie 29 (1952) 265.]. G. Gropp hatalmas anyaggyűjtéssel kísérli bizonyítani, hogy a kaftánt a sztyeppéi népek vették volna át az irániaktól (Gropp 283-284.). Tekintve azonban, hogy az előzőekben felsorolt, a nomádokra jellemző elemek a késő szászánida emlékek között egyedül vagy először Tak-é Bostán-ban fordulnak elő, e sokrétű hatások iránya inkább vele ellentétesnek - azaz a sztyeppéról II. Khosrau környezetéhez, vagy a dombormű készítőjéhez - feltételezhető. - E cikkem nyomán Iránban sztyeppéi hatásnak fogadja el még a kettős veretsoros lószerszámot is P. O. Harper: Silver Vessels of the Sasanian Period. I. New York 1981. 69. 48 K. Erdman: Die Entwicklung der sassanidischen Krone. Ars Islamica 15-16 (1951) 17. kép, R. Ghirshman: Irán. Parther und Sassaniden. München 1962, 186, 227. kép, 237. kép, 250. kép; a 243. képen ábrázoltat Godard 115. t. a VI. sz.-ra keltezi; Siskin 183.103. kép. 109