Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Fodor István: A magyarság baltikumi és skandináviai kapcsolatai a IX-XI. században a régészeti leletek alapján

kapcsolatai a Baltikum vidékének népeivel igen élénkek voltak a IX-XI. században, s kétségtelen bizonyítékaink vannak arra is, hogy a X-XI. században skandináv népelemek éltek Magyarországon, ami összefüggött a normanoknak a keleti szláv államban betöltött fontos szerepével. A két terület hatása kölcsönös volt. AIX-X. században a magyar viselet hatását figyelJEGYZETEK 1 Arch. Hung. XII. Bp. 1933. 2 Fellich Nándor: A levédiai magyarság a régészet megvilágításában. Századok 67 (1933) 250-276, 367-399.; Uő. A honfoglaló magyarság fémművessége. Arch. Hung. XXI. (Bp. 1937) 85-94. 3 Uő., Fémművesség, 93.; Uő., Die altungarische Kunst. (Berlin, 1942) 38.; V. Budinskv-Kricka-Fettich Nándor: Das altungarische Fürstengrab von Zemplín. (Bratislava, 1973) 139. 4 László Gyula: A népvándorláskor művészete Magyarországon. (Bp. 1970) 64. 5 Dienes István: Honfoglaláskori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről. Fol. Arch. 24(1973) 177-217. 6 Uő., Honfoglaláskori tarsolyainkról. Fol. Arch. 16 (1964) 79-112. 7 H. Arbman: Birka, I. Die Gráber. (Uppsala, 1943) 129. t. 8 W. J. Raudonikas: Die Normannen der Wikingerzeit und das Ladogagebiet. (Stockholm. 1930) 125. 112. kép. 9 D. I. Bli/el'd: Davn'orus'ki pam'jatki Sestovici. (Kiev, 1977) 153, 31. kép. A sesztovici temető öt gazdag - egy kivétellel - lovassírjában kerültek elő veretes tarsoly maradványai. Közülük egy feltehetően nem bőrből, hanem textilből készült. (Uo. 53.) A szóban forgó, eredeti helyzetében megfigyelt tarsolyon (61. kurgán, 4. sír) 4 db négyszögletes díszítőveret, egy középső rombusz alakú bújtatóveret és 13 db zárószíjveret volt, tehát e veretek száma tökéletesen megegyezik a 10. jegyzetben említendő, általam újjáalkotott csernyigovi tarsolyéval. Különösen figyelemre méltó a zárószíj vereteinek egyező száma (13), ami aligha lehet véletlen. A sesztovici veretek mintázatát azonban nem ismerjük, mert az ásató könyvében csupán a sírrajzot közli, a véreteket külön nem. (Ráadásul a tarsoly fedéllel lefelé feküdt.) 10 Fodor István: Altungarn, Bulgarotürken und Ostslawen in Südrussland. (Archáologische Beitráge.) Acta Ant. et Arch. XX. (Szeged, 1977) 87-101, XIV-XV. t.; Uő., Verecke híres útján. .. (A magyar nép őstörténete és a honfoglalás.) 2. kiad. (Bp. 1980) 211, 50. kép. - Ugyanezen a lelőhelyen (Csernyigov-Berjozki) 1908-as ásatása alkalmával D. Ja. Szamokvaszov is talált veretes tarsolyokat. Mivel könyve hazai könyvtárainkban nincs meg, az ő nyomán itt bemutatom a II. kurgán gazdag páros (férfi, nő) hamvasztásos lovassírjából származó tarsolyvereteket. (2. kép.) (Vö.: D. Ja. Samokvasov: Raskopki severjanskih kurganov v Cernigove vo vremja XIV Arheologiceskogo s"ezda. (Moszkva, 1916), 10,13. 4. kép 7-16. A sírban összesen tíz tarsoly veret került elő. Közülük az első, negyedik és ötödik bizonyosan a fedelet díszítő veret volt, s hasonlónak látszik a másik két töredék is. Tekintettel azonban arra, hogy ebből a veretfajtából négynél több tudomásom szerint még nem fordult elő egy tarsolyon, az egyik feltehetően a középső záróveret töredéke lehet. A négy téglalap alakú veret (közülük három pontkörös díszítéssel) a zárószíjon volt, míg a háromszög alakú a zárószíj végén lehetett. Szamokvaszov természetesen nem ismerte e veretek rendeltetését, s elhelyezkedésüket sem írta le. Továbbá abban sem lehetünk biztosak, hogy minden tarsolyveretet felszedtek. További tarsolyveretek közlése: D. Ja. Samokvasov: Mogil'nye drevnosti severjanskoj Üernigovsciny. (Moszkva, 1917) 65. kép 3490-3493. 