Tálas László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv 7. (1990)

Bálint Csanád: Régészeti jegyzetek a VI—VII. századi avarok keleti kapcsolatairól

történeti természetű, fent említett kérdések sorához fűzhető a dél-oroszországi avar-bolgár viszony tisztázatlan volta s e viszony régészeti tükröződése: mennyi az „avar" és mennyi a „bolgár" az MP-i leletben.

217 A történeti néprajz körébe tartozik a temetkezési szokások vizsgálata; ez szerencsére már az orientalistákat is kezdi érdekelni.

218 Érdemes lenne újra áttanulmányozni a lelet előkerüléséről szóló eredeti feljegyzéseket.

219 A korhadt fadarabok előkerülése, a föld beszakadása a találó lába alatt ui. egy olyan sírkamra egykori megléte jeleként fogható fel, mint amilyenről Ibn IV. MÉG EGYSZER KUVRAT SÍRJA AZONOSÍTÁSÁRÓL Mi sem természetesebb, hogy egy páratlan gazdagságú leletnek egy kiemelkedő rangú történeti személylyel való azonosítása reakciókat vált ki a kutatásból ilyen azonosítások úgyis ritkán adódnak a régészetben. A J. Werner könyvéről eddig megjelent recenziók közül kettővel

221 érdemes most közelebbről foglalkoznunk, mert ezek nem egyszerűen csak vitatják MP és Kuvrat összekapcsolását. J. Werner munkáját kritizálni annál is inkább lehet, mert az azonosítás végeredményben mind a leletek, mind a sztyeppéi történelem részletekbe menő elemzése nélkül történt.

222 Inkább J. Werner jó történeti megsejtésének - és ismétlem: a nemzetközi kutatás ez irányba mutató, korábbi jelzéseinek köszönhető, hogy az megállja a helyét. Az azzal szemben felhozott kifogások nagy része azonban más jellegű. Először is elkerülhetetlen nem utalni arra, hogy H.-W. Haussig-ot érezhetően személyes indítékok is vezették az írásban. Miért van szükség annak leszögezésére, hogy ő 1981 -ben A. Bankkal együtt tanulmányozta az Ermitázs kincstárában őrzött leletet, ha végül is vizsgálatainak konkrét tanulságait, eredményeit nem osztja meg velünk? Magukkal a tárgyakkal ui. csak típusonként, csoportokban foglalkozik, s ha mégis említ egyes tárgyakat, akkor sem A. Bobrinskoj eredeti közleményére hivatkozik, hanem J. Werner tábláira - H.-W. Haussig írásából hiányzanak a tárgyakról személyesen beszerezhető benyomások. Mint erre a bevezetésében maga is utal, cikke valójában egy önálló eszmefuttatás, melyhez - teszem hozzá J. Werner könyve csupán az alkalmat szolgáltatta. H.-W. Haussig kritikája sietséggel íródott; erre utal a cikk szerkesztési módja. A szerző más munkáiban nem fordul elő, hogy önálló részek, ötletek valamivel később változatlan formában megismétlődjenek (Id. a lelőhelynek Magna Bolgaria-tól való nagy távolsága,

223 Gordas megkeresztelkedése

224 stb.). Munkamódszerét a források önkényes kezelése és csoportosítása jellemzi, ami természetesen csak a vonatkozó irodalom szintén rapszodikus felhasználása mellett tehető meg. Kulcsszó nála a „nyilvánvalóan" (offenbar), mely Fadlán a kazár kagán temetkezése ismertetésénél írt. Régészeti probléma, az MP-i sír kapcsán gyakran, a szerző által is említett Kelegie-i lelet fogazásos indadíszű szíjvége - ez a kora avar kori ún. II. állatstílus kialakulása, s továbbmenve: az avarok VII. sz.-i keleti kapcsolatai vizsgálatánál nem mellőzhető adat.

220 A szerző Kuvrat sírjának azonosításával az ilyen irányú jövendő kutatásoknak ad lendületet. * * * egyéb módon nem igazolt ill. nem igazolható megállapításokat vezet be. Ilyen pl. az, hogy az MP-i páncél, „szablya"

225 és lószerszám „nyilvánvalóan" egy ellenséges hadvezér vagy király tulajdonából származik, melyet csatában vettek el attól,

226 s hogy a „kincs" Közép-Ázsiából származó részét a bolgárok „nyilvánvalóan" a K-ről Ny-ra tartó vándorlásuk során hozták magukkal,

227 stb. Nem világos: rokonsági kapcsolatot vagy hatalmi örökséget takar-e nála az a kijelentés, hogy az 527 körül Boszporuszban szerepelt Gordas Asparuh egyik elődje („Vorgánger") lett volna

228 - tudtommal mindez semmivel sem igazolható. Egyenesen szenzációs lenne, ha alátámasztható lenne az a megállapítása, hogy az ugyanott és ugyanakkor ténykedő Muageris népe buddhista lett volna,

229 dehát az ehhez alapot szolgáltató Theophanesnál olvasható nemesfém idolok mégis inkább a sztyeppéi népeknél jólismert, ősöket ábrázoló bálványokkal lehetnek azonosak. Nehezen érthető, hogy míg MP és Kuvrat összekapcsolását határozottan támadja, ugyanakkor a kritikája más adatok felhasználásakor már nem ilyen szigorú. Több mint kockázatos az a kijelentés, hogy az MP-i lelet szászánida ill. közép-ázsiai eredetű tárgyai hasonlítanak azokhoz, amilyeneket Zemarchos bizánci követsége 569-ben látott Sizavulos nyugati türk kagán udvarában.

230 A Menandrosnál fennmaradt jelentés azonban e tekintetben annyira szűkszavú és általános, hogy annak bármilyen konkrét edénytípussal való azonosítása csak a fantázia terméke lehet. Cikke példamutatóan gazdag lábjegyzetekben (19 kis oldalhoz 130 jegyzet), ugyanakkor hosszan lehetne sorolni az általa érintett sokféle témához vágó és mégis mellőzött alapvető műveket.

231 De lássuk az MP-i lelettel kapcsolatos mondanivalóját. A Kuvrattal való azonosítással szemben felhozott kifogásai íróasztal mellett születtek. Annak ui. csak egy Bizáncban élt patrícius esetében lenne jelentősége, hogy a sírjából hiányzanak az e rangra utaló insignium-ok.

232 Márpedig Kuvratot a bolgárok temették el, a saját temetkezési szokásaik szerint, s nem a bizánciak. A bizánci és bolgár fél egyaránt tudta, hogy az adott esetben e cím adományozása személyes és politikai indítékú volt; mondhatni, hogy Kuvrat nem volt egyéb, mint „patrícius honoris causa." Ugyanilyen le104