Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Urbán László: A termelőszövetkezeti szervezés és közös gazdálkodás első évei Szolnok megyében (1948-1950)
a földek birtokbavételével együtt csak a kisebb részük kapott. A megyei szövetkezeti felügyelő által november 20-án kibocsátott kérdőívek közül 38 áll rendelkezésünkre. Ezek közül csak 6 mutat gépjuttatást, többnyire 1-2 ekét, boronát, vetőgépet és mindössze négy jelez állatjuttatást. 37 További 18 községről az 1948. december 11-i szövetkezeti felügyelői jelentés közöl adatot. Ezek közül csupán három helyen adtak állatokat és eszközöket a földbérlőszövetkezeteknek.38 A nagyon hiányosan felszerelt, vagy termelőeszközzel egyáltalán nem rendelkező földbérlőszövetkezetek és csoportok saját erőből képtelenek voltak számottevő működést kifejteni. Tevékenységük megindításának és folytatásának feltétele volt a külső segítség. Az alapvető talajmunkákat a gépállomások végezték el számukra. Helyenként - főként a csoportok - segítséget kaptak a földművesszövetkezetektől is. A szántási díjak, a vetőmag- és műtrágyabeszerzés fedezetét az e célra nyújtott hitelek jelentették. A helyzetükben mutatkozó nehézségek és az agrárpolitika változásai - mindenekelőtt a gyorsütemű kollektivizálás napirendre tűzése-^ - által diktált új feltételek 1948/49 fordulóján más irányba terelték a földbérlőszövetkezetek további sorsát, mint azt néhány hónappal korábban előre jelezték. A szervezetileg még meg sem szilárdult szegényparaszti társulások jelentőségéről egyre kevesebb szó esett, majd hamarosan megszüntetésük is napirendre került. A haszonbérleti rendelet gyorsütemű végrehajtása idején (1948 szeptember-október folyamán) létrehozott földbérlőszövetkezetek és csoportok lényegében csak ideiglenes jellegűek voltak, nem jelentettek szilárd szervezeti keretet. Ez annál is inkább így volt, mert a működésük rendjét meghatározó 12000/1948. sz. kormányrendelet csak november 7-én látott napvilágot. A földbérlőszövetkezetek helyzetének fő jellemzőjeként novemberben azt nevezték meg, hogy azok „egyelőre inkább csak papíron vannak meg és tagságuk száma erősen ingadozik". 40 Ekkor még a MOSZK feladatai közé sorolták a földbéri őszö vetkezetek megerősítését. Két hónap múltán viszont már olyan javaslat került az MDP KV. Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Bizottságának ülésén résztvevők elé, amely szerint „meg kell vizsgálni a földbérlőszövetkezeteknek, mint szervezeti formának létjogosultságát".4i 1949 elején a szövetkezetszervezői tevékenység előterében mezőgazdasági vonatkozásban már csak a termelőszövetkezeti csoportok szerepeltek. A földbérlőszövetkezetek és csoportok is ezekkel kapcsolatban kerültek szóba. „A földbérlőszövetkezetek perspektívája az legyen, hogy a termelőszövetkezeti csoportokból önálló termelőszövetkezetek alakuljanak és a földbérlőszövetkezet tevékenységét a külön-külön gazdálkodó tagjaival kapcsolatban a földmívesszövetkezet földbérlő csoportja vegye át" - olvashatjuk egy február 5-én keltezett előterjesztésben.42 Május közepén a földbérlő csoportok főcélját abban jelölték meg, hogy működésük elősegítse az új termelőszövetkezeti csoportok kialakítását.43 A szövetkezetpolitika átalakulásának hatására Szolnok megyében is lekerült a napirendről a földbérlőszövetkezetek és csoportok fejlesztésének kérdése. Ez azt jelentette, hogy azok a kezdet nehézségein túl sem jutva szorultak háttérbe. A földbérlőszövetkezetek a vonatkozó rendelkezések szerint önálló jogi személyek voltak, kötelezően a MOSZK kötelékében. A megyében azonban ezek 1948 december végén „még nincsenek formailag megalakulva".44 Szabályszerű szervezeti keretek és cégbírósági bejegyzés nélkül működésük erősen korlátozott volt. A cégjegyzékbe csak 1949 februárjában kerültek be az első Szolnok megyei földbérlőszövetkezetek.45 Ekkor azonban már inkább