11 E. P. Kazakov: O nekotoryh vengerskih analogijah v vescevom matériáié Tankeevskogo mogil'nika. In: Problemy arheologii i drevnej istorii ugrov. Szerk. A. P. Smirnov. V. N. Cernecov. I. F. Erdeli. (Moszkva. 1972) 162.: E. A. Khalikova-E. P. Kazakov: Le cimeticre de Tankeevka. In: Les anciens Hongrois et les ethnies voisines á I'Est. Szerk. Erdélyi I. Studia Arch. VI. (Bp. 1977) VI. t. 8,11.; XX. t. 13. 12 H. Arbman: i. m. 128. t.; Vikingatidens ABC. (Stockholm, 1981) 293. 13 Fodor István: Verecke... 206. 14 Fettich Nándor: Adatok a honfoglaláskor archaeologiájához. Arch. Ért. 45 (1931) 57-61.; Uő., Fémművesség. . . 35,88. Az ismeretlen lelőhelyű, kerek, csillagos niellós díszítésű veretek (Fémművesség.. . L.t. 4-5.) közeli párhuzamai kerültek elő az említett sesztovici temető 93. halomsírjában: az övön 50 ép és 29 töredékes veret került elő. (D. I. Blifel'd: i. m. 169. XXV. t. 1-2.) 15 Kovács László: A budapesti lándzsa. (A magyar királylándzsa történetének vázlata.) Fol. Arch. 21 (1970) 127-146.; Uő., Die Budapester Wikingerlanze. Acta Arch. Hung. 22 (1970) 323-339.; Uő., Egy elfelejtett magyar királyi jelvény. Tiszatáj 30(1976): 10. 35-40. 16 Vö. Gedai István: I. István király dénára. Numizmatikai Közlöny 70-71 (1971-1972) 23-32.; Uő., A magyar pénzverés kezdetének problémái. A Magyar Numizmatikai Társulat Évkönyve 1972. (Bp. 1972) 69-78.; Uő., A magyar pénzverés kezdetének problémái. Álba Regia 14 (1975) 249-252.; Uő., XI. századi kincslelet Nagyharsányból. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975) 89-90.; Uő., Bavarian Influence on the Early Coinage of the States in Central Európa. Actes du 8éme Congrés International de Numismatique. (Paris - B;ile, 1976) 48. t. 5.; Kovács Éva-Lovag Zsuzsa: A magyar koronázási ékszerek. (Bp. 1980) 71.; Kovács László: Adatok a LANCEA REGIS körirahetjük meg a varégoknál s Kelet-Európa északi felében, a XI. században pedig a magyar pénzeknek bizonyára fontos szerepük volt a Baltikum és Skandinávia népeinek gazdasági életében. Ugyanakkor Magyarországon az északi fegyverművesség és művészet kétségtelen hatásával találkozunk. tú pénz értékeléséhez. Álba Regia 14 (1975) 264-268.; Uő., Zur Deutung der Münze mit der Umschrift LANCEA REGIS. Acta Arch. Hung. 28 (1976) 132-136.; Uő., Bemerkungen zur Bewertung der fránkischen Flügellanzen im Karpatenbecken. Mitteilungen der Arch. Inst. UAW 8-9 (1978-1979) (Bp. 1980) 117. 98. j. 17 László Gyula: Ism. Fettich Nándor: A prágai Szent István-kard régészeti megvilágításban. Fol. Arch. 1-2 (1939) 232-233.; Bakay Kornél: Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéseihez. Pécs, 1965.; Uő., Archáologische Studien zur Frage der ungarischen Staatsgründung. Acta Arch. Hung. 19 (1967) 170. 18 Kovács László: Bemerkungen... 107. Vö. Uő., A honfoglaló magyarok lándzsái és lándzsás temetkezésük. Álba Regia 11 (1970) 81-108. 19 Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig, II. Századok 92 (1958) 573-580.; Kristó Gyula: Oroszok az Árpád-kori Magyarországon. Acta Historica Univ. Szegediensis 67 (1980) 57-66. 20 Kovács László: Der Sábel von Benepuszta. Acta Arch. Hung. 32 (1980) 309-316. 21 Mesterházy Károly: Karolig-norman típusú kengyel a honfoglaló magyaroknál. Fol. Arch! 32(1981) 211-223. 22 Fodor István: Honfoglaláskori sír Doroszlón. Communicationes Arch. Hung. I (1981) 156. 23 Bakay Kornél: Régészeti tanulmányok.. . 32.; Uö., Archáologische Studien. .. 167. ' 24 Németh Péter: Borsóvá határvármegye kialakulása. (Kisvárda, 1975) 15.; Uö., Obrazovanie pogranicnoj oblasti Boiavy. In: Problemy arheologii... 217. 25 P. Paulsen: Einige Sábelschwerte im Ostseeraum. Documenta archaeologica Wolfgang La Baume dedicata. (Bonn, 1956) 123-136.; Vikingatidens ABC 265, 2. ábra. 26 Bakay Kornél: Régészeti tanulmányok... 