Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Bóna István: A XIX. század nagy avar leletei

Az egyetlen Bisitstől említett jelentősebb lelet, amely a férfisírból nem jutott múzeumba „a kisebb fülbevalók." A „kisebb" jelző elárulja, hogy Bisits az előző temetkezés mellett lelt és általa a Nemzeti Múzeumnak adományozott karneol-csüngős arany fülbevaló-párhoz viszonyította őket (RN 275. 1871, 12, = Hampel 1894/1905, 56/267. t. 7-8, színes nagyított fotói in: Erdélyi 1966,41. t.). A később, távollétében talált, elrejtett, eltitkolt Kenner-féle másik „kisebb" fülbevaló-párról ugyanis Bisits nem tudhatott, az csak a következő év tavaszán fog felbukkanni Székesfehérvárott. A jelenleg meglévő, egymással rokon típusú két ozorai arany fülbevaló-pár jellegzetes női ékszer. A Bisitstől adományozott ép páros nyilván a felnőtt nő, míg a kisebb, amelynek a találáskor letördelték az ékköveit, a kislány sírjából származik (RN 107, 1888, 6, = Hampel 1894/1905, 57/288. t. 10-11.). Amiket Bisits említ, azok nyilván a korabeli előkelő férfiak viseletéhez tartozó kisméretű, kisgömböcsös fülbevalók (vö. Igar III, Dunapentele 1908,

1 (7). és III (11). sír, Mártély 7. sír, Iváncsa), amelyeknek Ozorán valamiképpen lába kelt. - Nem elsőnek s nem utolsónak (8. t. 1-2.). Csupán feledékenység, hogy Bisits nem írt az övdíszekről, ezek egy részét ugyanis éppúgy in situ találta Kenner Bertalan, mint a szablya függesztőfüleit vagy tokvégződését (Pulszky 1897, 102). Más kérdés, hogy Bisits nem írt az „övről". A minden valószínűség szerint kibontva sírba helyezett öv nem volt számára felismerhető, ő csupán szétszórt arany lemezeket látott s nem értvén összefüggésüket, nem nevezhette meg mihez tartoztak. (9. t.). A kettőspajzs alakú övdíszből csak 1 db van (RN 107, 1888, 4), nem is valószínű, hogy több lett volna belőle (9. t. 11). Az Ozora-Tótipusztával egykorú és szorosan összefüggő dunapentelei 1908. évi II. (10.) sír övén és az igari III. sír övén is csak egy-egy példányban találjuk meg rokon alakú és díszítésű veretek között, az előző régészeti ásatásból származik (16. t. 5), az utóbbi lelet teljességéhez nem férhet kétség (Fettich 1929, IX. t. 7. és Marosi-Fettich 1936, IV. t. 5). A számos egyéb, bizonyos és bizonytalan (mállott) példa mellett, hitelesen egy db kettőspajzs alakú ezüst veret volt a keszthelyfenékpusztai Horreum-temető 15. sírjának korai avar kori, fönlaki típusú övén (vö. Barkóczi 1968,283, 15. kép és 63. t. 9). Amennyiben nem 1 db van belőlük, akkor főleg a korai avar öveken - inkább 3 db szokott lenni ezekből az éppenséggel páratlan és aszimmetrikus véretekből. 3 db volt a deszki Sz. temető 20. sírjában a fönlaki típusú ezüst veretes övön (Csallány 1962, 476, 22. t. 16-18) valamint helyszínen készült sírrajzzal és fénykép felvétellel is igazolva a kecskemét-Sallai úti előkelő úr aranyozott övén (Tóth 1980, 134 és 21. kép, továbbá 148 és a 28 a-b képek), végül, de nem utolsó sorban a kunágotai övön is (2. t. 27-29).- László Gyula övrekonstrukciója nyilván a szimmetria kedvéért kettőzte meg őket (László 1955, 59. t. 2). A Kenner által talált l-l arany övdísz és szíjvég (RN 107, 1888, 2-3) az ugyanazon típusokból már 1871-ben múzeumba jutott 5 nagyobb (szíjvég) és 3 kisebb (övdísz) példányt (RN 275, 1871, 6 = Hampel 1894/1905, 57/268. t. 1-3, - illetve már Henszlmann 1875, 161. kép) egészítette ki összesen 10 108 db-ra. Mivel a nagyobb méretű, igazi szíjvégből 6 db van, eredeti létszámuk 6 + 6 lehetett, így szerepelnek László Gyula helyreállított övén s magam is így képzelem (9. t.). Értelemszerűen egészíti ki az övkészletet a nagyszíjvég (RN 275, 1871, 5) (9. t. 11) az ún. lyukvédő veret (RN 275, 1871, 3), 2 db nagyobb és 1 db kisebb mellékszíj végződés (RN 275, 1871, 7) - bár az utóbbiak inkább a lószerszámhoz tartozhattak (9. t. 12-13). Szintén értelemszerűen az övhöz tartozott a T-végű (9. t. 3) bronz függesztő (RN 275, 1871, 29 = Hampel 1894/1905, 55/ 265. t. 11 -jó fényképe: Kalmár 1943, 147, XXIII. t. 3.) -, amelyre a tegez lehetett felfüggesztve. A Bisitstől a férfi sír mellékletei közt felsorolt vagy leírt szablyával, ezüst kancsóval és ezüst „csészével" alább részletesen foglalkozunk, az általa említett cserépedényt (RN 297, 1871, 2 = Hampel 1894/1905 55/265. t. 18) Fettich még ismerte. Szerinte Passuth rajza (10. t. 1.) „téves képet ad az edényről" amely valójában silány, szabadkézzel formált sírbögre volt (Marosi-Fettich 1936, 94, 88. j.) - valójában már Hampel 1897, 161 kritikát gyakorolt saját rajzolója, számára is idealizáltnak tűnő alkotásáról, mondván: „Az antik formaérzék teljes hiányát mutatja a pusztatóti sírlelet durván idomított csupra". Az edény jelenleg nem azonosítható. A cserépedénnyel azonos naplótételen szereplő 1 db (rég elkallódott vagy elmállott) nyíl (csúcs) az egyetlen híradás az ozorai sír tegezkészletéről. A teljes egészében a székesfehérvári István Király Múzeumba jutott igari III. sírlelethez egy csomó vas koporsókapocs tartozik (közéletiének, a korábbi szakirodalom nem említi őket), a vaskapcsokkal összefogott koporsók gyakoriak az ozorai-kör kiskőrös-vágóhíddűlői fejedelmi temetőjében, hiteles és megbízható tehát Bisits híradása, hogy ozorai fejedelmi halott vaskapcsokkal összefogott fakoporsóban nyugodott. Bisits beszámolója és a járásbírósági akták

