Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Urbán László: A termelőszövetkezeti szervezés és közös gazdálkodás első évei Szolnok megyében (1948-1950)

- 113-ból 110 - a teljesen közös gazdálkodást folytató termelőszövetkezeti formához tartozott. (Az önálló tsz és a III. típusú tszcs közötti különbség nem a művelés, a jövedelemelosztás módjában, hanem a jogi viszonyokban volt.) D) AZ 1950. ÉVI SZÖVETKEZETSZERVEZÉS MÁSODIK HULLÁMA 1950 közepén Szolnok megyében 113 szövetkezeti üzem az összes mezőgazdasági területnek 3,8, a szántónak pedig 3,9%-ával jelentette a termelőszövetkezeti szervezés első két évének eredményét. Erről a bázisról indították a kollektivizálás újabb hullámát. 1950 közepe tájától egyre inkább a parasztság többségének közös gazdaságokba tömörítését igényelte az agrárpolitika. Mind nagyobb szerepet kaptak a szövetkezeti szektor bővítésének számszerű előírásai, amelyeket sokkal inkább az eltúlzott igények, mintsem a gazdasági és politikai feltételek reális számbavétele alapján diktáltak. Az MDP Politikai Bizottságának 1950. január 26-i határozata nyomán Szolnok megyében is meghatározták a kollektivizálás ütemének tervszámait.

184 Az év közepén sor került az akció elindítására is. 1950. június 14-én Szolnok megyében megkezdték az új termelőszövetkezeti csoportok szervezését szolgáló előkészítő bi-. zottságok és a meglevő tszcs-k fejlesztését segítő „új belépők csoportja" kialakítására szolgáló szervezőbizottságok létrehozását. 185 Rövidesen meg is alakult öt előkészítő bizottság, egyenként 5-7 taggal és 29 „új belépők csoportja". 186 Ez utóbbi vonatkozásában említést érdemel, hogy a korabeli sajtójelentés szerint elsőként Túrkevén alakult meg.

1

87 A termelőszövetkezeti szervezés július elején kapott nagy lendületet. A hónap 12. napján azt jelentette a megyei tanács mezőgazdasági osztálya, hogy a megyében már 16 előkészítő bizottság működik és 53 tszcs-nél van új belépők csoportja.

1

88 Ezekre alapozva, a pártszervek irányításával és a tömegszervezetek, valamint a földművesszövetkezeti vezetők bevonásával széles körű szervezőkampány bontakozott ki, amelynek eredményeképpen a közös gazdálkodás keretei jelentősen kibővültek. 1950. július 1-től augusztus 29-ig a szövetkezeti tagok száma több, mint kétszeresére (4088-ról 9067-re), a közös gazdálkodásba vont terület mintegy másfélszeresére (36463 kh-ról 58123 kh-ra) nőtt.

1

89 A termelőszövetkezeti egységek száma azonban nem emelkedett, sőt 113-ról 112-re csökkent.

190 Ez abból adódott, hogy bár 13 új tszcs is alakult, csaknem valamenynyi járásban és városban egyesülésekre került sor.

19

! A legjelentősebb fúziósorozat Mezőtúron játszódott le, ahol a 16 tsz-ből és tszcs-ből 11 lett.

1

92 A kéthónapos kampány idején elsősorban agrárproletárokkal és újgazdákkal bővült a szövetkezeti tagság. Túrkevéről pl. július 24-én azt jelentették, hogy „a legnagyobb érdeklődés az egyéni proletárok részéről van", augusztus 7-én pedig azt, hogy „az egyéni dolgozó parasztok még mindig nehezen szánják rá magukat a belépésre".

193 Hasonló volt a helyzet a megye településeinek többségében. A nincstelenek mellett lényegében csak az 1945-ös földreform juttató ttjait - köztük is inkább csak a kisebb földűeket - sikerült belépésre bírni. Ez jellemezte a már működő közös gazdaságokhoz csatlakozókat és az új tszcs-ket létrehozókat egyaránt. A július-augusztus folyamán alakult csoportok közül pl. a jászteleki Alkotmány tszcs 73 alapítója közül 39-nek nem volt földje, a tiszasűlyi Sallai tszcs kezdeti 31 tagja közül 12 nincstelen, 19 pedig újgazda volt.

