Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Urbán László: A termelőszövetkezeti szervezés és közös gazdálkodás első évei Szolnok megyében (1948-1950)
az engedély nélküli „vadcsoportok" szabályszerű termelőszövetkezeti csoporttá szervezésére. Az 1948/49-es gazdasági évben á Szolnok megyei termelőszövetkezeti csoportok működésének egyik legjellemzőbb vonása a rizstermelés nagy szerepe volt. 1949. május 10-én készült kimutatás szerint az engedéllyel és anélkül működő 91 megyebeli csoport közül 38 tisztán rizstermelő, 36 rizs- és száraztermelést egyaránt folytatott, s csak 18 volt közöttük, amelynek tevékenységében a rizstermelés nem szerepelt, no így a szövetkezeti gazdálkodás eredményessége igen nagymértékben függött egyetlen ágazat sikerességétől, ugyanakkor a közös állattartás lehetősége is korlátozott volt, hiszen a kizárólag rizzsel foglalkozó csoportok jószágot nevelni nem tudtak. Az 1949 nyári látogatások alkalmával az ellenőrző szervek megvizsgálták a „rizses" csoportok szántófölddel való bővítésének lehetőségét is. Az esetek többségében úgy találták, hogy a tagok kívül hagyott földjeinek bevonásával, új - földdel rendelkező - tagok beszervezésével vagy a kulákok által leadott területek átvételével módot lehet találni a kérdés megoldására. Egyes, 1949 tavaszán is működő, termelőszövetkezeti csoportoknál - főleg ahol a széttagoltság miatt a bevitel nem volt lehetséges - a tagok tulajdonában levő föld egy része, vagy egésze egyéni művelésben maradt. Ez magával vonta azt, hogy esetenként az egyéni gazdaság teendői a közös munkát háttérbe szorították. A kívülálló területek bevonását ezért a szervezők igen fontosnak tekintették. Egyes esetekben - pl. a Törökszentmiklósi Dózsa tszcs-nél és egy tiszavárkonyi engedély nélküli csoportnál - a nyár folyamán egyéniekkel végrehajtott földcsere útján teremtették meg a bevitel lehetőségét. 141 A többség számára ennek a kérdésnek a rendezése az őszi tagosítás idejére maradt. A szervezeti, gazdasági vagy politikai hiányosságok miatt 1949 tavaszán hivatalosan el nem ismert, de engedély nélkül is - helyi, főleg földművesszövetkezeti támogatással - tovább működő termelőközösségek, korabeli szóhasználattal „vadcsoportok" szabályszerű termelőszövetkezeti csoportokká szervezésének lehetőségét vizsgálva júliusban azt állapították meg a Mezőgazdasági Igazgatóság megbízottai, hogy a meglévő 41 ilyen társulás közül 22 akar működési engedélyt szerezni. 142 A felügyeleti szervek törekvése arra irányult, hogy a többieknél is el tudják ezt érni. A vadcsoportok végül az 1949 őszi tszcs-alakulások egyik forrását jelentették. Az 1949 nyarán végzett előkészítő munka során az említetteken kívül még számos kisebb-nagyobb jelentőségű esemény történt. Többek között előfordult - pl. Kuncsorbán -, hogy l-es típusú tszcs III. típusúvá alakult át. 143 A nagyobb arányú szervezeti változások az év második felében - már az őszi kollektivizálási hullám részeként - kezdődtek. 4. A TERMELŐSZÖVETKEZETI SZERVEZÉS KISZÉLESÍTÉSE A) FELÜLVIZSGÁLAT ÉS TAGOSÍTÁS 1949 NYÁR VÉGÉN A nyári előkészületek után, augusztus második felében megindították azt a szervezési akciósorozatot, amely több ütemben hónapokon át tartott, s a termelőszövetkezeti mozgalom jelentős kiszélesedését eredményezte. Első szakaszként a részleges tagosításra került sor. Ezt megelőzően azonban - öszszefüggésben vele - általános felülvizsgálatot bonyolítottak le, amelynek során a kiküldött bizottságok feladata volt „a már engedéllyel rendelkező tszcs-ket felülvizsgálni politikai, szervezeti és gazdasági vonatkozásban, hogy megfelelnek-e a kívánt követelményeknek", továbbá „a részleges tagosítás alá eső községekben a még engedéllyel nem rendelkező és vadon működő csoportok felülvizsgálása és megalakítása". A Mezőgazdasági Igazgatóság szeptember 17-én adott összegező jelentése szerint az akció során 36 engedéllyel működő tszcs-t vizsgáltak felül és 10 vadcsoportot alakítottak engedélyezésre alkalmassá. 