Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Urbán László: A termelőszövetkezeti szervezés és közös gazdálkodás első évei Szolnok megyében (1948-1950)
leges tagosítás 152 Szolnok megyében augusztus végén kezdődött, közel egy hónapig tartott, s 16 települést érintett. A 12 község többségében csak egy-egy tszcs-nek a területét vonták össze, de Jászladányon és Kunmadarason 2-2, Kunhegyesen pedig 3 csoportnak táblásítottak. A legnagyobb szövetkezeti célú tagosítást a nagykunsági városok kiterjedt határában hajtották végre. Karcagon 6, Kisújszálláson 5, Mezőtúron 3, Túrkevén 2 tszcs területét érintette az eljárás. Ezekben a városokban alakultak ki a legnagyobb méretű közös gazdaságok is (a 953 kh-s Karcagi Szabadság, a 788 kh-s Karcagi Táncsics, a 634 kh-s Túrkevei Vörös Csillag stb.)t53 A megye területén 32 termelőszövetkezeti csoportnak tagosítottak összesen 10991 kh földet. 154 Ez jóval több, mint az érintett csoportok tagosítás előtti területe. A különbség nagyságát pontosan mutató adat ugyan nem áll rendelkezésünkre, de a szövetkezeti szektor bővülését jelző források által nyújtott információk arra engednek következtetni, hogy a növekedés jelentős. A Mezőgazdasági Igazgatóság jelentése szerint szeptember közepén a tagosítás előtt is működő 63 tszcs-nek 14901 kh területe volt, ezzel szemben október közepén a 77 tszcs-nek 18 640 kh.1 55 (A közös gazdaságok számának növekedése is a tagosítás során következett be.) A többlet terület egyrészt az új belépők által bevitt ingatlanokból, másrészt az e célra felhasznált kulákföldekből adódott. B) TSZCS-SZERVEZÉSI KAMPÁNY 1949 ŐSZÉN A tagosítás és az azzal kapcsolatos szervezési munkák befejezését követőleg - október közepe táján - újabb tszcs-alakítási kampányt indítottak. Ennek eredményét jelzi, hogy amíg a hónap első felében mindössze egy tszcs jött létre - az Újszászi Szabadság -, addig október 16-tól 25-ig 6. 156 A következő hetekben - különösen október utolsó napjaiban - sorozatosan tartottak alakulógyűléseket az irányítószervek képviselőinek jelenlétében, főleg olyan községekben, ahol még nem volt termelőszövetkezeti csoport. A Tiszai alsó járásban pl. korábban csak 3 településen volt tszcs, október 18. és 27. között - alig több mint egy hét alatt - 6 helyen történt meg az alakulás. 157 Egy hónappal később a Jászságban volt a szervezés súlypontja. Ezt jelzi, hogy a Jászsági felső járásban az 1948 őszétől 1949 végéig létrejött 9 tszcs közül 5 november 22.-december 9. között mondta ki megalakulását. !ss Az 1949 október közepétől az év végéig életrehívott termelőcsoportok közül 19-nek az alakulási iratai állnak rendelkezésünkre. Ez azt jelenti, hogy az új közös gazdaságoknak ugyan nem teljes köréről, de a többségéről vannak információink, s a dokumentumaink által bemutatott tszcs-k területi megoszlása lehetővé teszi, hogy a kampány eredményeképpen alakult termelőcsoportokról általánosan jellemző képet nyerjünk. A nagyjából kéthónapos szervezés során létrejött tszcs-k alapítói között - egy-két kivételtől eltekintve - az 1948/49-es csoportoktól eltérően a föld nélkül belépők már kisebbségben voltak, sőt több esetben - főleg a november-decemberi alakulásoknál - nincstelenek nem is voltak a közös gazdálkodást kezdők között. Továbbra is csak szórványosan kerültek az új tszcs-k tagjai közé régi gazdák. A termelőszövetkezés bővülésének bázisát 1949 őszén az 1945-ös földreform juttatottjai jelentették, közülük is túlnyomórészt a 10 kh-nál kevesebb földdel rendelkezők. A közös gazdálkodásba vont terület nagyobb része általában még ekkortájt is más forrásból - bérlet, kulákföld stb. - származott, de már voltak helyek, ahol a közös föld többsége (Fegyvernek, Alattyán, Pusztamonostor), vagy egésze (Jászjákóhalma, Jánoshida-Pusztamizse, Rákóczifalva) a tagok tulajdonából származott. A rendelkezésünkre álló adatok szerint valamennyi új csoport a III. típus szerint alakult meg. 15 ^ Az új csoportok létrejötte, a régi tszcs-k - részben a tagosítás idején, részben azt követőleg történt - terület- és