Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Nagy Dezső: Néprajzi és nyelvi adatok a Jászkun Kerület körözőleveleiben (1852-1855)

: :;: ' ! - •"•"•'•'•' • '• " •:-• ­: :••-••• '•':...'" : :' ^ -, ;.: : .;•.; 2. kép: Kun leány. (OMMIK VII. k. 243) 3. kép: Kun ember. (OMMIK VII. k. 241) dal és szárnyasokkal szolgál. Népessége: 3131 házban, 18 343 lakos. Parochia templom, ref. anyaeklézsia. kath. gimnázium, takarékpénztár, rabdolgoztató intézet, szűrposztó- és posztó­gyár, 658 kézműves, kik közül 215 szűcs van, gyógyszertár s nagy vendégfogadó." Az 1852-es Iparkamarai jelentések így összegezik a Jász­kunság iparát és kereskedelmét: 4 „A gyáripart egyetlen 4 lóerős pálinkafőző gőzkatlan jelentette, mely Jászberénben létezett. Kereskedők: vaskereskedő 4, fűszerész 2, rőfös 22, zsibárus 14, különféle 37, összesen 79 kereskedő, Iparüző mesterek: sütő 3, könyvkötő 5, csizmadia 965, festő 3, kádár 6, üveges 5, arany­ezüstműves 2, vésnök 1, kalapos 22, fésűs 1, szűcs 711, köpeny­szabó 7, varga 20, kőműves 17, késcsináló 1, molnár 123, szíj­gyártó 50, tímár 27, kötélgyártó 20, selyemfestő 2, szappanos 1, kőfaragó 1, kovács 85, szabó 222, cipész 131, gombkötő 6, betű­öntő 4, asztalos 142, fazekas 7, kocsigyártó 164, takács 704, ir­hász 22, ács 7, -összesen: 3487. A Jászkunságban a legtermészetesebb és legáltalánosabb foglalkozási ág az állattartás volt. Hoitsy Pál így ír erről :5 „A 60-as években is az volt a gyakorlat, hogy a város pol­gárai földjük arányához képest küldhettek lábas jószágot a puszta legelőjére. Ágasegyháza vagy Jakabszállás pl. a kiskun városok tulajdona volt; Mizse, Bene, Lajospuszták a jász váro­soké. Itt nyaralt és telelt a városi polgárok növendék marhája. A gazda kiküldte a tehenét borjastól a néhány mérföldnyire eső pusztára, s nem látta olykor két esztendeig sem. A puszta el volt különülve a gulya, a ménes, és a juhnyáj járása szerint." 214 4. kép: Jász menyecske. (OMMIK VII. k. 396)

Next

/
Thumbnails
Contents