Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól

A rövid, de kitűnő tárgyi elemzések

202 után a szerző a Kuvrat-tal kapcsolatos forrásadatokat ismerteti. Ezek közül a legfontosabb és a Kuvratra vonatkozó kutatásoknak újat adó az a következtetése, hogy a patrikios-i méltósággal (ez esetben is) öv ajándékozása járt (p. 40-41.) A bizánci kapcsolatok számbavételekor figyelmet érdemelt volna a VIII. sz.-i Notitia episcopatuumbah említett onogur püspökség kérdése (a szerző által elismeréssel hivatkozott Moravcsik-cikkben

203 szó van róla), mivel felmerült a lehetősége, hogy e püspökség működése talán Kuvrat Bizánc-barátságával függött össze.

204 A szerző mindezeket összegezve erőltetés nélkül, meggyőzően vonja le a következtetést: az MP-n eltemetett magas rangú férfi keresztény volt, Bizánccal szoros kapcsolatai voltak s a VII. sz. közepén halt meg - ő volt Kuvrat, Magna Bolgaria fejedelme (p. 43.).

205 A könyv utószavaként olvasható W. Seibt-nek (Wien) a kézirat lezárása után kézhez vett szakértői véleménye, mely a két, monogramos bizánci pecsétgyűrű olvasatával kapcsolatos. (Bár történt már kísérlet,

206 a nem-bizantinológus számára mégis érthetetlen, hogy 70 éven át hogyan nem kerülhetett sor erre a megfejtésre.) W. Seibt véleménye szerint az egyik gyűrű monogramja Xoppatotf, Xpopatoű, XofJoűpT, etc, azaz Koppatcx; -ként, a másiké pedig XoppcrcoüTKXTpixioú -ként olvasható (p. 44.). E kérdésben nyilván a bizantinisztika megfelelő ága mondja majd ki a végső szót. Mindenesetre joggal emlékeztet a szerző a kora középkori Nyugat-Európa legnagyobb rangú sírlelete történetére, ahol a személy szerinti azonosítást a CHILDIRICI REGIS felirat tette azonnal lehetővé. A szerző ezen eredménye új támpontot nyújt a sztyeppéi régészeti kutatásnak és feladatot ad a bizantinisztikának. A Kuvrattal való azonosítása egyértelműen lezárja útját a szláv meghatározásával járó, 2-3 évtizede elterjedt, de Korzuhina útmutató

207 cikke óta is fel-felbukkanó - ötleteknek (vonatkozik ez az MP-\ körbe tartozó többi sírlelet értékelésére is.). A sztyeppéi történelem kutatásának és a bizantinisztikának az itt kínált konkrét információ elemzésén túl - elsősorban erre kell majd választ keresnie, hogy ez az újonnan felmerült szempont miként illeszthető a Magna Bolgaria lokalizálásával kapcsolatos vitába, és hogy miért azon a vidéken, a meotisi hazától légvonalban is min. félezer km távolságban temették el az onogur nagyvezért. Tény, hogy a szerző, a bizantinisztikai történeti irodalomban a kutrigurokkal és az onogurokkal kapcsolatos problémákat egyáltalán nem érinti, a Kuvrat halála időpontjával kapcsolatos nézetek csak rövid válogatásban ismertek előtte

208 - bár lehetséges, hogy éppen a céltudatos érdeklődés volt az, mely segítette az előrelépésben. E sorok íróját pl. éppenséggel a Magna Bolgaria földrajzi helyével, kiterjedésével foglalkozó érvek és ellenérvek tartották vissza attól,

209 hogy az MP-\ sír (és köre) VII. sz. közepére, középső harmadára való keltezését s az először Bóna I. által hangsúlyozott intenzív bizánci kapcsolatokat történetileg konkrétabban értelmezze. A szerző a Poltava-vidék és a Meotis közti nagy távolságot azzal a gondolattal hidalja át, hogy a bolgárok a vezérük eltemetésére olyan tájat választottak volna ki, mely az araboktól, nyugati türköktől és kazároktól egyaránt távol esett (p. 43.).

