Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Urbán László: A termelőszövetkezeti szervezés és közös gazdálkodás első évei Szolnok megyében (1948-1950)
munkájának nyomán szeptember elejére megalakult a megye területén 61 földbérlő bizottság, minden városban és jegyzőség területén. 12 Ezt követőleg az igénybevételi eljárás viszonylag gyorsan haladt, bár a FÉKOSZ-jelentés helyenként a közigazgatás részéről megnyilvánuló akadályozásról panaszkodott. 13 A beszámolók szerint az érintettek részéről szeptember 3-án az igénybevétel elleni propaganda még „sehol sem tekinthető komolynak", október 8-án már jelentősnek mondható, október 15-én pedig „a kulák parasztság erősen védekezik". 14 Az előhaszonbérteti eljárás iránt elsősorban a nincstelenek részéről nyilvánult meg érdeklődés. Ebben szerepet játszott az a várakozásuk is, hogy a földreform során elmaradt juttatásukért ezúton nyernek kárpótlást. 15 Különösen a mezőgazdasági munkanélküliek - akiknek száma tartósan 15 ezer körül volt a megyében 16 - remélték helyzetük javítását a haszonbérleti rendelkezések végrehajtásától. A rászorultak ilyen tömege azonban nem részesülhetett az igénybevett területek bérleti jogából. A földbérlő bizottságok főleg a Jászság területén álltak szemben a szűk igénybevételi lehetőségekkel. A FÉKOSZ-titkár szeptember 3-i jelentésében azt állapította meg, hogy amíg Jászladányban csak 20 kh föld áll rendelkezésre, az igénylők száma pedig 300-nál több, s hasonló a helyzet a jászsági felső járás több községében is, addig a tiszai közép járásban „a föld több és az igénylők száma lényegesen kevesebbnek mutatkozik". 17 A későbbiekben ugyan a Tiszán inneni részen is bővült az eljárás alá vont terület, de a lehetőség még mindig szűk volt. Szeptember 23-án a jászsági felső járás főjegyzője azt állapította meg, hogy 1096 kh területre 1617 igénylő van, ezzel szemben Kisújszálláson - a polgármester szeptemberi 13-i megállapítása szerint - 2765,5 kh-ra csak 197 igénylő. 18 Ez utóbbihoz azonban hozzájárult, hogy a kijelölt kishaszonbérlőknek mintegy fele lemondott igényéről, a földeknek lakóhelyüktől való nagy távolsága miatt. 19 A 9000-es rendelet végrehajtásában a nehézségek nem korlátozódtak a Jászságra, hiszen Tiszapüspöki és Csépa esetében a FÉKOSZ-jelentés október 8-án és 15-én egyaránt azt írta, hogy a földbérlő bizottság nem működik, mert nincs igénybe vehető föld.20 A haszonbérletek igénybevétele szeptemberben jórészt lezajlott. Az alispáni jelentés szeptember 29-én 31158 kh-ra, október 15-én pedig 32 545 kh-ra tette az érintett területet. 21 Október második felében újabb mintegy 5 ezer kh igénybevétele történt meg, így a földbérlő bizottságok kezére került terület nagysága valamelyest meghaladta a 37000 kh-t. 22 Ebből azonban, minthogy rossz minősége, vagy távoli fekvése miatt arra igénylő nem volt, 2479 kh hasznosítatlanul maradt, amint azt az alispán október 15-én megállapította. 23 Összességében tehát a 9000-es rendelet végrehajtása során mintegy 35 000 kh került kishaszonbérleti címen szegényparaszti kézre. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a megyében a bérletre jelentkező nincsteleneknek és szegényparasztoknak nem egészen fele kapott csak földhasználatot 1948 őszén. Az alispáni jelentések szerint szeptember 29-ig a 10979 jogosultnak nyilvánított igénylőből 4857 (44,2%); október 15-ig a 11334 5356 (47,3%) jutott bérleti lehetőséghez. 24 A 9000-es rendelet úgy intézkedett, hogy az igénybevett területek elsősorban az erre a célra alakuló földbérlőszövetkezetek kezelésébe adandók, másodsorban a földművesszövetkezetek keretében létrejövő földbérlőcsoportok hasznosíthatják, s végül szervezetlen kisbérletek létesíthetők. A gyakorlati végrehajtás során a földbérlőszövetkezet- és csoportalakítás szorgalmazása egyértelmű volt az egyéni kishaszon bérletek létesítésével szemben. A két szervezeti forma kérdése azonban eléggé bizonytalan volt. A megyei szövetkezeti felügyelő szeptember 10-i jelentése szerint még nem alakult ki, hogy „földbérlőszövetkezeteket, vagy csoportokat alakítanak-e szívesebben". 