Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Bóna István: A XIX. század nagy avar leletei

vári Szemle 1938, 39-40, Marosi itt megtárgyalja a teneki testvérpéldányt. A leletet Fülöp Gyula fogja feldolgozni). Magam, a valóban középavar Vértesacsa-Körtvélyeslaposi sírral összevonva, tévesen középavarkorinak említettem a Tükör-utcai sírokat is, a kard töredéket szablyának véltem (Bóna 1971, 251-252/35-36, 275/55). Ezt az eldugott, közöletlen, a szakirodalomban gyakorlatilag ismeretlen párhuzamot leszámítva, az I. sír együttese meglehetősen társtalannak, sőt „idegennek" tűnhet a korai avar korszakban. Pedig nem az. A keresztvassal ellátott steppei típusú (hun kori formára visszamenő) egyenes, kétélű kard (12. t. 1) valóban a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, úgy tűnik, csak a legelső avar nemzedékek képviselői használták. A fenékit Lipp rajza s nyomában reprodukciónk (12.t.1) kissé torzítva ábrázolja. Pengéje csak 82 cm hosszú, a keresztvas alatt 4,5 cm széles, maga a keresztvas pedig 6 cm hosszú volt. Egyetlen igazán jó párhuzama van az avarkor legelején nyitott aradaci/aradkai temető 85. sírjában. Kicsivel rövidebb, letört markolatának csonkjával együtt 81,5 cm hosszú, bronz markolatellenzője pedig ívesen - hullámosan tagolt (Nagy 1959, 62, XXVII. t. 1. - a táblafelirat téves!), a későbbi szablya keresztvasak távoli előfutára.

43 Tulajdonosa bal fülében granulált arany fülbevalót, derekán pompás Fenékpuszta-Horreum 15. típusú ezüstveretes övet (Barkóczi 1968, 283, 299, 15. kép, 63-64. t.) viselt (Nagy 1959, 22. t. 17-19, 23. t. 1-12). A kettős fenékpusztai párhuzam egyaránt keltezi az öveket és a kardokat: a várfalon kívül talált 3 temetkezés pedig nyilván egykorú a Horreum-temető 6. század végi, 7. század eleji sírjaival. Kétélű, egyenespengéjű vaskard (H: 94 cm) volt a Martinovka típusú ezüst övkészlettel felszerelt szenteslapistói részleges lovassírban is, a publikáció szerint a kardnak eredetileg töredékes, utóbb levált keresztvasa volt. Ha ez helytálló, akkor Csallany Dezső joggal hozta kapcsolatba a lapistói sírt és kardot fenéki I. kardos sírunkkal s abban is igaza volt, hogy a leletcsoport keleteurópai steppei eredetű (Csallany D., Dolg 9-10, 1933-1934.206-208,210, 58.1.14 illetve 12-13). A tarnamérai X. sír egyélű kardja és bronz markolatellenzője viszont, mint Szabó János Győző meggyőzően kimutatta, már az aradaci 85. sír kardjának későbbi változata, véleményét megerősítik a fegyveröv ránkmaradt díszei is (Szabó 1965, 46-48). Fenéki I. sírunk ritka alakú s főleg nagyszámú (14 db!), ólombetétes, préselt ezüst verettél (12. t. 2-15) borított öve közeli rokona a jutási 166. ötvössír övének. Jutáson a formára nézve is hasonló, ólombetétes ezüst véretekből legalább 9-10 db díszítette az övet, számuk azonban jóval több is lehetett, mivel a sírt kavicsbányászok találták és szedték fel, adatait csak bemondás után ismerjük (Rhé-Fettich 1931, 32, VIII. t. 3-5, - a tábla az övvereteket fordítva közli). Az íjjal, nyíllal felfegyverezve eltemetett avar ötvös szerszámkészletéhez egy bizánci kétkarú mérleg, a mérleghez pedig egy 6 solidus jelzésű bizánci súly (exagion) tartozott. Az ugyanilyen jelzésű és díszítésű bronzsúlyok készítését és használatát a szakirodalom az 5-6. századhoz köti (O. M. Dalton, Catalogue of Early Christian Antiquities and Objects from the Christian East of the British Museum, London 1901, 91-94, No. 453-457), ezt erősítik meg Csallany Dezsőtől felsorolt rokonai és párhuzamai is (Csallany 1933, 43-45). A jutási 166. sírban a 6. századi súly 6. századi mérleggel együtt került elő, a mérleg csaknem pontos mása a biztosan 568 előtti hegykői 34. sír bizánci bronzmérlegének (Bóna I., VI. századi germán temető Hegykőn II. Soproni Szemle 15, 1961, 135, 3. kép). A tanulságot már a hegykői sír előkerülésekor levontam: „A jutási mérleg kora a VI. sz. utolsó harmada" (uo. 136). Következésképp a jutási 166. sír ötvöse a 6. század utolsó harmadában élt és tevékenykedett, majd valamikor a század végén vagy a 7. század elején kerülhetett ötvösszerszámaival együtt sírba.

