Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Banner János: A jászsági céhek életéből

7. kép: Veszelovszki-féle sujtásos rajzok szabók, szürszabók és szűcsök céhét (1766). - Előbbiről Szádeczky (i. m. II. köt. 81.) nem tesz említést. Az utóbbi céhlevele a budapesti egyetemi könyvtárban és a Nemzeti Múzeumban is megvan. (U. o. II. köt. 312.) Varga Sándor Frigyes szerint: „A megyében a nélkülözhetetlen kovács munkát, szerszámjavítást a cigányok végezték. Tanult iparosok először Szolnokon, Túron és Jászberényben jelentkeznek." (Scheftsik György; Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Pécs, 1935, 125.) A parasztság, „barkácsoló, senkitől sem tanult ezermester-képzésé^-ről és a céhek ez elleni küzdelméről 1. Mezei Gy. i. m. 72-75.1. A Jászkun kerület emberséges határozatát 1. uo. 73. 15 JÉ 1944 152-161. A XVIII. századi céhéletről jó képet adó eredeti fordítása közléséről itt ne legyen szó. Eredeti, nehézkes szövege ellenére is maga helyett beszél. A XVII. századi emiitett articulus - sajnos - nem áll rendelkezésünkre. Eperjessy G. i. m. 39. és 107. j. és Száz. 1863.974. és 116. j. A XVIII. században 5 céh működéséről ir, beleértve az 1695-ben alakult varga céhet is. A szabók, szürszabók és szűcsök céhének alakulását 1768-ban állapítja meg, Szádeczky 1767 évével szemben. Ő említi a takácsok, Szádeczky által nem emiitett céhének 1774-ben nyert kiváltságlevelét is. Úgy látszik, két esetben és pedig 1695-ben és 1764-ben, ill. 1737-ben és 1768-ban - az utóbbi évben kibővített újra alakulás történt. 16 Herbert, i. m. 181. 17 Jászberényi Újság 1918. 20. sz. magam is átvettem e tévedést Szádeczkytól. Szerinte a két első céh is csak 1817-ben alakult (i. m. II. köt. 244.) 18 Herbert, i. m. 184. I. Nem tartjuk valószínűnek, hogy a jászberényi legényeknek csak ennyire későn alakult volna meg - annyira, amennyire önálló - céhe. Az artikulusok nem a céhládából kerültek elő. A régebbiek bizonyára elkallódtak. 19 Uo. 2.j. 20 Szádeczky, i. m. I. köt. 159. 21 Uo. I. köt. 133. 22 Palugyai, i. m. 120. 23 A jászsági céhekről nem időrend, hanem a községek szerint később lesz szó. A jászberényi céhekről 1. Szádeczky i. m. 267. - Eperjessy i. m. 233. A vékony- és szűrszabók céhében három iparágat említ, és pedig sartor, braccarius, gausaperarius (v. vékony- és szűrszabó). A Jász Múzeumban lévő takács és csizmadia céh artikulusa 1825. évi - talán másolat. Jelenleg a szolnoki levéltárban van. 24 Ezeket a felsorolásban kiemelten közlöm. 25 Csalog-Tóth, i. m. 33. 26 Uo. Ezeket a Budapesti Kerületi Iparkamara 1852. évi jelentéséből vette Palugyai. - A felsorolásnál az 1826. évi adatokat zárjelben közlöm. A két vagy több szám az ott még külön emiitett iparágakra vonatkozik, a céhek nevében történt felsorolás rendjében. 27 Csalog-Tóth összeállításából az a céh hiányzik, (i. m. 33.) 28 Fényes Elek, i. m. szerint II. köt. 474., ill. II. köt. 152. 29 Ács, mint láttuk (I. 19. j.), már a XVII. század végén volt. 1834-ből pedig adatunk van arra, hogy Ottenhauser János „pesti, polgár és pallért" jászberényi lakossá veszi fel a tanács. (Komáromy J.: Adatok Jászberény múltjából, Jászberény, é.n. 16.) E nélkül a céh tagja nem lehetett volna. A polgárjogról 1. Eperjessy Kálmán: A városi önkormányzat c. tudományos népszerűsítő tanulmányát. (Élet és Tudomány, 1969. 1807.) - A jászkun területeken lakhatásért folyamodásról, 1. Eperjessy G.; Pest megyei céhek ipar stb. 257. 30 Palugyai, i. m. 153. Jákóhalma és Mihálytelek 1823. évi adatát együtt sorolja fel Eperjessy G., i. m. 233. 31. Uo. 163. Eperjessy G.: A technika fejlődésével eltűnő iparágak nyomában címen az 1963. évi ipartörténeti témájú tanulói versenydolgozatokról szóló összefoglaló ismertetésében, előttem ismeretlen szerző dolgozatát is említi, amely a jászapáti kékfestés történetével foglalkozik. (Száz. 1965. 545.1.) Nem is írja, de nem is hisszük, hogy ezek - akárcsak filiálisokként is - beletartoztak a megelőző három céhbe. Palugyai említett statisztikája említ ugyan 2 festőt, de ez nem bizonyítja, hogy kékfestők lettek volna. 32 Uo. 176. Az adatok csak összesítve vannak meg. A zárjelben lévő felsorolás 1. Eperjessy G., i. m. 233. 33 Uo. 172. 34 Uo. 185. - Az 1823. évi alakulást lásd a 30. j.-ben. 35 Uo. 168. - Eperjessy G., i. m. 233. szerint: szabók, szürszabók, szűcsök, csizmadiák, takácsok. 36 Uo. 135. Itt is összesített adatok vannak. - A céhben a felsoroltakon kívül: szűcsök, kovácsok, kerékgyártók, takácsok, ácsok, lakatosok, molnárok, kalaposok, kötélgyártók, egyesültek. Eperjessy G. i. m. 233. 37 Szádeczky, i. m. II. köt. 244. Eperjessy G., i. m. 233. szabókat is említ a vegyes céhben. 38 Herbert, i. m. 181-182. 39 Palugyai, i. m. 131. 40 Uo. 146. Nem tudjuk, melyik váci céhnek voltak jászberényi filiálisai. Duray Kálmán csak említi a várost, százhuszonegy hely közt. (A váci céhek Vác. 1912. 17.) Eperjessy S.: A Pest megyei céhes iparok, stb. 249. . 41 A réz klisé a Jász Múzeumban van. Kármán József festő ajándéka. 242