25 A részletes községi adatokat is közlő október 8-i FÉKOSZ jelentés és az ugyancsak részletező december 11-i szövetkezeti felügyelői jelentés 26 több esetben eltérést mutat a tekintetben, hogy bérlőszövetkezet vagy csoport alakult-e. A november folyamán gyakoribbá váló helyzetjelentések adatai is sokban különböző eredményeket mutatnak. A dokumentumok alapján összességében két jellemző vonást lehet kiemelni. Egyik, hogy november vége felé valamelyest csökkent a két szervezeti formát képviselő társulások együttes száma; 27 a másik, hogy a szervezésben aktív szerepet játszó FÉKOSZ jelentéseiben nagyobb számban mutatta ki a bérlőszövetkezetek létét, mint a szövetkezetügyi szervek, illetve a közigazgatás. 28 Abban valamennyi forrásunk megegyezik, hogy bérlőszövetkezetek nagyobb számban jöttek létre, mint bérlőcsoportok. A bérlőszövetkezetek alakításának és működésének rendjét november elején jogszabályban rögzítették. A 12000/1948. sz. kormányrendelet 29 kimondja, hogy egy községben csak egy földbérlőszövetkezet alakítható, amelynek feladata a termelés szervezése, irányítása, a szükséges beszerzés és értékesítés biztosítása. A Földbérlőszövetkezet a jogszabály értelmében üzletet nem nyithatott, fogyasztási üzletágat nem vezethetett be. A szövetkezet alakulásához legalább 10 tag és 30 kh. földterület kellett. A rendelet kimondta, hogy a földbérlőszövetkezeti tagok a szövetkezet keretén belül termelőszövetkezeti csoportot alakíthatnak. A jogi szabályozás nyomán rendezettebbé vált a bérleti formák kérdése. A szövetkezetek és csoportok együttes száma a megyében november végén csökkent. Amíg a hónap első felében a feljegyzések 60, vagy annál' több társulásról tettek említést, addig a FÉKOSZ november 28-án 59-ről, a szövetkezeti felügyelő december 10-én 56-ról. 30 A földbérletszövetkezetek területét 1948 őszén a különbözőjelentések eltérő nagyságúnak, de általában 15-16000 kh közöttinek mutatják ki, a földbérlőcsoportok kezelésébe adott földeket 4000-4500 kh-ra teszik. 31 A földbérlőszövetkezetek és csoportok tehát együttesen mintegy 20000 kh területet vettek kezelésbe, az összes előhaszonbérelt területnek 57%-át. 32 A taglétszám a szeptember 29-i alispáni jelentés szerint a földbérlőszövetkezetekben 2282, a földbérlőcsoportokban 3131, a FÉKOSZ november 5-i kimutatása szerint 3311, illetve 950, a MOSZK november 15-i adatai szerint 3026, illetve 2277 volt. 33 A szervezeti formák véglegesnek mondható képe 1949 elejére alakult ki. Akkor - az alispán március 21-i évnegyedes jelentése szerint - 27 földbérlőszövetkezet volt a megyében 2360 taggal, 21 736 kh területtel, míg a 20 földbérlőcsoport 1610 taggal 6015 kh földet tartott kezelésében. 34 Egy-egy földbérlőszövetkezetre tehát jóval nagyobb földterület esett, mint egy-egy földbérlőcsoportra. Ehhez hozzájárult az, hogy az igénybevett rizstelepek jórészt a bérlőcsoportok kezelésébe kerültek. A birtokukban lévő rizsterületek 1805 kh-t tettek ki, a megye összes rizsföldjeinek 15%-át. 35 A földbérlő szövetkezetek és csoportok megszervezéséről kezdetben mint nagy horderejű politikai és gazdasági tényről beszéltek, sőt, az 1948 október 11-13 között tartott szövetkezeti felügyelői értekezleten a „földbérlő szövetkezetek döntő jelentőségét" hangsúlyozták. Elsősorban politikai szempontból hangoztatták azok fontosságát; legfőképpen azt, hogy a földbérlő szövetkezeteket és csoportokat olyan mezőgazdasági munkások alkotják, akik „a kapitalista útnak csak a terhét érezték". Ennek alapján levonták a következtetést: a földbérlő szövetkezeti mozgalom „gyorsabban tud fejlődni és bizonyos fokig példát mutatni a földművesszövetkezet szélesebb dolgozó paraszti tagjainak a szövetkezeti mozgalom építésének döntő területén, a mezőgazdasági termelésben". 36 A szinte kizárólag politikai meggondolások alapján támasztott igények nem számoltak reálisan a gazdasági lehetőségekkel. A földbérlőszövetkezetek és csoportok induló gazdasági feltételei igen kedvezőtlenek voltak. Többségük termelőeszköz^ zel alig, vagy egyáltalán nem rendelkezett. Felszerelést és állatot 270