Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Nagy Dezső: Néprajzi és nyelvi adatok a Jászkun Kerület körözőleveleiben (1852-1855)

10. Az alábbiak Kiskunhalasról távoztak el anélkül, hogy adótartozásukat lefizették volna. Kappel Vilmos szűcsmester 3 pft; Harkas József 30 pkr.; Mészáros Antal 1.10 pft. (1794/24.195 sz. 1852. jún.) 11. Szentmártontól-Szolnokig útközben egy tarka arabesk, virágos szőnyegkelme útitáska veszett el, melyben jelentős irományok és jószág becs-levelek voltak. A tulajdonos a becsületes megtalálónak 200 pft. jutalomdíjat biztosított. (450/6414 sz. 1852. febr.) 12. Egy kocsiról Pest és Szolnok között egy ládából az alábbi rőfös áruk lopattak el: 11 db. nyári nadrág szövet; 85 rőf patyolat szövet; 37 rőf patyolat szövet; 93, 54, 430 rőf külb. perkálszövet. Továbbá néhány fehérítetlen patyolat. Összkár: 229 pft. (558/11905 sz. 1855. mára) 13. Lopási jelentés: a.jászjákóhalmai községházáról elloptak: az ablak rostályok kifeszítése során éjjel, többszáz pft. adó és árva pénzeket (összesen 980 pft. értékben) és 3 1/2 konc ki nem töltött marhás-levelet. (3491/41.824 sz. 1853. okt.) Kocsileírások 14. A jászapáti járásban az alábbi szekér találtatott bitang gyanánt: 1 közönséges paraszt-szekér 3 db. ollyféle lóhám hozzátartozó zabiákkal. (4071/53.558 sz. 1853. dec.) 15. A Jászkun kerületi törvényszék keresi: közönséges, de jóformán új parasztkocsit. (150/1020 sz. 1852. jan.) 16. Nagy-Ivány mellett a sarkadi-nádasban egy 2 kerekén vasalt jókarban levő kocsi találtatott. (2125/40.642 sz. 1854. okt.) 17. Egy Szolnokon elfekvő gazdátlan hintáról: melyet 1851-ben egy erdély-honi ismeretlen asszonyság egy szolnoki lakoshoz beállított anélkül, hogy 3 éve tudakozódott volna utána, Szolnokon letéve létezik... ha a tulajdonos magát nem jelentendi, a fentnevezett hintó árverés útján fog eladatni. (1921/30.214 sz. 1855. aug.) 18. A varsányi-pusztánál a Tiszából fogatott ki egy tölgyfaszál 9' hosszú, 16" vastag, melynek két oldala laposra van faragva. (3229/50.025 sz. 1855. nov.) A levéltárak anyagának szorgos átnézésével újabb köröző levelek felkutatásával betekintést nyerhetünk a 19. század viseleti anyagába és állatleírásaiba, tulajdonjegyeikbe; foglalkozások, társadalmi rétegek, osztályok hiteles ruházatai darabjait ragadhatjuk meg történeti tanulságképpen. Értelmező: (A körözőlevelekben előforduló viselettel, vagy állattartással kapcsolatos szavak, anyagféleségek, technikatörténeti fogalmak magyarázatai.) atlaszkötés: (szaténkötés) a láncfonal hosszirányú, vagy vetülékfonal keresztirányú fényes hatású alapkötése. Mintaeleme legalább 5 lánc és 5 vetülékfonalból áll. Jellegzetessége, hogy a kötéspontok a szövet felületén egyenletesen szétosztottak. atilla: hosszúszárnyú zsinórozott dolmány, amelynek a neve csak a 19. sz. első felében keletkezett. 1850-től kezdve hivatalos neve lett a huszárság dolmányának. Magyarkának is mondták; Zrínyi, Rákóczi, Attila dolmánynak is nevezték. JEGYZETEK: 1 Palugyai Imre: Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása. Pest, 1855, 2 Fényes Elek: Magyarország leírása. Pest, 1847. II. r. p. 470-476. 3 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. II. k. 151 4 Palugyai: i. m. III. k. 1854. 