taglétszámnövekedése, valamint az első közös gazdálkodású év lejárta újabb felülvizsgálati akció indítására késztette a termelőszövetkezeti mozgalom irányítóit. Ennek során - november és december hónapokban - valamennyi termelőszövetkezeti csoporthoz felülvizsgáló bizottságot küldtek, amelynek feladata a csoport szervezeti, gazdasági és politikai helyzetének értékelése, a szükséges intézkedésekre vonatkozó javaslatok összeállítása volt. A bizottságok munkáját - amelyben résztvettek a Mezőgazdasági Igazgatóság és a gépállomások képviselői, valamint a SZÖVOSZ könyvelői - a megyei pártbizottság irányította. A tapasztalatokat minden felülvizsgált termelőcsoportra vonatkozólag írásban jelentették, s rendszeresen sorra kerülő értekezleteken is értékelték. A felülvizsgálat összesen 98 termelőszövetkezeti csoportot érintett. 1 60 A bizottságok ellenőrizték, hogy az alapszabálynak megfelelően alakították-e a csoport tevékenységét. Fontos szempontként kezelték, hogy a tagok még be nem vitt földterülete a közösbe kerüljön. Háztájinak 0,5 kh-t hagytak vissza. Előfordult azonban, hogy a tagok ennek egyéni műveléséről is lemondtak. Mezőtúrról három tszcs esetében is ilyenértelmű jelentést adott a felülvizsgáló bizottság. 161 1949 végére teljesen megszüntették azt a jelenséget, hogy a tszcs tagok a közös mellett egyéni gazdálkodást is folytattak. A felülvizsgálat idején kisebb-nagyobb szervezeti átalakításokra került sor. Alkalmanként új tagokkal vagy földdel bővítették a termelőcsoportot. Volt rá eset, hogy a tszcs-be vadcsoport olvadt be. Általánosan végrehajtották a belső munkaszervezet kialakítását. Ahol még arra nem került sor, ott a felülvizsgáló bizottság kezdeményezte a brigádok és munkacsapatok létrehozását, így történt többek között a Tomajmonostori Petőfi, a Jászfelsőszentgyörgyi Vörös Sarok, a Jászjákóhalmi Béke és a Mezőtúri Béke tszcs-nél. 162 A gazdasági vonatkozású tapasztalatok közül a legjellemzőbb az volt, hogy az egyoldalú rizstermelést folytató termelőcsoportok gazdálkodása - az összességében elég rossz terméseredmények hatására - általában gyengébb volt, mint az egyéb ágazatokkal - vagy azokkal is - foglalkozó termelőközösségeké. Ez utóbbiak helyzete is sok nehézséggel volt azonban terhes. Az esedékes hiteltörlesztésre alig volt módjuk a csoportoknak, s a tagok jövedelme is többnyire alacsony szinten alakult ki. 1949 őszén-telén a korábbiaknál is erősebben mutatkozott az a törekvés a szervezők részéről, hogy a tszcs-k állattenyésztési tevékenységét fokozzák. A közös állomány kialakítása - illetve ahol már volt, bővítése - hangsúlyt kapott a felülvizsgálatok alkalmával. A szervezők jószágaik bevitelére serkentették a tszcs-tagokat. Ennek eredményeképpen egyes helyeken, így Jászfelsőszentgyörgyön és Jászjákóhalmán igásállatokat, másutt pl. Nagykörűn szarvasmarhát adtak a közösbe. 16:í Sok esetben azonban - több karcagi csoportnál, Jánoshidán, Tiszakürtön stb. - a tagok nem tudtak állatot bevinni. 164 Jószágtartásra alkalmas épület tekintetében kedvezőbb volt a tszcs-k helyzete, de azok egy része csak több-kevesebb javítás után volt ténylegesen használatba vehető. Az istállók, ólak hasznosítását a felülvizsgáló bizottságok és maguk a csoportok is nem egy esetben a törzstenyészet vagy egyéb címen kihelyezett jószágok útján látták megoldhatónak. Ebben a vonatkozásban azonban komoly akadályt jelentett a takarmányhiány. így a közös állatállomány bővülése a közös területek növekedésénél jóval kisebb ütemű volt 1949 második felében. A felülvizsgálatok során, s attól függetlenül is fokozódott a termelőszövetkezeti csoportokra irányuló politikai agitáció. Gyakori bírálat tárgya volt, hogy politikailag fejletlenek; a pártszervekkel, a DÉFOSZ-szal és a gépállomásokkal nem elég szoros a kapcsolatuk. A helyzet megváltoztatásában sokat vártak az üzemi pártszervezetek megalakításától. Ezeknek száma december középén 57, a hónap végén pedig 70 volt. 165 Szolnok megyében összességében a termelőszövetkezeti szektor 1949 második felében jelentősen bővült. Az év végén 278
