Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Urbán László: A termelőszövetkezeti szervezés és közös gazdálkodás első évei Szolnok megyében (1948-1950)
új tszcs-k szervezésével, tagosítással és kulákföldek átadásával kívántak elérni. Az új tervvariáns konkretizálta az állatállomány fejlesztésének előirányzatait is. Eszerint a közös jószágok számát az egyes fajokból nyolc-tízszeresére kell emelni, (lóból 34-ről 284-re, szarvasmarhából 213-ról 1713-ra, sertésből 1159-ről 12000-re, juhból 850-ről 6000-re).i33 Az április 16-i terv már megjelölt kiemelten kezelendő, mintacsoporttá fejlesztendő közös gazdaságokat is. Ezek olyan tszcs-k voltak, amelyeknél a 400 kh-s terület elérésének és a jelentős mértékű állattartásnak reális és közeli lehetősége látszott. Ilyennek ítélték meg a Túrkevei Vörös Csillag és a Kunszentmártoni Zalka tszcs-t. Május 23-án a mintacsoportok kialakításának újabb javaslata került a Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottság ülésének napirendjére. Ez már az előzőektől eltérő módon közelítette meg a kérdést. Nem a mintakörzetek területéről kiválasztott, hanem megyénként kijelölt tszcs-k mintacsoportokká fejlesztéséről szólt. Nem a mintakörzetekkel kapcsolta össze a feladatot, hanem a tervbevett IV. termelőszövetkezeti típus kifejlesztésének megalapozásával. 134 Szolnok megyében 4 tszcs-t jelöltek meg mintacsoporttá fejlesztendőnek. A már említett túrkevei és kunszentmártoni mellett az ugyancsak III-as típusú Kunmadaras! Dózsát és a Jászkiséri Táncsicsot. A mintacsoportnak kijelölt közös gazdaságok szervezeti, politikai és gazdasági helyzetére 1949 tavaszán fokozott figyelmet fordítottak. Különösen jelentős volt számukra a haszonállatok tartására szolgáló istállók és takarmányozást segítő silók építése. 135 A mintakörzetek és mintacsoportok kialakítása eredetileg hosszabb távra ható intézkedésként került napirendre. Nemcsak az 1949. évre készült fejlesztési terv, hanem felvázolták az első ötéves terv időszakára vonatkozó előirányzatokat is. 1949 második felében azonban - már a kollektivizálás ütemének meggyorsítása jegyében - a mintacsoportok elsődleges feladata inkább csak -a következő hetekben-hónapokban szervezendő új tszcs-k alakításának előkészítésében való közreműködés volt. A nyár folyamán sorozatosan került sor tszcs-látogatásokra, amelyek keretében egyénileg gazdálkodók csoportjait vitték a jobban működő termelőcsoportokhoz, hogy ott a közös munka előnyeit bemutassák. Ekkortájt már a látogatásra kijelölt tszcs-ket nevezték mintacsoportoknak. Szolnok megyében 1949 augusztusában 7 ilyen volt, nevezetesen a Kunszentmártoni Zalka, a Kunmadarasi Dózsa, a Túrkevei Vörös Csillag, a Jászkiséri Táncsics, a Kisújszállási Petőfi, a Tiszaszentimrei Fehér Imre, és a Mezőtúri Rákosi tszcs. 136 Ezek gazdálkodását mutatták be a környező községekből érkező parasztküldöttségeknek. A látogatások szervezése a megyei pártbizottság irányításával történt és célja a szövetkezeti termelés propagálása volt a hamarosan kezdődő kollektivizálási kampány sikere érdekében. C) AZ ÚJABB TSZCS-ALAKÍTÁSI KAMPÁNY ELŐKÉSZÍTÉSE A kampányszerű termelőszövetkezeti szervezés néhány hónap szünet után 1949 második felében újra napirendre került. Akkorra a szövetkezeti élet szervezeti rendszere és irányítási mechanizmusa - a centralizálódás és az állami szektor primátusának erősödése irányában - jelentősen megváltozott. A falu szövetkezeti viszonyainak 1948 őszén kezdődött radikális átalakítása 1949 közepére új szakaszába érkezett. A régi szövetkezeti típusok felszámolása - a tejszövetkezetek kivételével - megtörtént, a földművesszövetkezetek - bár a gyakorlatban korlátozottan - már általános falusi szövetkezetként működtek. A beszerző-, fogyasztási- és értékesítő profilú szövetkezeti formákhoz tartozó társulások földművesszövetkezetekbe való beolvadásának 1949 áprilisában történt lezárulása