Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Bóna István: A XIX. század nagy avar leletei

állítású tábláin mely leletek származnak a Lipptől leírt „három különböző fenéki sírból" (Fettich 1926, 33,2.j.). Lippnek a kardra, gyűrűre és csatokra utaló - tény, ami tény: alaposan a sorok közé bújtatott - bizonyságtétele elkerülte figyelmét s nem tűnődött el a csiholóvas és a zabla töredékek jellegzetes avarkori típusán sem. Mindezekre utóbb sem tért vissza. Egy évtizeddel később sajátos túlzó stílusában kijelenti, hogy „a legfontosabbak a fenéki sírmező ezüstlemezes, préselt és részben ólommal kitöltött leletei, melyek igazi jelentőségét csak a martinovkai lelet alapján lehet látni" Ám nem az avarokkal foglalkozó 5 könyve valamelyikében, nem is a késői hunnak vélt „Keszthelyvidéki kultúráról" írott vaskos Archaeologia Hungarica kötetében s nem is az avar művészettel foglalkozó tucatnyi dolgozatában írja le a fenti megállapítást, hanem a Honfoglaló magyarság fémművességének szentelt opusa utolsó lapjain elbújtatva. A fenéki övdíszek zsúfolt fényképe viszont táblakötetének legelejére került, az V. tábla baloldalára (Fettich 1937, 132, V. t. 1-23). A lelőkörülményekkel kapcsolatban ugyan ezúttal is Lippre hivatkozik, csak éppen a könyv egész más helyén. Megismétli, hogy „a leletek három különböző sírból származnak", de túlságosan nagy jelentőséget tulajdonított Lipp egyik elöljáróban mintegy odavetett - megjegyzésének, sőt fokozta is: „Lipp szerint feldúltak voltak". A sírok részletes leírásából ugyanis kiviláglik, hogy az I. és II. sírt legfeljebb megbolygatták valamikor, csupán a III. sír volt dúlt és bolygatott. A továbbiakban elakadt az I. sír nagyszíjvégének (12. t. 16) tárgyalásánál (Fettich 1935/1937, 21 és 61). Utoljára is a honfoglaló magyarság művészetének szentelt „berlini könyvben" közölte újra ugyanazt a táblaképet. Szövegében még tovább megy, a Minuszinszktól a Martinovka-körig terjedő korai keleti előzmények (6. század vége!) nyomozása során ukrajnai párhuzamokat idéz a fenéki I. sír nagy szíj végéhez, övdíszeihez, a II. sír szíjfüggesztőihez és préselt álcsatjaihoz

39 (Fettich 1942, 38-39, 44. t. 1-23). - Régészetünk sajnálatos széttagolódása miatt megállapításai nem válhattak az avar kutatások részévé. Mint említettem, Fettich fényképe közli a Nemzeti Múzeumba jutott s akkor még meglévő állományt (ami darabról-darabra megegyezik a fentebb idézett leltár és Hampel leírásainak darabszámával), ennek segítségével sikerült Lippet korrigálni.

40 Három Ny-K-i tájolású földsírról van szó, a harmadikat megbolygatták és részben kirabolták: /. sír. Férfi, jobb keze a jobb lába mellé fektetett kard markolatán nyugodott. A kard 91 cm hosszú, kétélű, keresztvassal ellátott (Lipp 1886, VI. t. 13) (12. t. 1). Derekán fegyveröv, 14 db kettős-pajzs alakú „Martinovka-típusú", ólombetétes, gyengébb minőségű ezüst övdísszel (12. t. 2-15) felszerelve (Lipp 1886, VI. t. 5). Az övdíszek nagyobb része a. felvételkor szétporladt. Az övhöz jó ezüstből préselt maszkos nagyszíjvég (Lipp 1886, VI. t. 8) (12. t. 16) és jellegzetes korai avar kori öntött övcsat (Lipp 1886, I. t. 14) (12. t. 17) tartozott. (Az összesen 2 db fenéki avar övcsatból csupán sejtésszerűen választottam ki melyik-melyik övhöz tartozhatott) (12. t). II. sír. Férfi, díszövvel. A 8 db ezüst övdísz ólommal bélelt két részből álló álcsat (13. t. 1-8), a csattesteken máshonnan nem ismert préselt tamgával (Lipp 1886, VI. t. 4, 7). Az övet öntött bronzcsat (13. t. 11) zárta (Lipp 1886, I. t. 15). Az övről 2 db T-végű ezüst szíjfüggesztő (Lipp 1886,

