Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Urbán László: A termelőszövetkezeti szervezés és közös gazdálkodás első évei Szolnok megyében (1948-1950)

sok újra hasonló körülményeket teremtettek. 1950 augusztus elején pl. a Tiszabői Petőfi tszcs földje 97, a Fegyverneki Petőfié pedig 102 tagban volt. 204 A rendelkezésükre álló földterületekkel kapcsolatos menynyiségi és minőségi problémáknál nem kevesebb gondot okoztak a termelőcsoportoknak a gazdasági eszközök. A közös termelés útjára lépők a kezdeti időszakban - mint már jeleztük - a legszegényebb rétegekből kerültek ki, így termelési feltételeiket az első két évben jószerével teljesen idegen forrásokból s még így sem minden esetben kielégítő szinten - teremtették meg. A kezdeti időszakban a gazdag paraszti birtokok állományából és állami támogatásból jutottak állatokhoz, épületekhez és eszközökhöz. Később ez már kevésnek bizonyult, s 1949 őszétől egyre inkább jellemző volt a földművesszövetkezetek javainak átirányítása és államkincstári tulajdonú vagyontárgyak átadása is. Különösen fontos szerep jutott ennek a két forrásnak 1950 elején. Ekkor kapott meg a helyi földművesszövetkezettől a túrkevei Vörös Csillag tszcs egy, a kunhegyesi Dózsa tszcs két istállót, a Mezőtúri Szabad Föld tszcs egy górét, továbbá a tiszakürti Dózsa tszcs két gazdasági épületet.

205 Egyidejűleg a Megyei Földhivatal több tszcs-nek juttatott állami tulajdonba került épületeket is. Állatok és kisebb földművelőeszközök továbbra is elsősorban a gazdagparasztok vagyonából kerültek a közös gazdaságok birtokába. Az állatok vonatkozásában jelentős volt a malmok államosítása során a tszcs-knek juttatott állomány is. A volt malomtulajdonos jószágaiból kapott a Jászalsószentgyörgyi Petőfi tszcs 51, a Kunhegyesi Gerő tszcs 45, a Tisza gyendai Dózsa tszcs 19, a Kisújszállási Petőfi tszcs pedig 18 sertést.

206 A tárgyi feltételekhez hasonlóan a személyi tényezők is szükségessé tették a külső segítséget. 1949-50-ben a paraszti termelési hagyományokat hordozó társadalmi rétegek még jószerével teljesen kívül voltak a közös gazdaságokon. így a tszcs-k tagjai mezőgazdasági szakismeretek és a termelésszervezés terén éppúgy támogatásra szorultak, mint a szövetkezeti adminisztráció frontján. így az irányítószervek és a gépállomások szerepe igen nagy volt a termelőcsoportok életében. A szövetkezeti üzemek méreteinek növekedésével egyre inkább mutatkozott a szüksége annak, hogy a tszcs-k saját szakemberekkel rendelkezzenek. Ennek érdekében tanácsi és gépállomási mezőgazdászokat helyeztek ki, sőt 1950 augusztusában a karcagi Szabadság és a túrkevei Vörös Csillag tsz-hez minisztériumi agronómus is került.

207 Nagy hiány volt egyéb szakemberekben is. 1950. március 26-i jelentés szerint a megye területén 70 olyan tszcs volt, amely nem rendelkezett iskolát végzett könyvelővel.

208 Ennek áthidalására sorozatosan rendeztek különféle tanfolyamokat, ahova több-kevesebb tszcs-tagot küldtek. Számuk nemegyszer az 5-6-ot, sőt a túrkevei Vörös Csillag tszcs esetében 1950 elején a 7-et is elérte.

2

°9 A személyi és tárgyi feltételek meghatározták a termelőcsoportok tevékenységi körét. 1949-ben a tszcs-k többsége állattenyésztési üzemággal csak igen korlátozottan, vagy egyáltalán nem rendelkezett. A jószágtartással jelentősebb mértékben foglalkozó gazdaságok meglehetősen szűk körébe tartozott a túrkevei Vörös Csillag. Ennek az egyesülést követőleg mi r 10 magyar félvér lova, 8 pirostarka ökre, 21 azonos fajtájú haszonszarvasmarhája és 204 mangalica sertése volt. Folytatott továbbá bérhizlalást is (545 sertés). Az üzemtervbe mind a szarvasmarha-, mind a sertéstenyésztés továbbfejlesztését felvették.

210 A jószágtartás szélesebb körű elterjedése a következő gazdasági évben került napirendre. 1949. december 13-i jelentés szerint általános jelenség, hogy „tavasszal bekapcsolódnak az állattenyésztésbe".

2

! 1 Ez -jelentős mértékben külső segítséggel - meg is történt. A termelőszövetkezeti csoportok 1949-50-ben többségükben növénytermelő gazdaságok voltak, ezen belül is túlnyomórészt szántóföldi növénytermesztéssel foglalkoztak. Néhány szövetkezeti üzem ugyan rendelkezett kisebb-nagyobb területű szőlővel (Jászfényszarui Lenin tszcs 6 kh, Tiszakürti Dózsa tszcs 4 kh), sőt egy-egy esetben szőlő (Jászberényi Petőfi) és gyümölcs (Fegyverneki Kossuth) termelésére is alakult tszcs.