210 Ebben - a szerző hivatkozása szerint - még szerepet játszott volna a különben az Arany Horda vezéreinél (XIII. sz!) megfigyelt s a X. sz.-i Kárpát-medencei magyarok előkelőire is vonatkoztatott folyókmenti nomadizálás

211 is (p. 7.). E szerint Kuvratot a nyári szállásánál temették volna el, ami kevésbé valószínű, mivel a temetők a sz^eppei népeknél a téli szállás környékén voltak. Most viszont ha elfogadjuk Kuvrat sírjának azonosítását, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az MP és a kubáni őshaza közti távolságot az onogur-bolgár történelmen és Kuvrat személyes sorsán belül kell majd megmagyarázni. Úgy látszik tehát, hogy Kuvrat a kazárokkal való harc(ok) után Ny felé vonult. (Ebből az a következtetés is levonható, hogy Niképhoros pátriárka és Theophanes elbeszélése a bolgárok szétköltözéséről úgy pontosítható, hogy az nem Kuvrat halála után következett be - mint azt közös forrásuk alapján előadják -, hanem az lényegében már magával a legidősebb fiú (Baján, ill. Batbajan) helyben maradásával és Kuvrat és hívei elköltözésével vette kezdetét.) Ezek után az is valószínűsíthető, hogy Kuvrat Ny felé vonulása tervszerű költözködés kellett, hogy legyen; egy megvert és kifosztott vezért nem temethettek volna el ilyen gazdagsággal. Ezzel egyben egy másik, igen vitatott hitelű forrás, a József kagán-féle levelezés egyik mondata kaphat több tartalmat (a szerző felhasználhatta volna Kuvrat sírja itteni előkerülése magyarázatára). Eszerint a kazárok tovább követték a menekülő bolgárokat: „Oni (= a bolgárok, B. Cs.) ostavili svoju stranu is bezali, a te (= a kazárok, B. Cs.) presledovali ih, poka ne nastigli ih, do reki imeni Duna".

212 Mindennek eldöntése természetesen a specialisták dolga lesz majd. Az mindenesetre bizonyos, hogy a szerző által közzéadott, az MP-\ lelet sztyeppéi környezetét érzékeltetni kívánó térképen (p. 8. Abb. 1.) a szaltovo-majaki kultúra

213 Donec-menti és Don-vidéki lelőhelyeinek feltüntetése időrendi okból irreleváns: az említett régészeti műveltség követte Kuvrat korát; kezdete e vidéken min. 1-2 emberöltővel későbbi időre tehető.

214 A Közép-Dnyeper-vidék VI—VII. sz.-i nomád népeivel kapcsolatban a régészet igen keveset tud mondani, mivel alig több, mint egy tucat ilyen sírt ismerünk.

215 így azután ismeretlen pl. a Meotistól É-ra, a Dontól Nyra élt különféle ogur népek (onogurok, kutrigurok) sorsa és régészeti hagyatéka. Ezek felderítése nagyban gazdagítaná a Közép-Dnyeper-vidék VII. sz.-áról szóló igen gyér ismereteinket; azt a kérdést, hogy milyen környezetben találtak itt átmeneti hazát Kuvraték

216 s hogyan olvadtak bele a Kazár kaganátusba az itt lakó kutrigurok, valamint az Asparuh elvonulása után ittmaradt onogur-bolgárok, mikor az előbbi hatalma itt újból és végleg utolérte őket. Természetesen nem várható el egy roppant szerteágazó problémákat magában egyesítő lelet feldolgozásától, hogy az minden részletkérdést érintsen. A temérdek függőben maradt probléma érzékeltetésére hadd említsünk itt három, kiragadott példát. A tisztán 103