87-88 p. 5 Hoitsy Pál: A jász-kunok állattartása a pusztákon. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben. (OMMIK) VII. k. Bp. 1891. 214. p. 6 Palugyai: i. m. III. k. p. 81-82. bitang: régi nyelvemlékeinkben zsákmány, préda, uratlan, gazdátlan jószágot jelent. csákószarvú: így nevezik az olyan marhaszarvat, mely a fejből oldalt vízszintesen indul ki, azután rézsút felfelé, s végre vízszintesen kifelé áll. Ha meredekebb állású a gallyas szarv, mely ha hosszú és szépen színezett előbbivel egyenértékű. csillagos: a lónál határozott szélű fehér folt az állat sötétebb színű homlokának közepén. deres: szín az állatnál, melynél sötét alapszínen az egész testen egyenkint, de elég sűrűn fehér szőrszálak vannak. E szín a lovon-marhán gyakori s több változata van, melyeket a sötétebb szín szerint neveznek el. Ilyen a vörösderes; feketederes; aranyderes, stb. Ha a marhának sok fehér szőre van, akkor vércsének is mondják, s ezt is a sötétebb szín után nevezik el. egér szőrű: szürke színű. fakó: sárgásszürke állatszín herélt: (ném. Wallach) ló, paripa-ivartalanított mén. hóka: 2-3 ujjnyi széles fehér sáv; az állat homlokán és orrhátán húzódik, leginkább lovakon fordul elő. kanca: nőstény ivarú ló. karton: vászonkötésű nyers pamutszövet, melynek szövéséhez 16-30-as fonalakat használnak. A nyomott áruk alapanyagaként ismeretes. konc: régi papírmérték kesely: az állatnak, kivált a magyar marhának az a színe, midőn a bőr és szőr festőanyagot nem tartalmaz. A fehér lábavégű lovat is nevezik így. Ezt nem szeretik, mert rendszerint sárga patával jár, mely puhább, mint a palaszürke. lószínek: fehér, fekete, pej, sárga, fakó, tűzött, deres, szürke, tarka, kesely. marok: többek között lómérték is volt, a lovak nagyságának mérésére szolgált. Egy maroké hüvelyk, vagyis 10.536 cm. mén: csődör, hím ivarú ló, a kancánál valamivel testesebb, vérmérséklete élénkebb és szilajabb, izmai és inai fejlettebbek. A továbbtenyésztésre alkalmatlan mént csikókorában ivartalanítják. ökör: hím ivari szarvasmarha (bika) ivartalanítás és teljes fogváltás (4 éves kora után). Kitartó, türelmes, igénytelen igásállat. pantalló: hosszú szárú nadrág, a férfiviselet része. perkál: pamutszövet, középfinom fonalból vászonkötéssel, színnyomatos mintázattal készül. pirók: ló és marhaszín, pirosat jelent. rőf: kelmék mérésére szolgáló régi hosszmérték: kb. 78 cm. seregélyszürke: lószín spencer: derékig érő ,kabátfajta, zubbony. sültszőrű: pirosas, barnás-veres - lószín. szűr: a népviseletben: ujjas, de rendszerint vállra vetve viselt bő, köpenyszerű, posztó férfi felsőruha. vászon: van kender- és pamutvászon. A kenderfonalból szőtt tartósabb, mint a lenvászon, még a hasonló külső ellenére is. Tovább fehéredik de azért tartós. Nálunk a parasztság köznapi és házi fehérneműje készült belőle. zsemlyeszínű: tehénszín: sárgás-barna. 7 Baksay Sándor: OMMIK VII. k. k. Bp. 1891. p. 231. 8 u.ott. p. 244 9 A Jászkun Nép Naptára 1855 évre. Imrik Ferenc szerkesztésében. Pest, 1865. p. 20. (Közli Kresz Mária: Magyar parasztviseletek) (1820-1867). Bp. 1956,

1. k. p. 124. 10 Palugyai i. m. III. k. p. 84-85. 11 Baksay Sándor: A magyar viselet. OMMIK. III. k. Bp. 1893. p. 388. 12 u.ott. p. 390 13 u.ott: p. 392 14 u.ott: p. 393 15 U.ott: p. 400. 226