Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

J. Fodor: Verbindungen der Ungarn mit dem Baltikum und Skandinavien zwischen dem 9. und 11. Jahrhundert (Aufgrund der Bodenfunde)

többségére: Régészeti kutatások Baskíriában és a magyar őstörténet. Arch. Ért. 99 [1972] 245. Ezt megelőző negatív véleményét ld.: „Bol'saja Vengrija". Acta Arch. Hung. 13 [1961] 319.) Nem lehetetlen hát, hogy a penge díszítésének ez a módja a magyar fegyverművesség ősi sajátja lehetett. Meg kell ugyanakkor jegyeznem, hogy az őstörténetünk szempontjából rendkívül fontos szterlitamaki temető anyagát (amelyet a szterlitamaki múzeum őriz) tudomásom szerint magyar szakember még nem vizsgálta eredetiben. Ráadásul az ásatásokról csak két előzetes közlemény jelent meg eddig, s ezt a hiányt N. A. Mazsitov most megjelent monográfiája sem pótolja: Kurgany Juznogo Urala VIII-XII vv. (Moszkva, 1981) 91 -95. (A sematikus rajzokat rendkívül szűkszavú leírás követi, amely helyenként pontatlan is. A szemfedőket például mind ezüstnek írja (49, 1-3. kép), jóllehet R. B. Ahmerov egy pár ezüst és egy pár arany szemfedő előkerüléséről tudósít: i. m. 162.) Igen fontos lenne tehát számunkra a teljes leletanyag minden szempontra kiterjedő, jó közzététele. István Fodor: Der Beitrag beruht auf einer Vorlesung, vorgetragen auf der VI. Konferenz für Baltistik (Sixth Conference on Baltic Studies in Scandinavia), gehalten am 6. Juni 1981 in Stockholm; er wird in der Publikation der Konferenz in englischer Sprache erscheinen. Der Text des Vortrages wurde hier mit Fussnoten betráchtlich erweitert. Der Verfasser fasst die neueren ungarischen Ergebnisse der archáologischen Erforschung der nördlichen Verbindungen von den Ungarn des 9.-11. Jahrhunderts zusammen. Er erörtert eingehend die Verbreitung der metallbeschlagenen Taschen ungarischen Typs im Norden und führt nach Samokwassow die Beschláge einer Tasche aus einem Tschernigower Grab des 10. Jahrhunderts vor. (Abb. 2.) Unlángst kam in Budapest-Pestlőrinc aus einem ungarischen Grabe des 10. Jahrhunderts ein Sábel zum Vorschein, dessen Klinge (die Blutrinne) mit Silberpíatteneinlage verziert wurde (Bálint: Acta Arch. Hung. XXXII, 243^4.) Dieser Sábel ist ein weiterer Beweis dafür, 31 Veszkény (Győr-Sopron m), 2. sír (Sopron, Liszt Ferenc Múzeum, ltsz. 59.1.10), Nováki Gyula ásatása, néki köszönöm a temető közlésre való átengedését. A tárgy első közlése, a zabla rekonstrukciójával: László Gyula: A „kettős honfoglalásáról. Arch. Ért. 97(1970) 179-180. (Az előkerülésre és az őrzési helyre vonatkozó adatok módosítandók.) Ld. még: Dienes István: A honfoglaló magyarok lószerszámának néhány tanulsága. Arch. Ért, 93 (1966) 216. 28. j.; Uő., Arch. Ért. 96 (1969) 120.; Uő., A honfoglaló magvarok. (Bp. 1972) 63. 32 Ld. 16. j. 33 Huszár Lajos: Szent István pénzei. Szent István-emlékkönyv, II. (Bp. 1938) 356.; Uő., Der Umlauf ungarischer Münzen des XI. Jahrhunderts in Nordeuropa. Acta Arch. Hung. 19 (1967) 175-200.; Gedai István: The Circulation and the Imitation of Hungárián Coins in North Europe. Proceedings of the Intern. Num. Symp. 1976. (Bp. 1980) 133-135. f dass der in Wien aufbewahrte sog. Attila-Sábel und der in Kiew gefundene Choinowski-Sábel (Abb. 3) auch ungarischen Urr sprungs sind. Dasselbe ist auch von einem Sábel des Gráberfeldes von Sterlitamak, Baskirien, aus dem 8-9. Jh. anzunehmen, i- dessen Klinge vermutlicherweise auch mit einer Metalleinlage verziert war, obwohl dies sich von der knappgefassten Beschreir bung nicht eindeutig ergibt. Da wir es vermutén können, dass n das Gráberfeld von Sterlitamak eine Gruppé der im Osten veri- bliebenen Ungarn birgt, ist es nicht auszuschliessen, dass die Tauschierung der Sábelklingen mit Metallblechstreifen ein tra:- ditionelles Verfahren der ungarischen Waffenschmiedekunst ). war. Dass die Verzierung des Wiener Sábels mit Flechtbandi- und Palmettensmuster der altungarischen Kunst auch nicht n fremd war, wird von der Ornamentik einer GebiBstange aus Knochen, gefunden zu Veszkény in einem Grabe aus dem 10. ',. ' Jahrhundert, bewiesen. (Abb. 1.) VERBINDUNGEN DER UNGARN MIT DEM BALTIKUM UND SKANDINAVIEN ZWISCHEN DEM 9. UND 11. JAHRHUNDERT (AUFGRUND DER BODENFUNDE) (Zusammenfassung) 89