44 A fenéki I. sír azonban övvereteinek díszítésével s főleg már megtárgyalt steppei típusú kardjával valamivel korábbi temetkezésnek látszik mint jutási rokona, s valóban a 6. század végéről származhat. Talán valamivel későbbiek, a 6/7 század fordulójáról vagy a 7. század első évtizedeiből valók a tarnamérai A. sír ezüst övdíszei, amelyek a fennmaradt 10 db rögzítőkapocs tanúsága szerint szintén ólombetétesek voltak és sok volt belőlük, legkevesebb 10 kettőspajzs alakú övveret. A veretek Szabó János Győző elemzése szerint a gátéri 11. sír préselőmintája illetve félkész övdísze rokonai lennének (Szabó 1965, 41, 46, VII. t. 12-13), valójában azonban sokkal közelebb állnak a környei 151. sír, utóbb közzétett, két részből álló - kéttagú - ólombetétes álcsatos övdísz készletéhez (Salamon-Erdélyi 1971, 29, 41, 3. kép 1, 3, 26. t. 21-23), amely a fenéki II. sírhoz is szorosan kapcsolódik. így azután az sem lehet véletlen, hogy a tarnamérai X. sír - fentebb már megtárgyalt kardja is a fenéki I. kard kevés rokonainak egyike. A fenéki II. sír sima, préselt övkészletének (13. t. 1-10) különleges tamga ornamentikája miatt nincs ugyan pontos párhuzama, de díszövként közel áll hozzá a környei 151. sír öve, amelyet 9 vagy 10 db préselt, ólombetétes ezüst álcsat s szintén különálló pajzs alakú veret, 2 db T-végű szíjfüggesztő, s még egyebek díszítettek (Salamon-Erdélyi 1971, 29, 44-45 - hivatkozással a fenéki övekre! - és VI. t.). Az összefüggés mindkét lelőhely kronológiai helyzetére mérvadó. „A BUDAPEST-FARKASRÉTI SÍRLELET Nem tudjuk milyen forrásból táplálkozik, de hihetőleg hitelt érdemlő híradást őriz az a kétszer is megismételt adat, hogy a farkasréti-temető területén még „az 1890-es évek elején" találták volna az alább méltatandó avar leleteket (Nagy 1962, 72, a 114. lapon a 180. j-ben azt is tudni véli, hogy a sírok „anyaga csak részben jutott vétel útján a MNM-ba", Nagy 1973, 197). Magam is úgy vélem, hogy a sírásás közben talált avar és honfoglaló magyar leletek aligha egyszerre jöttek napvilágra. Maguk a leletek csak 1909. szeptember 6-án kerül+ tek a Nemzeti Múzeumba, ahol a 104, 1909, 1-83. számon együtt naplózták őket. A Nemzeti Múzeum állapotáról kiadott 1909. évi Jelentés (Bp 1910, 45^6, 12-13. kép) valamennyi avar lelettípus jó rajzát közli, az illusztrált beszámoló nyomán minden világosnak tűnhet: rangos korai avar férfi sírleleteiről van szó. A lelet megmaradt teljes állagát 30 évvel később László Gyula gondo119