144 Az engedélyezett csoportok esetében a felülvizsgálók elsősorban a tagok egyéni kezelésében levő földek bevitelének és a korábban csak rizstermeléssel foglalkozó tszcs-k szárazművelésű területekkel egyéb módon való bővítésének lehetőségét keresték. Tapasztalataik - főként az előbbi kérdésben - vegyesek voltak. Egyes helyeken a tagok ellenállás nélkül bevitték kint lévő földjeiket, más esetekben egy részük megtagadta egyéni gazdálkodásának feladását. Összességében túlzott optimizmusnak bizonyult az az értékelés, amely a nyár elején adott jelentésekben fogalmazódott meg és általánosnak nevezte a földbevitel iránti igényt az érintett tszcs-tagok részéről. A felülvizsgálók több helyen - így a mezőtúri csoportok egy részénél, a Tiszaszentimrei Fehér Imre tszcs-nél stb. - találkoztak azzal a problémával, hogy a tagok kisebb-nagyobb része eljárt bérmunkára. 145 Leginkább aratni és cséplőgéphez szegődtek el, hogy fejadagjukat biztosítsák. Ez összefüggött az egyoldalú rizstermeléssel. A megoldást egyrészről a termelési szerkezet egészségesebb alakulását lehetővé tevő területbővítésben, másrészt a termelőcsoportok szervezeti és politikai megszilárdításában jelölték meg. A részleges tagosítás megkezdése előtt és annak időszakában létrejött szabályszerű szövetkezeti csoportok egy része olyanokból alakult, akik újonnan vállalkoztak a közös gazdálkodásra. Ezekben a csoportokban az újgazdák a tagság többségét tették ki (a Rákóczifalva-Ujtelepi Új Életnél 26-ból 25, a Szajoli Előre esetében 12-ből 7). 146 Ez azonban nem jelentette azt, hogy mindegyiküknél a bevitt saját föld adta a közös terület többségét. (Az említett szajoli tszcs birtokában levő 103 kh-ból csak 33 kh volt a tagok tulajdona.) Helyenként ezeknél a csoportoknál is a - többségében osztatlanul kapott - bérelt föld tette ki a nagyobb részt. Méginkább így volt ez a korábban vadcsoportként működő tszcs-k esetében. A Szolnoki Szabadság tszcs 226 khjából 19,5 kh, a Túrkevei Táncsics 150 kh-járól 6 kh, a Kisújszállási Ady 264 kh-jából 76 kh volt a tagok saját földje. 147 Ezeknek a tszcs-knek a tagságát nagyobbrészben nincstelenek alkották, bár általában több-kevesebb újgazda is volt a tagok között. A vadcsoportok nem változatlan formában váltak engedélyezett termelőszövetkezeti csoportokká. Kisebb-nagyobb mértékű átalakulás a tagság létszámában és összetételében, a földterület nagyságában és művelési ágankénti megoszlásában is történt. Voltak akik a szabályszerű tszcs-be - jobbára az egyéni földek bevitelének kötelezettsége miatt - már nem akartak belépni. A Szolnoki Szabadság tszcs alapját képező vadcsoport 23 tagja közül pl. csak 11 maradt tag, s hozzájuk csatlakozott 18 új belépő; a Kisújszállási Ady tszcs 27 tagja közül is csak 9 vett részt már az elődöt jelentő vadcsoport munkájában is. 148 Túrkevén 5 vadcsoport tagjaiból augusztus 20-án, illetve 22-én egyegy III. és II. típusú tszcs alakult. 14 ^ Az újonnan szervezett és vadcsoportokból alakult termelőszövetkezeti csoportok - hasonlóképpen a már korábban is engedélyezett közös gazdaságokhoz - a tagosítás idején területben és taglétszámban általában megnövekedtek, illetve néhányuk esetében az alakulás a tagosítással egyidőben történt meg. Működésüket néhány kivételtől - pl. Túrkevei Dózsa - eltekintve a III. típus szerint kezdték megjso A tagosítás előkészítése és végrehajtása alatt - a Mezőgazdasági Igazgatóság szeptember 30-i jelentése szerint - összesen 23 engedélyezésre alkalmas termelőszövetkezeti csoportot hoztak létre, míg 9 már engedélyezettet beolvasztottak más csoportba, így szeptember végén a megyében 75 volt a tszcs-k száma. 151 Ezek közül 32 volt tagosítva. Az 1949. évi 3. tvr. előírásai alapján sorra kerülő első rész277
