Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Vékony Gábor: Az onogurok és onogundurok a Kárpát-medencében

Nemigen van hát más lehetőségünk, mint arra következtetni, hogy az őstörök Ó- > bolg.-tör. va- fejlődés nem általános, hanem csak a bolgár-török nyelvek valamelyikére, vagy egy részérejellemző. Ezekben vagy ebben a bolgár-török nyelvben lett az ongur *vangur alakúvá. Ez utóbbi aztán ugyanúgy alakulhatott, mint a köztörök qulayuz dunai bolgár megfelelője, *qolovt.M Pritsaktól eltérően persze inkább egy dunai bolgár *quluvr-ot tehetünk fel, j-liquidával. Erre utalhat az ószl. kovbceg 'Kiste' szó is, amely nyilván egy bolgár *qo\$ay formán keresztül származik a tör. qoburfay-ból.*

1 Ugyanilyen úton magyarázható a dunai bolgár fexíentb 'der achte', amely egy *sákirim> *sakirtim> *sák^tini>sáxtim fejlődési sor végállomása. Hogy az r-liquida igen korán megjelent, arra Theophylaktos Simokattés avar környezetből származó, VII. századi (bolgár?) (fioo)xct/.ct/teac adata utal ;

88 egyben arra is, hogy az j-liquida megjelenése egyes bolgár nyelvjárásokban (az adat koraisága miatt) aligha lehet valami szláv hatás. A *quluvr és a *qovrcay szavak mellett az r-liquida meglétével magyarázható a tarqan cím dunai bolgár trakan ( < trkan) változata is.

89 Példáinknak megfelelően tehát a *vangur alakból *vangr

t keletkezett. Az ófelnémetben ebből egy *wangar alakot várhatunk, ez ugyanúgy jött létre, mint a szláv ogr-bó\ az Ungar.™ Az ófn. *wangar-ból népetimológiás alakulat az egyes számú wangari, ahogy később az Ungar mellett az Ungari.^ A *wangar név és a latin többes *wangari ugyanis formailag közelesett, ül. azonos alakú volt a földrajzi nevekből képzett népnevekkel, amire elég legyen most két példát idéznünk. A (lat. Pl.) Chreinarii a.m. 'krajnaiak', a (lat. Pl.) Marharii pedig 'Morva (folyó) mentiek' ( Chreina^Chreine, Maratta ~ Marha). Az ófn. sing. nom. chreinari és marhari. E nevek és a *wangar (ül. a lat. Pl. *wangari) végződésének hasonlósága okozhatta, hogy az utóbbit is földrajzi névből képzett népnévnek érezték, s ilyenként kezdték el használni, azaz létrejött az ófn. wangari egyes számú alak.

92 Ugyanez a népetimológia tűnik föl egyébként Anonymusnál: (cap. 2.) „Hungari dicti sünt a castro Hungu"; (cap. 13.) „ab Hungu omnes sui (se. Arpadi) milites vocati sünt Hunguari secundufn linguam alienigenorum .. ,"

t

M ez a magyarázat ugyanis csak a német -űri (nom. pl. -ara), ill. a vele egybeeső -wari képző ismeretében érthető.

933 Fentiek után is nehéz persze elnyomni azt a gondolatot, hogy a bolgár-török *vangr alakban az r-liquida után mégiscsak volt valami bizonytalan színezetű hang, amelyet a németek inek hallottak, s valójában ebből magyarázódik a népnév német wangari alakja. Mindenesetre a wangari név fejlődése a következő lehetett: bolg-tör. ongur >*vongur > *vangur> *vangr

)

> ófn. *wangar> wangari vagy *\ang[? ófn. wangari. Nyugat-Dunántúl IX. századi etnikai viszonyaira vonatkozóan fontos lehet az a körülmény, hogy nyomát sem találjuk valamiféle szláv közvetítésnek. A bolg-tör. *vang£-ból ószl. *vogbr lett volna, aminek megfelelően ófn. *wungur alakot kellene várnunk. Ilyen alak - mindezidáig - nem mutatható ki. * * * A VIII. század végi wandol (onogundur) és a IX. századi wangari ( ongur) nevek fenti elemzése után kissé más fényben látjuk a Kárpát-medence VII-IX. századi történetét, mint eddig látható volt. Mindenekelőtt: azon a területen, amelyen a VIII. században ohogundurok élnek (akár uralkodórétegként, akár a lakosság többségét alkotó népként), a IX. században (legalábbis e terület egy részén) új nép tűnik föl, az onogurok. A korábban elmondottak után ugyanis aligha kétséges, hogy a két nép - ha rokonai is egymásnak - nem azonos. Nézzük először a wandol-onogundurokat. Konstantinos Porphyrogennétos (De thematibus, ed. Bonn. 46.) azt írja, hogy a (dunai) bolgárok neve Dunán való átkelésük után „ismeretessé" lett, mert előbb onogundur-nak nevezték őket.

