Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Urbán László: A termelőszövetkezeti szervezés és közös gazdálkodás első évei Szolnok megyében (1948-1950)

102 tszcs volt a megyében 3268 taggal, 25 840 kh földdel.

166 A júniusi állapothoz viszonyítva a tszcs-k száma 52,2%-kal, taglétszáma 108,8%-kal, területe 210,4%-kal nőtt.

167 A bővülés aránya - főként a csoportok száma és taglétszáma tekintetében - kisebb volt az országosnál: a megfelelő országos arányszámok 134,1, 182,2 és 231,7% volt.

168 Az egy tszcs-re eső terület a júniusi 124,25 kh-ról 253,3 kh-ra, az egy tagra eső terület 5,29 kh-ról 7,86 kh-ra nőtt. Ez azt jelentette, hogy 1949 végén a közös gazdaságok átlagterülete már valamivel nagyobb volt a megyében mint országosan, és egy tagra azonban továbbra is kevesebb föld jutott. C) A TERMELŐSZÖVETKEZETI SZEKTOR BŐVÍTÉSE ÉS ÁTALAKÍTÁSA 1950 ELSŐ FELÉBEN A kampányjellegű 1949 őszi szervezés eredményeképpen mutatkozó nagyarányú növekedést 1950 elején mérsékeltebb ütemű, de továbbra is erőteljes bővülés váltotta fel a termelőszövetkezés kiszélesedésének folyamatában. A közös gazdálkodás térhódítását ekkortájt nem a tszcs-k számának emelkedése jelezte, hanem a taglétszám szaporodása és a kollektív művelésbe vont terület megnagyobbodása. Szolnok megye termelőszövetkezeti gazdaságainak száma 1949 december végétől 1950. július l-ig 102-ről 113-ra emelkedett.

169 A növekedés ilyen mértékét több tényező alakította ki. A megyehatárok időközben történt rendezése - Dévaványa Békés megyéhez történt átcsatolása mellett Szolnok megyéhez került Heves megyéből több község és Békésből Öcsöd - önmagában is szaporította Szolnok megye termelőcsoportjainak számát. Új alakulások szintén növelték azt. Az újonnan létrehozott tszcs-k része még az előző szervezési hullám utóhatásaként született meg. A Szelevényi Szikra életrehívására pl. már 1949 december elején kísérletet tettek, de akkor még nem felelt meg a jogszabályban előírt követelményeknek, csak további szervezőmunka után, 1950. január 5-én mondták ki a szabályszerű termelőszövetkezeti csoport megalakulását.

170 Más esetekben már az új évben megtett előkészületek vezettek a február-márciusi szövetkezetalakításhoz. Az új csoportok többnyire a III. típust választották, de előfordult - a Karcagi Béke tszcs esetében -, hogy az alapítók az I. típus mellett döntöttek.

171 A tagok - hasonlóan az 1949 őszén belépettekhez - elsősorban a nincstelenek és az újgazdák közül kerültek ki, bár kisebb számban régi birtokosok is voltak az új csoportokban. 1950 tavaszára a termelőszövetkezeti csoportok tagságában az újgazdák többségbe jutottak, a közös gazdálkodásba vont területeknek mégis kisebb részét tette ki a saját tulajdonú föld. Egy az év márciusában készült kimutatásból megállapítható, hogy a tagok 38%-a nincstelen, 58,5%-a újgazda, 0,7%-a nem mezőgazdasági foglalkozású volt a megyében, s csak 2,8%-kal részesedtek a régi gazdák. A tszcs-területek 50,7%-a osztatlan csoportbérletből származott, 13,3%-a beadott egyéni bérlet volt, a tagok által bevitt földek részesedése 36% volt.

172 Az év elejétől május közepéig alakult termelőszövetkezeti csoportok számát a korabeli DÉFOSZ-titkári jelentés 20-ra tette, hozzátéve, hogy ezekkel együtt a megyében 114 engedélyezett tszcs működik.

173 Ezeknek az adatoknak az 1949 december végi adatokkal való összevetése arra enged következtetni, hogy 1950 első felében egyesülések is történtek. Az egykorú dokumentumok ezt igazolják. Már január első felében sor került a Mezőtúri Alkotmány és Kossuth, valamint az Abádszalóki Rákosi és a Kenderesi Kossuth tszcs-k beolvasztására más csoportokba.

174 A tavasz folyamán további fúziókra került sor, mert április és június között a termelőszövetkezeti csoportok száma csökkent. Április 8-án 119-ről, május 11-én 114-ről, június 30-án 113-ról adtak számot.