34-35.; Uő., Archáologische Studien... 172.; Kovács László: A magyar honfoglaláskori fegyvertörténeti kutatások állásáról. Hadtörténelmi Közlemények 22 (1975) 521-522.; Uő., Über den Stand der ungarischen landnahmezeitlichen Waffengeschichtsforschung. Mitteilungen des Arch. Inst. UAW 6 (1976) 88. 27 László Gyula: Jegyzetek a prágai Szent István kardról. Álba Regia 14 (1975) 335-342.; Uő., Beitráge zum Schwert des hl. Stephan. In: Archáologie als Geschichtswissenschaft. (K. H. Ottó zum 60. Geburstag.) Hrsg. J. Herrmann. (Berlin, 1977) 467-475. 28 Fettich Nándor: A prágai Szent István-kard régészeti megvilágításban. Szent István-emlékkönyv, III. (Bp. 1938) 482,484. 29 Tóth Zoltán: Attila's Schwert. Bp. 1930. 30 Dienes István: A honfoglaló magyarok és ősi hiedelmeik. In: Uráli népek. (Nyelvrokonaink kultúrája és hagyományai.) Szerk. Hajdú Péter. (Bp. 1975) 106. 19-20. kép.; Bálint Csanád: Der landnahmezeitliche Grabfund von Pestlőrinc. Acta Arch. Hung. 32 (1980) 241-244. - Minden bizonnyal helyesen véli Bálint Csanád, hogy a pestlőrinci szablyán is megfigyelt vércsatorna-berakás gyakoribb lehetett a honfoglalóknál, mint azt korábban sejteni lehetett, csak a szakszerűtlen ásatás vagy restaurálás miatt nem akadtak eddig nyomára. (Uo. 246.) A vércsatorna ezüstlemez berakása nem csupán a bécsi szablyával rokonítja ezt a fegyvert, hanem a kijevi Hojnovszkij-szablyával is, amelynek magyar eredetét korábban magam is feltettem. (Verecke... 210.) A palmettadíszes aranyozott rézlemez-berakással díszített szablyát korábban G. F. Korzuhina keverék-fegyvernek, szablyakardnak (sablja-mec) tartotta, mivel szerinte pengéje szélesebb, mint a szablyáké: íz istorii drevnerusskogo oruzija XI. véka. Sov. arh. XIII (1950) 82. (A fegyver első közlése rossz rajzzal: /. A. Hojnovskij: Raskopki velikoknjazeskogo dvora drevnego grada Kieva. Kiev, 1893. 36-40. XX. t.) Kirpicsnyikov ezzel szemben kétségkívül helyesen sorolta e fegyvert a szablyák közé. hiszen pengéje semmivel sem szélesebb az átlagosnál (3,3 cm): A. N. Kirpünikov: Drevncrusskoe oruzie, I. (Moszkva-Leningrád, 1966) 65-66, 92-93, XXXIII. t. 2. 1977. június 7-én a Moszkvai Történeti Múzeumban alkalmam volt eredetiben is megvizsgálni a fegyvert s meggyőződni ez utóbbi álláspont helyességéről. Vitrinbe szerelt állapotban fotót is készíthettem róla, amelyet gyarlósága ellenére is itt közlök, mivel az összehajlított szablyát nem a Kirpicsnyikov által közölt oldalról mutatja. (3. kép.) A fotóról is egyértelműen megállapítható, hogy a markolattüske az él felé hajlik, tehát a fegyver nem lehet szablyakard (Sábelschwert, ld. 25. j.), a penge hajlása (vö. A. N. Kirpünikov: i. m. 92), valamint annak alsó részén megfigyelhető fokéi, továbbá keskeny volta pedig kizárja, hogy szablyamarkolatú kardnak véljük. (Vö. 26. j.) A fentiek fényében különös érdeklődésre tarthat számot a baskíriai VIII-IX. századi szterlitamaki temető egyik gazdag sírjából előkerült szablya is, amelynek ezüst keresztvasát és függesztőfülét aranyberakásos növényi ornamentika ékesítette. A közlemény szerzője a továbbiakban megjegyzi, hogy „az aranyberakás nyomai a markolattól lejjebb, a pengén is észlelhetők." Ld. R. B. Ahmerov: Mogil'nik bliz g. Sterlitemaka. Sov. arh. XXII (1955) 160. E lakonikus megjegyzés nyomán joggal gyaníthatjuk, hogy ezen a pengén is a fentiekhez hasonló berakás lehetett. Mivel a szterlitamaki temető sok rokon vonást mutat a mi honfoglaláskori emlékanyagunkkal, az egyik keleten maradt magyar néptöredék nyugvóhelyének véltem korábban. (Verecke... 221-226. Korábban Erdélyi István is rámutatott e vonások 88