után sor került a szövetkezeti központ átszervezésére is. A május 22-én kiadott 4049/1949. sz. kormányrendelet kimondta a - már korábban részlegesen átalakított - MOSZK megszüntetését, az egyidejűleg megjelent 4050/1949. sz. kormányrendelet pedig életrehívta a SZÖVOSZ-t. Ennek a változásnak a termelőszövetkezeti mozgalom szempontjából is jelentősége volt, hiszen az 1948/49-ben létrejött tszcs-k anyaszövetkezetei, a földbérlő- és a földművesszövetkezetek egyaránt a MOSZK kötelékébe tartoztak. A szövetkezeti központ átszervezésével nagyjából egyidejűleg változás következett be a szövetkezeti mozgalom állami ellenőrzésének és irányításának rendszerében is. Megszüntették a szövetkezeti felügyelőségek hálózatát, majd a Kereskedelemés Szövetkezetügyi Minisztériumot. Az egyes szövetkezeti tevékenységi körök felügyelete az illetékes szakminisztériumok hatáskörébe került. A termelőszövetkezeti csoportok mint önálló jogi személyiséggel nem rendelkező társulások szervezeti szempontból a földművesszövetkezetek - anyaszövetkezeteik - révén az alapvetően fogyasztási és értékesítő szövetkezetek központjaként funkcionáló SZÖVOSZ-hoz tartoztak. Ugyanakkor mint mezőgazdasági termelőközösségek a földművelésügyi szakigazgatás felügyelete alatt dolgoztak. Társadalmi-politikai szempontból egyre erőteljesebbé vált a pártszervek irányító tevékenysége, ami gazdasági területre is átcsapott. 1949 őszére a legerőteljesebben ható tényezővé ez utóbbi vált, míg a SZÖVOSZ és intézményeinek a termelőszövetkezeti csoportokkal kapcsolatos szerepe sem kezdetben, sem a későbbiekben nem volt különösebben jelentős. Ez részben azzal függött össze, hogy a szövetkezeti központ 1949-50-ben egész tevékenységében az állami és pártszervek intézkedéseinek transzmissziós eszközévé lett,,másrészt azzal, hogy mind határozottabban mutatkozott meg a földművesszövetkezeti mozgalom és a termelőszövetkezés teljes szétválasztására irányuló központi akarat. A szövetkezeti élet szervezeti kereteinek 1949 tavaszi átalakulása párosult a direkt gazdasági irányítási módszerek sok elemének meghonosításával. Ugyanakkor már éreztette hatását a' kisárutermelő parasztsággal szembeni türelmetlenség és bizalmatlanság. Az új szövetkezeti szervek, irányító hatóságok ennek szellemében kezdték munkájukat. Megyei szinten a tszcs-ügyek intézését a MOSZK kirendeltség már május elején részben átadta a Mezőgazdasági Igazgatóságnak, azt követőleg még a hónap közepe táján a csoportok működésének ellenőrzést célzó látogatásra küldte ki munkatársait. 13 ? A továbbiakban az új szövetkezeti központ, a SZÖVOSZ képviseltette magát a termelőcsoportok vizsgálatai alkalmával. 1949 nyarán - már egyértelműen az elkövetkezendő újabb szervezési kampány előkészítése jegyében - sorozatosan mentek az irányító szervek megbízottai a termelőszövetkezeti csoportokhoz, hogy felmérjék azok helyzetét és agitációs tevékenységet fejtsenek ki. A Mezőgazdasági Igazgatóság jelentése szerint június folyamán minden csoportnál legalább egyszer jártak. 138 A tárgyhóban végzett munkáról számot adva július végén 62, augusztus végén 45 engedélyezett tszcs meglátogatását mutatták ki. 13 ^ Ez azt jelentette, hogy ismét minden hivatalosan elismert termelőcsoportnál voltak, sőt néhányuknál kétszer is. A cél elsődlegesen a gazdasági eredmények előzetes felmérése és a tagok egyéni művelésében maradt földterületeknek bevitelét előkészítő tájékozódás volt. Júliusban meglátogatták az engedély nélküli termelőcsoportokat is, számba véve, hogy közülük mennyi akar a központilag kiadott alapszabály szerint dolgozni. A helyszíni tapasztalatok azt mutatták, hogy megyei viszonylatban a szervezők soron következő feladatai három fő területre koncentrálódtak. Egyrészt az egyoldalúan rizst termelő csoportok területének szántóval való bővítésére, másrészt az egyéni kezelésben lévő földek közös művelésbe vonására, végül 276