194 A Kisújszállási Új Élet tszcs 1950. július 30-i alakítását 5 agrárproletár és 15 újgazda mondta ki.

195 A túrkevei Szabadság tszcs létrehozóinak fele (11) nincstelen, másik fele földhözjuttatott volt.

196 A szervezeti keretek átalakítása 1950 szeptemberében tovább tartott. Új tszcs-alakulások ekkor is történtek, de ezeknél jóval nagyobb szerepet játszottak az egyéb változások, így mindenekelőtt az önálló termelőszövetkezetté alakulások. Szeptember közepén hagyták jóvá többek között a nagyiváni II. sz. Rákosi, a kuncsorbai Vörös Október, a kunhegyesi Vörös Október, a Mezőtúri Táncsics, a Kengyeli Sallai, a Karcagi Táncsics, az öcsödi Szabadság és a kisújszállási Ady tszcs termelőszövetkezetté válását.

197 1950. augusztus 23 és szeptember 12 között került sor Szolnok megyében a részleges tagosításra.

198 Eredetileg a Földművelődésügyi Minisztérium részéről 42 megyebeli községben engedélyezték az eljárást, később ezt a számot 44-re emelték.

199 A tagosítás - amelynek méretei a megyék közül Szolnokban volt a legnagyobb - 81 termelőszövetkezeti gazdaság területét érintette. A tsz-eknek és tszcs-knek 43 249 kh-t táblásítottak, úgy, hogy egyúttal 11488 kh állami földkiegészítést is adtak számukra.

200 1950 nyár végén, ősz elején összességében a termelőszövetkezeti szektor szervezeti kereteiben jelentős változások következtek be. A közös gazdálkodásba vont terület és a szövetkezeti tagság jelentősen bővült. A tsz-ek és tszcs-k földjének nagyobb részét nagyüzemi méretű táblákba vonták össze. Ezzel a kollektív termelés fontos feltételei alakultak ki. 5. A SZÖVETKEZETI TERMELÉS GAZDASÁGI JELLEMZŐI 1949-50-BEN A közös gazdálkodás első két évében elsődlegesén az nyomta rá bélyegét a szövetkezeti termelésre, hogy résztvevői a termeléshez szükséges eszközökkel és ismeretekkel legkevésbé rendelkező rétegekből kerültek ki. Munkájuk hiányos tárgyi és személyi feltételei következtében nagymértékben külső erőforrásokra, segítségre szorultak. Kezdetben a közös területhez hasonlóan a közös eszközállomány sem a tagok birtokából került szövetkezeti kezelésbe, hanem idegen tulajdonból. Az első termelőszövetkezeti csoportok működését, tevékenységi körét alapvetően külső - tőlük lényegében független, általuk alig befolyásolható - tényezők határozták meg. A közös gazdálkodás kezdetekor a termelőcsoportok üzemméretei még nem haladták meg a tehetősebb parasztgazdaságokét, felszereltségük pedig jóval elmaradt azokétól. Földjeik az 1948 őszén még földbérlőszövetkezeti keretekben kapott támogatással - szántási és vetőmaghitellel - valamint - részben önkéntes, részben rendeletileg előírt

201 földművesszövetkezeti segítséggel megmunkált területekből tevődött ki. Eszközeik több forrásból, de szükségleteikhez mérten kis mennyiségben kerültek hozzájuk. Ezek a jellemzők általánosak voltak, mellettük azonban számottevő különbségek mutatkoztak. A közös gazdálkodás első két évében a szövetkezetek termelési feltételeiben jelentős változások zajlottak le. Ezek között az egyik legfontosabb az üzemméretek már jelzett erőteljes növekedése volt. A tszcs-k birtokába került földterület növekedési üteme sem időben, sem térben nem volt egyenletes. Egy-egy szervezési kampány vagy a tagosítás ugrásszerűen bővítette a szövetkezetek területét. Az egyes termelőcsoportok között etekintetben számottevő különbségek mutatkoztak. 1950 szeptemberi adatok szerint a Jánoshida-Pusztamizsei Tolbuhin tszcs-ben mindössze 3 kh 100 n.öl jutott egy tagra, a Tiszapüspöki Petőfi tszcs-ben ezzel szemben 17 kh 200 n.öl.

202 Nagy eltérések voltak a földminőség tekintetében is. 1949 második felében adott jelentések szerint a túrkevei Vörös Csillag tszcs 713 kh földjéből 545 kh jó, a mezőtúri Komszomol tszcs területe viszont erősen kötött, részben szikes talaj volt, a karcagi Dózsa tszcs pedig többségében rosszminőségű legelővel rendelkezett.

203 A szövetkezeti földterületek elhelyezkedésére 1949-50-ben a széttagoltság volt a jellemző. A tagosítások ugyan átmentileg megszüntették ezt a helyzetet, de a gyakori szervezeti változá280