31 tanúsága együttvéve maga a tökély, segítségükkel csaknem az utolsó darabig rekonstruálható az ozorai fejedelmi temetkezés. Az ozorai férfisír múltszázadban feljegyzett leletegyüttesének pontosságát és megbízhatóságát azóta apró részletekig igazolták a régészeti ásatások során feltárt azonos korú gazdag férfi temetkezések mellékletei és leletkombinációi: Igar III, Kiskőrös-Vágóhíd-dűlő I, V, XVIII, XLIV, Dunapentele 1908: 7, 10, 11. sírok, Iváncsa, távolabbról Szeged-Átokháza s végül, de nem utolsó sorban Zsély/Zelovce 818. sírja. Mindezek közt a legrégibb s máig a legjobb mégis maga az ozorai sír, amely bizánci arany solidus mellékletével méltán vált az egész leletcsoport (az ún. középavar kör) régészeti és időrendi alapjává. Az „ozorai vagy puszta-tóti" 1871. évi leletet Henszlmann Imre már 1873-ban részletesen leírta. A bécsi világkiállításra az ozorai leletek legjavát vitték ki, 58 db-ot, mintegy kivétel képpen került közéjük a 37. tétel kis ezüst csatja, a többi mind arany. A

III. kiállítási szekrényben a 34-50. számokon szerepeltek leleteink, 16 tételben. A 43. tétel: „Constantinus Pogonatus (668) arany érme". A katalógust 8 soha újra nem közölt metszet kíséri (kereszt, korong-boglár, rekeszes gyűrű, nagyszíjvég, egy-egy szíjvég, lószerszámdísz, félhold-csüngő töredék és lyukvédő) ezek egy részét érdemes lesz egyszer