94 Az örmény ofxontor blkar és vhndur bulkar adatok

95 is arra utalnak, hogy az onogundurokat másként (saját nevükön?) bolgároknak nevezték. Bolgárok pedig már az V. század végétől szerepelnek a Duna vidékén, sőt a Kárpát-medencében is. Zenon császár 480-ban a keleti gótok ellen hívja őket segítségül - ez első említésük.

9

'* 499-ben Thraciát pusztítják,

97 majd a VI. század elején újra meg újra, mint 502, 530, 535-ben is.

98 560-ban is Thraciára törnek,

99 de Belizár visszaűzi őket a Dunán túlra. Állandó szereplésük az Al-Duna vidékén arra mutat, hogy a kelet-európai sztyeppén laktak ekkoriban.'

00 Jordanes valóban itt is említi őket,

101 azonban néhány adatból megállapítható, hogy a Kárpát-medencébe is bekerültek. Sirmium birtokáért többször kerülnek összeütközésbe a keleti gótokkal,

102 míg 504-ben Nagy Theoderik leveri őket.

101 Nyilván már az V. század vége felé megjelennek itt,

104 de ezek a csoportok 567-ben (részben?) a langobardokkal Itáliába vonulnak,

105 ahol még a VII-VIII. században is a ravennai Pentapolisban vannak telepeik. Ezeket az V-VI. századi bolgárokat kuturguroknak szokás tartani.

106 A rendelkezésünkre álló adatokkal azonban ezt nem lehet igazolni, noha az azonosítás elképzelhető lenne. Bárhogyan is legyen, kuturguroknak többször is módjuk volt a Kárpát-medencébe telepedni, 549-ben is,

107 amikor a gepidák hívják segítségül őket, s 567-568-ban is, amikor az avarok idekerülnek. Baján kagán ugyanis, mint uruk, a korábban nekik szolgáltatott adót követeli a bizánciaktól,

108 s 567 végén 10000 kuturgurt küld Dalmatia pusztítására.

109 Az avar időkben szereplő bolgárok így a korábban idevándorolt bolgárok, s avarokkal jött kuturgurok is lehetnek. A VII. században mindenesetre többször szerepelnek a bolgárok, mint az avar sereg katonái,

11() akik 626-ban Konstantinápoly ostromában is részt vesznek.

111 631/32-ben köztük és az avarok között háborúra kerül sor, mivel mindkét nép magának szeretné az ország uralmát. A bolgárok vereséget szenvednek, s kilencezren családostul Dagobert frank királyhoz futnak, aki végül Bajorországban mészárlást rendez köztük. Csak hétszáz család menekül közülük Alcioccus vezetésével Walluc vend herceghez.

112 Innét 660 körül a langobárdokhoz mennek, akik Beneventumba telepítik őket.

113 E koraavarkori bolgárok közül kerülnek ki azok is, akik a VII. században Kuver vezetésével Thessaloniké vidékére vonulnak.

114 V. Besevliev ugyan Kuvert Tervel bolgár kán nagybátyjának gondolta, ns utóbb azonban P. Charanis kimutatta, hogy a madarai szövegrész és a Miracula elbeszélése nem azonosítható egymással,"

6 így aztán a Kuvrat negyedik és ötödik fiáról szóló monda továbbra sem valószínűsíthető. Nem pedig többek között azért, mert a madarai felirat szerint Tervel nagybátyjai (nem egy bizonyos személyről van szó) a Thessalonikében tartózkodó császárral (II. Justinianus) tárgyalnak, a Miracula leírása szerint viszont a császár, akivel Kuver kapcsolatba lépett, nem Thessalonikében volt.

117 Besevliev megalapozatlan elképzelése eléggé későn került a magyar tudományos köztudatba,"

8 akkor viszont összekapcsolták a régészeti kutatás által kimutatott „második avar hullámmal","

9 vagyis e szerint Kuver onogur (se. onogundur) lenne,

120 mint azt Nagy G. már régebben gondolta.

120 Mindez alig valószínű, ha a Miraculában arról olvasunk, hogy az avarok ellen lázadó Kuver népe hatvan s egynéhány éve a bizánci birodalom területéről elhurcolt foglyok, valamint velük házasodott avarok és bolgárok leszármazottai. A Kuverrel kapcsolatos események keltezése ugyanis 635-690 közötti különböző kutatóknál,

122 azaz, Kuver „bolgárjai" legkésőbb 630-ban a Kárpátmedencében voltak. Bármikorra tegyük hát Kuver szereplését, népe s maga nem hozható azokkal a bolgárokkal kapcsolatba, akik Kuvrat birodalmába tartoztak.'

23 Az V. század végi - VII. század eleji „pannóniai" bolgárok viszont nem lehetnek onogundurok. 463 táján az avarok által 450 körül elűzött savirok Európába kényszerítik az ugorokat (ovQtoyoi), onogurokat és saragurokat, akik közül az utóbbiak az akatir-hunokra támadtak, s hosszabb háborúskodás után legyőzték azokat.'

24 Mivel az akatirok a Fekete tenger közelé74