1.1. 9) csüngött alá (13. t. 9-10). Az épebbet Kalmár János is közölte, ám Lippet nem idézte (Kalmár 1943, 149, XXIII. t. 5). Ha egyáltalán idetartoznak, mivel Lipp nem említi őket, csupán az egyéb leletekkel kapcsolatban hivatkozik a táblaszámra, egy-egy töredékes zabla (Lipp 1886, VI. t. 2-3), (12.1.18 és 13.1.13) - talán szimbolikus lótemetkezésből. Valamelyik halott tarsolyában jellegzetes avar csiholóvas (12. t. 18) volt (Lipp 1886, VI. t. 1), bár Lipp szövegében egyenesen tagadja, hogy acélt és kovát talált volna a temetőben. Meglehet, hogy az akkoriban nagyon újnak számító, két végén kampós tárgy rendeltetését nem ismerte fel. A két férfi közül valamelyiknek az ujjáról került elő viszont a fogazott II. stílusú szalagállatokkal díszített, vésett ezüstgyűrű (13. t. 12a-b), (Lipp 1886, 145 és 152, II. t. 6). - Ezt a „Keszthelyről" származó gyűrűt a mezőbándi aranygyűrűvel vetette össze korábban Fettich (Fettich 1926,15-16,

1.1. I)

41 ennél azonban sokkal fontosabb összefüggés, hogy ornamentikája valamennyi fogazott II. stílusú készítmény közt a legközelebbi rokona a Jankovich-aranyak csatjának és szíjvégének. III. sír. Bolygatott vagy feldúlt férfi temetkezés. Övdíszét 6 db ezüst „Martinovka" stílusú szíjvég (13. t. 14-19) alkotta (Lipp 1886, VI. t. 6), a csat és az egyéb leletek hiányoztak (a felsorolt adatokra v. ö. Lipp 1886, 145-146, 152). A három fenéki sír valóban felettébb jelentős. Ugyanúgy összeköti az álcsatos öveket a fogazott II. stílussal, mint a Jankovich-aranyak vagy mint a bócsai sírlelet. Még ennél is fontosabb, - a közelmúltig egyedülálló volt - hogy a viszonylag ritka tamga jelzés (ornamentika) az álcsatok testén szerepel s ezzel a VI. század végének a VII. század első felének harmadik stíluskörét is egységbe vonja az előző kettővel. Hogy ez nem véletlen, arra remek példa a Kürti Bélától ismertetett csanytelki öv (Élet és Tudomány 1980, 40, X. 3), amelyen pajzs és kettőspajzs alakú tamgadíszes pompás aranyozott ezüst övveretek szintén együtt kerültek elő magas színvonalúan megmintázott fogazott II. stílussal díszített csattal. Ha nem tévedek, a fenéki álcsatok korábbiak, mint a Tépe-Bócsa-típusúak, talán a legkorábbiak. Mivel pedig a fenéki II. sír ezüst szíjfüggesztője szinte édesapja a keceli fejedelmi sír ezüst szíjfüggesztőjének, a kör tovább bővíthető a sűrű, apró granula díszes övek és fegyverek irányában (László 1955, LIII. t. 9 és Kalmár 1943, XXIII. t. 4). Vagyis a fenéki sírok valóban az „alapleletek" közé tartoznak, kár volt nem figyelni rájuk. Még inkább ez derül ki, ha az első pillanatban társtalannak tűnő I. sírt vizsgáljuk. A fenéki I. sír maszkos nagyszíjvégének (12. t. 16) (formájának sokat és kevéssé meggyőzően tárgyalt rokonait nem számítva)

42 egyetlen pontos - valószínűleg azonos préselőmintából származó - párhuzama a Vértesacsa-Tükör utcai 2. sírból, kardos-fegyveröves korai avar temetkezésből származik (Marosi A., Székesfehér118