Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Bóna István: A XIX. század nagy avar leletei

a ló koponyájára, amely a temetkezés szintje fölé emelkedett. A ló koponyáján sorakozó ezüst pitykékből, fityegőkből és a ló szájában lévő vas zabiából mindkét esetben egyértelmű volt alföldi parasztemberek számára, hogy felkantározva eltemetett ló maradványaira találtak. A másik lóról mitsem olvashatunk, zablájáról sem esett szó. A halott fölé temetett lókoponya lett volna, vagy részleges ló csontváz, avagy szerszámzata annyira elmállott, hogy megfigyelni sem lehetett, - megannyi kérdés, amelyekhez a kengyelekkel kapcsolatos talányos hallgatás társul. Okvetlenül a találóktól származó pontos értesülés, hogy az aranyak az emberi csontváz fölött két sorban kerültek elő. Az egyik sor nyilván a lecsatolt s kibontva a halottra helyezett aranyveretes fegyveröv (Bóna 1979, 28), a másik „sor" viszont csak az aranylemezekkel borított kard lehetett, amely a kor szokása szerint valószínűleg a felkar és a mell közé fektetve hevert (Bóna 1979, 28), - innen származónak említették a kard függesztőfüleit is. A többi lelet előkerülési helyéről nem maradt híradás, - Ferenczy velük kapcsolatos elmélkedései már magukból a látott tárgyakból indultak ki (kétszer is „lehettek"). Az érmek „hitelességének" vitatói megnyugodhatnak, Iustinianus császár arany pénze a leletek közt volt már két évvel múzeumba jutásuk előtt. Az alább írottak szempontjából döntő jelentőségű az egyetlen ezüst kancsó és az egyetlen nem talpas (billikom!) ezüst kehely leírása és az arany fülbevalópár említése. A kard bizánci aranyvereteirol szólva Ferenczy egy 3 coll (7,24 cm) széles, négyszögletes aranylemezre emlékezik. Nyilván összekeverte a látott lemezek méreteit, ekkora összefüggő, préselt díszítésű borítólemez ugyanis nem lehetett a kardon, a méret a tokvégződés sima négyszögletes aranylemezére illik. Túlzott az egyenes pengéjű kard Ferenczy még látta! - 2 colira (5,23 cm) becsült pengeszélessége is. Már Ferenczy bicskája beletört az arany kardfüggesztő fülek rendeltetésének meghatározásába, 70 éven át bele fog törni a kutatóké is. Amelyik pillanatban leválasztották őket a kardról (hacsak már maguktól le nem váltak, vö. a levelet), attól kezdve semmiféle ismert tárgyra nem hasonlítottak többé. Ferenczy „kéz-fejék"nek írja őket, aminek semmi értelme, hacsak nem csukott ökölre emlékeztető formájukra célzott. Nyilván háromkaréjos alakúk miatt „illesztette" őket egybe az egyébként felismerhetően leírt háromkaréjos ezüst „gombokkal", vagyis a lóherelevél alakú kantárdíszekkel. Az utóbbiakkal kapcsolatban nem szellemtelen hasonlata (a korabeli zsinóros, fémgombos mentékre emlékeztető) öltöny kapcsokra utaló formai rokonság. A gyűrűket sebtében számolta meg, ezért szerepel csupán 7 db a tényleges 8 db helyett. Nem látta, de mindenesetre nem írta le Ferenczy az aranyba foglalt kristály csüngőt, nem részletezte az övdíszeket, az aranylemezeket és a töredékeket. Egyebekben leírása lényegében megegyezik a MNM RN 69,1858 tételeivel. Ferenczy levelét elismerésre méltó gyorsasággal németre fordította s már négy nappal később közzétette (a levelező nevének említése nélkül) az Oesterreichische Kaiserliche Wiener Zeitung (1857, Nr. 40, vom Donnerstag, den 19. Február, S. 497, „Zur Tagesgeschichte", mittlere Spalte): Dem Délibáb wird aus Battonya ím Békés-Csanáder Komitate berichtet: „In der Kolonie Kunagota gerieth jüngst ein Bauer wáhrend des Grabens einer Grube vor seinem Hause auf das Stück eines Riemens von einem Pferdezügel, dann auf ein PferdegebiB, welches in den Záhnen eines aufwárts stehenden Pferdekopfes eingezwángt war. Nach weiteren Ausgrabungen gerieth man auf die Skelette eines Menschen und zweier Pferde; oberhalb des menschlichen Skelettes lagen zwei Reihen Goldbleche, Handspangen und hineinpassende silberne Knöpfe. AuBer noch mehreren anderen Goldblechen fand man ferner eine goldene Münze aus der Zeit des Kaisers Justinian, ein mehrere Griechische Köpfe darstellendes 3" im Quadrate umfassendes Goldblech, einen silbernen Krug, einen kelchartigen silbernen Pokal und ein gerades 2" breites Schwert; endlich wurden 7 Stück goldene Ringé und ein paar Ohrgehánge von plumper Arbeit zu Tagé gefördert" „Békés-Csanád" az abszolutista kormányzattól erőszakkal összevont megye volt, Bécsben így kellett írni. A dohány-kertészből Bauer lett, aminek a németben ugyan semmiféle pejoratív mellékzöngéje nincs, ám ha a fordítás alapjául szolgáló magyar híradásra nem sikerült volna rátalálni, nem derült volna ki, hogy Balázs János kertész és a háza előtt gödröt ásó paraszt egy és ugyanazon személy volt. A „kéz-fejék" szót már a fordító sem értette, a „Handspange"-nak legalább annyira nincs értelme (kézi csat, kézi fibula), mint a magyar eredetinek, ráadásul „beleillő" ezüst gombokat helyez beléjük, ami alapos félreértés. A fülbevalót pontosan, ám kevésbé költői módon adja vissza. A közleményt Friedrich Kenner kivonatolta a régészet számára. Olyan rosszul, hogy rosszabbul már nem is lehetett volna (Kenner 1860, 375 = Kenner, Fundchronik-I .-Sonderdruck 151) „Kun-Ágota (Bekes-Czanader Comitat). Nach einer mehrfach bestátigten Notiz der k.k. Wiener Zeitung Nr. 40 (1857), wurde von einem Bauer der genannten Colonie ein Gerippe eines mit seinem Pferde begrabenen Háuptlings aufgefunden. Die Gegenstánde die sich dabei vorfanden, waren zwei Reihen Goldbleche, Handspangen aus Gold, silberne Knöpfchen, ein mehrere griechische (?) Köpfe darstellendes Goldblech 3" im Quadrat, 7 Stück goldene Ringé und ein Paar Ohrgehánge von plumper Arbeit" Kenner nem hitt a két ló eltemetésében, egyet csinált belőlük, a halottat pedig főnöknek nevezi. Egyéb kifejezései sem mindig a Wiener Zeitungból származnak, másként írja a Colonie és a Comitat nevét is! Az alapközlés „több oldalról megerősített" jelzője ma már kinyomozhatatlan más, rövid, sajtóhíradásokról tanúskodik, nyilván ezek nyomán választotta el az ezüst pitykéket az egyébként számára is rejtélyes Handspangen-től. Érthe89