Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Nagy Dezső: Néprajzi és nyelvi adatok a Jászkun Kerület körözőleveleiben (1852-1855)

/. A JÁSZ-KUN KERÜLET EMBEREI ÉS VISELETÜK A bemutatásra kerülő körözőlevelekben számos antropológiai leírást találunk, de mielőtt rátérnénk az egyes emberek bemutatására feltárjuk a korabeli irodalom adatait a jászkunok testalkatára vonatkozólag. Palugyai ezt írja róluk:" „Testalkatára a jász-kun középtermetű, karcsú, többnyire gyenge izmú, gesztenyeszín hajú, barna arcú, - a jászoknál izmosabb, erősebb, sugarabb, s magasabb a kun faj; magában a Jászságban szálasabbak termetre az árokszállási férfiak; izmosságra ugyanazok az apáthiak, ladányiak, kis-ériek túlhaladják a többit; alak, s arc szépségre az árokszállási, ládányi, jákóhalmi nők? kifejlődésükban hátrább maradt s arc kifejezésre nem olyan szabályos a felsőszentgyörgyi, fényszarui, dósai, mihálytelki nép. Hogy e népfajok erőteljességét, egészséges, ép, testalkotását, kellemesebb arckifejezését az éghajlat s helyi viszonyok mellett a gazdászati jobb lét s házi körülmények díszlő állapota mellett hathatósan kegyeli - elvitathatatlan. Harcias testalkata a jászkunoknak történeti hírré vált katonai vitézségük tényezője... Az 1853-as évben állított a hármas kerület 482 újoncot, a kis-Kunság 180-at a Ferenc József nevét viselő 1. sz. huszár ezredbe; A Nagy-Kunság 140-et a Károly bajor herceg 3. sz. hur szár ezredéhez; A Jászság pedig 162-őt a Hesseni választófejedelem 8. és a gróf Haller 12. sz. huszárezredében egyenkint 81-et." Egy másik forrás szerint is a „jászkunok által kiállított palatinális huszárezred - ahogy ők nevezték - ezüstzsinórzatú kék dolmányával mindenkor gyöngye volt a királyi hadseregnek."

7 A testalkatukról ezt írja Baksay Sándor: „Edzett és szép nép kivált a nagy-kun, s még inkább a jász. A nagykun széles, fehér tojásdad arcú; a jász még szálasabb és vállasabb; barna, mandula szemű hosszasnyakú faj, női között sok a kiváló szépség, melyet a csinos, néha túlságig gazdag öltözködés még emel. A kis-kun középtermetű, zömök, barna, sok helyt erősen barna, a tatárra húzó rövid, kerek fej, éles fekete szemek, vékony és kidomborításra hajló orr, szép metszésű száj, kissé kiemelkedő pofacsontok, kerekded áll, erős és vastag nyak, zömök törzs, izmos, de szabályos végtagok jellemzik. Egész városban is alig találni néhol egy-egy szőke fejet."8 Ezeket a jellemzőket mind megtaláljuk a jászkun körözőlevelek leírásaiban. A jász viselet az 1855. évi Jászkun Nép Naptára értékes leírást őriz ebből a korszakból :

9 „Ami a viseletet illeti a jász népnél, először is a férfiaknál: nyak nélküli kurta derekú s borjúszájú ing, s a mellény alsó részéről - mit csak néha visel - a gatyakötésig meztelen has; leginkább fekete posztó zsinóros nadrág, nagy ón vagy rézgombos dolmány s mellény, nagy tehénbőr csizma, széles karimájú kalap, vagy fehér báránybőr sipka, irhátlan vagy törött bőrsuba, melyet télen-nyáron egyaránt visel: s - Jászapátiban a legforróbb melegségben sem hagyja le magáról, még ha templomba megyén is, hol nyáron letévén magáról, összehajtva a puszta földön ülésre használ, s azon ülve hallgatja a pap szájából az Isten igéjét. Esős időben szőrire fordítja ki subáját vagy egyszerű szűrt visel. A nőnemnek viseletére nézve a Jászságban kivált a fiatalabbaknál : ahány község, annyi szokás; pipiskésnél pipiskésebb tiszta ezüst vagy aranyos, kemény fejkötő, csupán Jászapátin laposabb; ezüst- vagy aranysujtásos úgynevezett pruszlik, tarkábbnál tarkább viganó fehér perkál, néha kék vagy fehér kötény, cifrábbnál cifrább, a pruszlik alá dugva hátul hosszan lenyúló nagykendő, piros nagy sarkú kordován csizma. Az öregebbeknél kivált Jászapátin, mind tiszta fehérített fejkendő s rókaprémes setétkék mente rajta fityegve. A többi jász községben 5. kép: Árokszállási hajdú. Valerio, Párizs, 1855. 6. kép: Árokszállási asszony. Valerio, Párizs, 1855. 215