175 Ez utóbbi időpontban a termelőcsoportok száma 10,8%-kal volt magasabb, mint fél évvel korábban. A tszcs-k számának emelkedésénél nagyobb, de az 1949 őszinél kisebb mértékben nőtt 1950 első felében a termelőszövetkezeti taglétszám és földterület. A tagok száma az 1949 december végi 3286-tal szemben a következő év július 1-én 4088 volt, a terület 25 840 kh helyett 36463 kh.

176 Ez 24,4%-os, illetve 41,1%-os növekedést jelent (országos viszonylatban a megfelelő arányszámok 85,7%, illetve 52,4%.

177 A közös gazdaságok átlagterülete 253,3 kh-ról 322,7 kh-ra emelkedett, az egy tagra jutó föld a fél évvel korábbi 7,86 kh-ról 1950 közepéig 8,91 kh-ra nőtt. így az utóbbi időpontban már az egy tagra eső terület is nagyobb volt megyei szinten, mint országosan. A taglétszám és terület növekedése mellett a gazdasági és szervezeti megszilárdítást célzó intézkedések, valamint az egyre erőteljesebb politikai agitáció formálták a termelőszövetkezeti mozgalmat 1950 első felében. Ezekben már határozottan mutatkoztak az agrár- és szövetkezetpolitika torzulásának jelei. A tervlebontás irányítási rendszer merev alkalmazása, a helyi adottságoknak nem megfelelő növényi kultúrák bevezetésének és más tényezőknek kedvezőtlen hatásai egyre inkább érezhetőkké váltak. A szervezeti viszonyok alakulásában 1950-ben fontos változástjelentett a földművesszövetkezeti és a termelőszövetkezeti mozgalom jogi szétválasztásának megkezdése. Ez nem volt új gondolat a szövetkezeti irányítószervek részéről, hiszen már 1949 elején is felvetették. A január 15-én tartott megyei felülvizsgáló bizottsági értekezleten - nyilván nem a központi útmutatások ellenére - részben a nyújtandó állami támogatás felhasználásáért való felelősségvállalás biztosításának szükségességére, részben a földművesszövetkezetek túlterheltségére hivatkozva állapították meg, hogy ,,az életképesebb termelő csoportok, melyek a III. típust válasszák, helyesebb volna ha külön szövetkezetet alakítanának".

178 Az MDP KV. Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottságának 1949. II. 7-i ülésén már napirenden szerepelt az önálló termelőszövetkezetek kialakításának kérdése. A beterjesztett javaslat szerint a földbérlő- és földművesszövetkezetektől elválasztandó termelőszövetkezeteknek legalább 400 kh területtel és megfelelő vezetéssel kell rendelkezniük.

179 Ekkor még úgy tervezték, hogy az első átalakítások 1949 őszén történnek meg. A megvalósulásra ténylegesen 1950-ben került sor. A szervezeti elkülönülést jórészt megelőzte a gazdasági kapcsolatok módosulása. A termelőcsoportok ügyvitelének és gazdálkodásának ellenőrzését egyre inkább a szakigazgatási szervek vették át. Az ütemtervek elkészítésében a Mezőgazdasági Igazgatóság mellett a gépállomások vettek részt, amelyek a szakmai oktatást is nagyrészt elvégezték. A fő kérdés azonban mindezek mellett is a földművesszövetkezeti eszközök átadása volt, részben a termelőcsoportoknak, részben a gépállomásoknak. Ez a már 1949 első hónapjaiban is előforduló jelenség az év őszére gyakoribbá vált, s a későbbiekben általánosan megtörtént.

1

^ A jogi szétválasztás előkészítése az 1949 őszi felülvizsgálatok során megkezdődött. A kiküldött bizottságoknak akkor az is feladata volt, hogy megállapítsák: alkalmasak-e a vizsgált tszcs-k arra, hogy önálló termelőszövetkezetekké váljanak. A felülvizsgálatok befejezése után a Mezőgazdasági Igazgatóság a megyei pártbizottsággal egyetértésben 16 csoportot javasolt termelőszövetkezetté minősítésre. A vonatkozó jogszabály a 133/1950 MT. sz. rendelet

181 - megjelenése után a legalább 300 kh területű és 30 tagnál többel rendelkező III. típusú termelőszövetkezeti csoportok közül Szolnok megyében először 9-nek engedélyezték a földművesszövetkezettől független, önállójogi személyként való működés lehetőségét jelentő termelőszövetkezetté alakulást. Ezek 1950. június 30-án már önálló termelőszövetkezetként szerepeltek a nyilvántartásban.

182 1950. június végén Szolnok megyében két l-es és egy Il-es és 101 III-as típusú tszcs és 9 önálló tsz képezte a szövetkezeti termelés szervezeti keretét. 18

3 A gazdaságok túlnyomó többsége 279