fékezték, mintsem serkentették az illetékes szervek a továbbiak hivatalos elismerésre alkalmassá tételét. Az MDP megyebizottsága 1949 február közepén úgy ítélte meg a kérdést, hogy a földbérlőszövetkezeteket „helytelen volna mindenütt megalakítani, mert a bérlethez jutottak száma sok helyen nem teszi indokolttá, másrészt mert elkerülhetetlenül egy bizonyos kettősséget eredményezne, úgy, hogy a földmívesszövetkezet és a földbérlőszövetkezet között egy rivalizálási folyamat indulna meg". Ennek az állásfoglalásnak a jegyében a mintegy 40 község közül, ahol 1948 őszén kimondták a földbérlőszövetkezet megalakítását, csak 14-be küldtek szervezőket a végleges megalakítás céljából. 46 1949 tavaszán a földbérlőszövetkezetek és -csoportok szervezeti kérdései teljesen elvesztették jelentőségüket. Leálltak az ilyen célú vizsgálatok, abbamaradtak a cégjegyzési eljárások is. Lezárult az első - gazdasági szempontból eleve korlátozott, társadalmi hatásában ellentmondásos, jószerével csak a kulákkorlátozás céljait szolgáló - a mezőgazdaság átalakításában csak epizódszerephez jutott szövetkezetszervezési kampány. 41 Agrárszövetkezeti vonatkozásban egyedüli számottevő feladattá a közösen gazdálkodó termelőszövetkezeti csoportok kialakítása vált. 2. TERMELŐSZÖVETKEZETI CSOPORTOK ALAKÍTÁSA 1948/49-BEN A) A KÖZÖS GAZDÁLKODÁS KEZDETEI 1948 ŐSZÉN A földbérlőszövetkezetek és csoportok létrehozásakor a szervezőket az a törekvés vezette, hogy a kollektív gazdálkodás megkezdésére ösztönözzék a jelentkezőket. Több helyen, pl. Törökszentmiklóson, Jászkiséren, úgy intézték a bérletek kiosztását, hogy egymás mellé kerüljenek azok területei, akik a közös munkára vállalkoztak. 4 » E törekvések eredményeként létrejöttek az akkor összefoglalóan táblás csoportoknak nevezett, többé-kevésbé közös munkát tervbe vevő termelőközösségek. Nem kizárólagos jelleggel, de két jellemző vonását emelhetjük ki ezeknek. Az egyik, hogy több helyen (Jászberény, Túrkeve, Tomajmonostora, Tiszagyenda, Tiszaföldvár, Mezőtúr) a közös utat választók egy része vagy egésze a Szovjetunióból hazatért hadifogoly volt.49 A másik jellemző vonás, hogy - miként a megyei szövetkezeti felügyelő is kiemelte - a táblás csoportok a megyében főképpen rizstermelésre alakultak. 50 A táblás csoportok alakulásának eredményeit első ízben az október 8-i FÉKOSZ-jelentés mellékletét képező kimutatás foglalta össze. 51 Eszerint 11 olyan község volt a megyében, ahol egyértelműen a táblás gazdálkodás felé vették az irányt. A szervezkedésnek ez a formája jobbára a tiszántúli részen volt jellemző. A táblás csoportok nagyobb része novemberben jött létre. Amíg október 26-án - a hónap elején kelt FÉKOSZ-jelentéshez hasonlóan - a megye szövetkezeti felügyelője azt állapította meg, hogy 11 községben van táblás művelés, addig november 25-én már 24 ilyen helyről tett említést. 52 A csoportok számának jelentős mértékű növekedése mellett is túlzás volt a FÉKOSZ titkárnak az a november 28-i megállapítása, amely szerint a földbérlőszövetkezetek „már általában a táblás gazdálkodás fogalmával indultak el és közösen művelik a földet". 53 A szövetkezeti felügyelő által éppen ez idő tájt kibocsájtott kérdőíveknek a táblás gazdálkodás lehetőségeit tudakoló pontjára ugyanis több községből nem is válaszoltak, nem egy esetben pedig a közös munka elutasítását jelző választ adtak. Nagyrévről pl. azt írta a földbérlő bizottság, hogy „az igénybevett terület három tagban fekszik és mindegyik alkalmas a táblás művelésre, azonban minden kísérlet megtört az érdekeltek makacs ellenállásán". Mesterszállásról is hasonlókat jelentettek. Fegyverneken és Jászdózsán a helyi bizottság további propagandát tartott szükségesnek a táblás művelés megindulásához. Több helyről olyan jelentés érkezett, hogy gazdasági támogatást kérnek a táblás gazdálkodás megkezdésének fejében. 5 4 271