212 1950-ben több tszcs (pl. a Jászberényi Kossuth 6 kh-n, a tiszabői Petőfi 2 kh-n) konyhakertészetet létesített.

213 Ezek azonban együttesen sem játszottak jelentősebb szerepet a megye termelőszövetkezeti szektorában. A szántó mellett a legelő képviselt még jelentősebb arányt, azt azonban az állattenyésztés adott helyzetében nem tudták a közös gazdaságok kellően hasznosítani. A szövetkezeti földterület művelési ágankénti megoszlásáról hosszabb távon érvényes arányokat a tárgyalt időszakban a gyakori területváltozás miatt nem lehet megállapítani, így azt legfeljebb egy-egy időpontra vonatkoztatva mutathatjuk be. így 1950 június végén a 36929 kh közös területből 28 738 kh (76,8%) volt a szántó és 4653 kh (12,6%) a legelő. Az egyéb művelési ágak közül csak a rét (1762 kh, 4,8%) volt a jelentős, a többi az 1%-ot sem érte el.

214 A szántóföldi növénytermelésen belül a szemtermelésnek volt elsődleges szerepe. Az 1949/50-es gazdasági év üzemterveinek összesítéséből megállapítható, hogy akkor Szolnok megye termelőcsoportjai szántójuk 32,1%-án (6655 kh-n) kenyérgabonát, 11,4%-án (2359,5 kh-n) takarmánygabonát, 11%-án (2284,5 kh-n) pedig kukoricát termeltek. Nagy volt a rizstermelés szerepe. A rizs valamivel nagyobb területet foglalt el (2134 kh), mint az évelő takarmánynövények (2123 kh).

215 A vetésszerkezetben a megyén belül igen jelentős eltérések voltak, a gabonatermelés vezető szerepe azonban általános jelenségnek tekinthető. A különbségek inkább 1949-ben voltak jelentősek. Akkor még egész sor - elsősorban nagykunsági - termelőcsoport volt, amelyik kizárólag rizstermeléssel foglalkozott. Ugyanakkor arra is volt példa (Mezőtúri Dózsa), hogy egy közös gazdaság földjének 80%-án kapásokat vetett.

216 1950-re ezek a szélsőséges jelenségek gyakorlatilag megszűntek. Akkor a vetésszerkezetet már a szerződéses előírások határozták meg. Ezek felszámolták a termelési tevékenység egyoldalúságait, a viszonylag kis üzemméretek miatt azonban újabb nehézségeket teremtettek. A tszcs-k vetésterülete elaprózottá vált. Az 1949/50-es gazdasági évre megkötött szerződéseket számba véve megállapították, hogy lesz olyan csoport, amely „kevés területén 15-20 féle növényt is fog termelni, de mindenből egy-egy keveset, nincs meg egyáltalán a nagyüzemi jellege".

217 Az állattenyésztés kiterjedtségében és belső szerkezetében is változás mutatkozott 1949 és 1950 között. Az első évben még a Szolnok megyei tszcs-knek csak a kisebbik része tartott jószágokat, a másodikban viszont már a többsége. 1949-ben a gazdagparaszti birtokról kapott állatok milyensége határozta meg a hasznosítási módot. 1950-re azonban az állami állatkihelyezések lettek elsődlegesek, noha az előbbiek sem váltak jelentéktelenekké. 1949 utolsó és 1950 első hónapjaiban sorozatosan érkeztek a megye termelőcsoportjaihoz a továbbtenyésztésre kihelyezett törzsállatok, elsősorban sertések. Egyes közös gazdaságok, mint a karcagi Szabadság és a túrkevei Táncsics tszcs két törzset is kaptak.

218 Egyes - megfelelő istállókkal, ólakkal rendelkező - termelőcsoportok állatttartásában igen komoly szerepet kapott a bérhizlalás. A túrkevei Vörös Csillag tszcs - egy azév szeptemberében keltezett beszámoló szerint - 1949 márciusától foglalkozott bérhizlalással állami vállalatok részére, s a Sertéshizlalási NV megbízásából 650 db-ot már meg is hizlalt.

219 A Marhaértékesítő NV augusztus 9-én ugyanerről a tszcs-ről szólva 30 db általa kihelyezett hízómarháról tett említést.

220 1950 elején már egész sor közös gazdaság vett részt ezekben az akciókban. J\ Marhaértékesítő NV-vel pl. a Jászkiséri Táncsics, a Tiszaföldvári Dózsa, a Tiszaszentimrei Fehér Imre és a Jászladányi Úttörő tszcs is szerződéses kapcsolatban állt a túrkevei Vörös Csillag mellett.

221 A helyzet ilyen alakulása azt is jelentette, hogy a termelőcsoportok állattartásában 1950-re a fő tenyésziránnyá mind a sertés-, mind a szarvasmarha ágazatban a hizlalás vált. 281